Iparági becslések szerint a teljes pótalkatrészpiacon kínált termékek valamivel több mint negyven százaléka számít kockázatosnak, mivel ellenőrizetlen forrásból származik – függetlenül attól, hogy az adott cikkek újonnan, vagy használtan kerülnek értékesítésre.
A pótalkatrészpiacnak a 10-15 százalékát teszik ki a különböző fékalkatrészek – ezen belül is leginkább a féktárcsák, fékdobok, fékbetétek. Az éves szinten eladott 300-350 ezer fékalkatrész öt-hét milliárd forintos forgalmat jelent és szinte teljes egészében interneten keresztül zajlik.
Emellett az ellenőrizetlen forrásból származó fékalkatrészek egy része a vásárló számára az eredeti gyártó által használt csomagoláshoz hasonlóban jelenik meg, nem a valódi terméket tartalmazza, minőségileg is jóval gyengébb, ezért hamisítványnak tekinthető.
„A nem megfelelő minőségű fékalkatrészek jelentős fékhatáscsökkenést, így féktávolság-növekedést okoznak éppen azokban a szituációkban, amikor vészfékezéssel megelőzhető lenne egy baleset. A fékalkatrészek élettartama ugyancsak fontos szempont, mivel ha a fékbetét mellett a féktárcsa is elkopik, az már jóval komolyabb költséget jelent, pedig megfelelő minőségű alkatrésszel sok esetben elkerülhető lenne az idő előtti elhasználódás” – hívta fel a jelenségre a figyelmet Gablini Gábor, a Hamisítás Elleni Nemzeti Testület vezetőségi tagja és a Magyar Autós Szakmai Szövetség elnöke. Hozzátette: a fékbetétek kopása nagymértékű porszennyezéssel is jár, ezért a kelleténél puhább vagy keményebb fékbetét indokolatlan anyagi és környezeti károkat okoz.
A gépkocsikkal kapcsolatos javítások 15-20 százaléka egyébként kifejezetten a fékberendezés valamely elemét, legtöbbször a forgó-kopó fékalkatrészeket (fékbetét és féktárcsa együttesét, a dobfékek alkatrészeit, a gumi és fém fékcsöveket, munkahengereket és azok gumi elemeit, valamint az elektronikus alkatrészegységeket) érintik.
