Nemcsak a munkaadóknak, hanem a munkavállalóknak is biztosítaniuk kell versenyképességüket. Előbbiek pénzügyi mutatókban mérhetik le ebbéli képességeiket, utóbbiak pedig az egészségi és munkaalkalmassági állapotukban.
A Nemzeti Munkaügyi Hivatalban 2012. november 6-án lezajlott kerekasztal-beszélgetésen hat meghívott szakember vitatta meg azt a helyzetet és az előttük álló feladatokat, amelyek a versenyképességet új kontextusban, a munkaegészségügy és -védelem fényében vizsgálták – mind a munkaadókat, mind a munkavállókat érintően.
Balogh Katalin, az Európai Munkavédelmi Ügynökség Nemzeti Fókuszpontjának vezetője a Biztonságpiac.hu-n már június elején ismertetett Együtt a Kockázatok Megelőzéséért idei kampányáról szólva bemutatta a „Working together for risk prevention” címet viselő demo CD-t, amely felhívja a munkahelyek fizikai és lelki egszséget érintő kockázataira a figyelmet, és az egészséges munkahelyek kialakításában mindkét fél aktív szerepét hangsúlyozza.
Előadását Békési Lívia, a Nemzeti Munkaügyi Hivatal Munkavédelmi Főosztályának vezetője munkavédelmem történeti áttekintésével kezdte, hogy hátteret adjon az előtte szóló Balogh Katalin ismertetőjéhez. Már Hippokratész és a Biblia is utal a munkavédelem szabályozottságára, különös tekintettel az építőiparra, amely azóta is a leginkább reflektorfényben van, ha munkabalesetekről hallunk. Magyarország élen járt a szabályozásban, így sikerként jellemezhető az 1876-os közegészségügyi törvény ide vonatkozó része, vagy a XX. század elején felállított OTI tevékenysége.
A Balogh Katalin által is említett EU-OSHA felmérések, amelyeket 2000 és 2010 között végeztek az uniós országokban, arra a megállapításra jutottak, hogy bár nagy fejlődés mutatkozott az egészségügy és a technika terén, de a munkahelyeken a fizikai veszélyforrások gyakorisága nem csökkent számottevően. Ennek a kockázati és kóroki tényezőnek a fennmaradása ergonómiai okokra vezethető vissza: az eszközök, berendezések és a helykialakítás biztonságosabbá tételén még van mit javítani. Gyakori a zajexpozícióból eredő károsodás, illetve a kutatók újabban erőteljesebben foglalkoznak a munkahelyi stressz, illetve a depresszió munkaképességet csökkentő hatásaival.
A fogalommeghatározás lényeges vonása, hogy a veszélyesség potenciálisan magában hordozza a problémákat, ha azonban tevékenység is járul hozzá, már kockázatnak kell minősítenünk. Fontos az is, hogy különválasszuk a megterhelést az igénybevételtől. Utóbbit lehet és kell is optimalizálni a hatékonyabb munkavégzés érdekében. A veszélymegelőzés módszereiről a munkáltatókat is tájékoztatni kell, mert őket „át nem hárítható felelősség terheli” a munkavégzésből fakadó balesetekért. Az a baj, hogy a hazai kis- és középvállkozások erre nem akarnak sokat költeni, jóllehet a bekövetkező balesetek után mind az államot, mind őket pluszköltségek fogják terhelni. Nem ártana az sem, ha a munkavállaló is tudatos lenne, és megkövetelné a szükséges védőeszközöket, valamint egyénileg is megismerné a munkájával járó kockázatokat. Összegezve: a munkavállalónak érdeke az egészsége és biztonsága, mivel a munkaerő piacon csak egészségesen tud érvényesülni.
Nagy Imre, a Munkahigiénés és Foglalkozás-egészsgégügyi Főosztály orvos vezetője hangsúlyozta: a nemzetgazdaság nem tudja fenntartani a fejlődését sérült, beteg munkavállalókkal. Különösen rontják a helyzetet az egész EU-ra jellemző, de nálunk az átlagánál rosszabb demográfiai mutatók. Sok az idős munkavállaló, több vizsgálat kéne, hogy kiderítsük, milyen egészségre ható kockázatoknak vannak kitéve. Egyetértve Békési Líviával, azt mondta, akkor optimális a szabályzás, ha a munkát adaptáljuk a munkavállaló képességeihez. Ez egyúttal kiutat jelenthet a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatási helyzetéből is. Különös tény az is, hogy a munka nélkül lévő aktív korúak bizonyos lelki betegségekre hajlamosabbak, de motivációs problémáik kezelhetők, ha értelmes feladattal bízzuk meg őket. Magyarországon évente készül elemzés a munkaegszségügyi helyzetről a szakminisztérium számára. Ebből kiderül, hogy jeentős mértékű a munkabalesetek aluljelentettsége hazánkban, noha a pontos és széles körű adatszolgáltatás a kívánatos prevenciót is segíthetné. Lényeges azt is tudni, hogy csak a munkavédelmi eszközök képesek a prevencióra, a munkaegészségügy többi eszköze már csak a kármentéshez elég.
