Korábbi évkönyveinkben a magán- és a közbiztonsági ágazat 188 kiváló képviselőjét interjúvoltuk meg, volt, akikkel többször is készítettünk interjút. A Biztonságpiac.hu létrehozásának tízéves évfordulóján kézenfekvő volt, bár a terjedelmi korlátok nem engedték meg, ha nem is mindenkit, de néhányukat megkérdezzünk az eltelt évtized tapasztalatairól.
Korábban dolgozott a Pesti Központi Kerületi Bíróságon, a Fővárosi Főügyészségen, valamint a Legfőbb Ügyészségen, majd az MLSZ jogi igazgatójaként és szóvivőjeként. Sokan sportriporterként is ismerik, jelenleg közlekedési szakjogászként ügyvédi praxist folytat, de már újabb szakterület felé is kacsingat. Borbély Zoltánt a biztonsághoz, a futballhoz és a joghoz való viszonyáról kérdeztük.
— Karrierje során számtalan, a biztonsághoz valamilyen módon kapcsolódó területen, szektorban dolgozott. Hogyan látja, miként jelenik meg mindez a pályafutásában?
— Nagyon sok rendőr barátom van, a legjobb, Fülöp Valter dandártábornok sajnos már csak volt, 42 évesen hunyt el, azóta is mindennap beszélek róla és gondolok rá. De kiemelném még Berár Iván volt V. kerületi kapitányt vagy Papp Károlyt, akit még Fejér megyei főkapitányként ismertem meg, és akivel az ügyészségnél is sokszor találkoztak az útjaink. A mai napig sok olyan ügyem van, ahol sértetti képviselő vagyok, tehát a rendőrséggel, ügyészséggel azonos oldalon lépek fel. Az ügyészségről is nagyon sok régi kollégám és barátom van, három legfőbb ügyész alatt dolgozhattam – a legjobb emlékekkel! Nemrégiben találkoztam Csohány Margittal, aki már nyugdíjba vonult, korábban vele az Ophélie-ügyben működtünk együtt. Most az ügyvédi praxisomban is sok korábbi ügyészségi kollégával dolgozunk együtt.
— Bár az MLSZ-től régen eljött, hogyan látja biztonsági szempontból a futballélet alakulását az elmúlt évtizedben?
— A magyar válogatott meccsei manapság családi eseménynek számítanak, de talán a bajnoki mérkőzések is. Nagyon sokat fejlődtünk abban, hogy ma már nincs akkora „ijedtség” egy-egy kiemelt, nagy mérkőzés előtt, mint néhány évvel ezelőtt. Tudjuk, hogy a labdarúgás nem színház, de a gyűlöletnek mindenképpen el kell tűnnie vagy legalábbis marginalizálódnia kell a futballban, és a lelkes szurkolásnak kell átvennie a helyét. A futballhuliganizmus és a fogadási csalások elleni harc kézzelfogható eredményeket hozott, de sajnos ezeket nem lehet teljesen felszámolni. A futballbiztonság megteremtésében Samu István, az MLSZ biztonsági bizottságának elnöke, illetve helyettese, Kovács Péter rendkívüli munkát végzett – ők egyébként a stadionbiztonság legnagyobb hazai szaktekintélyeinek számítanak. Nagyon fontos előrelépést jelent, hogy nemcsak a stadionon belül, de azon kívül is védett zónákat alakítsanak ki.
— Kötődik még a futballhoz?
A labdarúgás mellett az MLSZ is része maradt az életemnek, hiszen továbbra is tagja vagyok a szövetség jogi bizottságának, kuratóriumi tag vagyok a Focisegély Alapítványnál, továbbá a Budapesti Labdarúgó-szövetség társadalmi alelnöke, valamint a Válogatottak Klubjának vezetőségi tagja vagyok.
— Mit tekint igazi hivatásának, és milyen tervei vannak a jövőre nézve?
— A jog az igazi hivatásom, a rajongásom tárgya pedig a sportriporteri munka, illetve maga a sport. A hobbijaim között nagyon sok, sporthoz kötődő tevékenység van, említhetem például az ökölvívást, ezt a sportágat mintegy húsz éven át közvetítettem. Azonban az biztos, hogy maradok a jogi területen, nemrégiben például kártérítési szakjogászképzésre jelentkeztem. A közlekedési szakjog, a biztosítás és a sportjog mellett ez most a negyedik szakterületi specializációm, de egy biztos, nem online képzésre szeretnék járni. Azt sem zárom ki ugyanakkor, hogy lehet még valamilyen váltás az életemben, de dolgoztam már bíróságon, ügyészségen, több mint hat éve vagyok ügyvéd, voltam sportriporter, nem kizárt, hogy még egy-két területbe belekóstolok. Most azonban egy nagyon jó közegben dolgozhatok, sokszor vagyok sértetti képviselő, tehát most is az ügyészségi oldalon „ülök”. Ez morálisan is rendkívül tanulságos, komoly kihívást jelent, igazi jellemformáló feladat.