Nesztinger Péter, a Nemzeti Munkaügyi Hivatal Munkavédelmi Főosztályának főreferense a munkaadói és a munkavállalói oldal közös felelősségére helyezte a hangsúlyt. Bár a munkavédelmi törvény a legfőbb feladatot az előbbiekre rója, a dolgozóknak is van felelőssége. A gazdasági fejlődés alapja a munka, és ezt a technikai színvonal is emeli. Ezért a dolgozók is tehetnek, mivel ők működtetik azokat.
A Munkavédelmi Bizottság Munkavállalói oldalának ügyvivője, Borhidi Gábor elmondta: szemléletváltozásra van szükség, mivel a legtöbb munkaadónál a munkavédelem ma még nem épült be a felelősségvállalási struktúrába. Ez különösen igaz a mikro-, kis- és középvállalkozásokra, ahol maguk a munkaadók sem ismerik a vonatkozó szabályokat. A szemléletváltozás mellett fontos lenne a munkavédelmi hatóság megerősítése is, mivel igen kevés vállalatot képesek kis létszámuk miatt hatékonyan ellenőrizni, a többség kimarad ebből. Ugyan a törvényi előírások pontosak és szigorúak, de gyakran az állásuk éltése miatt maguk a dolgozók sem tartják be azokat. Torzít a statisztika annyiban, hogy a munkahelyi balesetek 90 százalékáért a dolgozót teszik felelőssé. Megoldást az jelentene, ha bevezetnék az elkülönített munkahelyi balesetbiztosítási rendszert, ebben mindhárom érintett oldal (állam, munkáltatók, munkavállalók) egyetértett. Ez bizonyosan a sokkal inkább érdekelt lesz abban, hogy a baleset után a dolgozó mihamarabb visszatérjen a munkába. Végül reményét fejezte ki, hogy a jövőben a dolgozóknak tartott munkavédelmi oktatást érdemi módon hajtják végre, és a munkahelyi vezetők is jó példával járnak elöl a védelmi eszközök tekintetében.
A Biztonságpiac.hu kérdésére Balogh Katalin elmondta, hogy az EU területén mozgó munkavállalók munkavédelmi helyzetére a SLIC nemzetközi szervezete tett ajánlást. Nagy Imre ez ügyben is utalt az elkülönített balesetbiztosításra vonatkozó, de törvényerőre még nem emelkedett 20/2001-es országgyűlési határozatra, amelyben szó van az EU területén munkát vállaló magyarok helyzetéről is, a valóság azonban mindmáig az, hogy a biztosítók izoláltan foglalkoznak a hozzájuk tartozó, külföldön munkát vállaló személyek balesetbiztosításával. Másik kérdésünkre, miszerint léteznek-e statisztikák az egészségügyi ellátásba kerülő betegek munkaanamnéziséről, Nagy azt felelte, hogy fontos lenne, de sajnos a hozzá tartozó szakismeretek hiányoznak az alapképzésben. A szakorvosi képzésben már megjelenik a munkakörnyezetben előforduló egészségkárosító hatások oktatása. Ez elsősorban a foglalkozásorvostan hallgatói számára elérhető. Statisztika létezik, de adatai még nem általánosan ismertek a többi orvos számára, így a beérkező betegek felvételénél nem kérdeznek rá a munkakörből fakadó egészségkárosító tényezőkre. Annál is inkább, mivel ezek bejelentéskötelesek.
Magyarországon évente két-három esetben vezetik vissza a halálos betegségeket munkahelyi ártalmakra, ami nem valós szám. Békési Lívia szorgalmazta, hogy már a graduális orvosképzésben jelenjen meg a munkaegészségi kérdés, hogy a betegfelvétel során már magától értetődő legyen az erre való rákérdezés.
Forrás: Biztonságpiac.hu
Szerző: Matykó Károly
