A magyar ítélkezési gyakorlatban ritkán tárgyalnak gyűlölet-bűncselekményeket, igaz, a statisztikákban külön nem is nevesítettek teljeskörűen, így a nyilvántartásuk sem megoldott – derült ki a Kúria joggyakorlat-elemző csoportjának a legfelsőbb bírói fórum honlapján olvasható összefoglaló véleményéből.
Belegi József nyugalmazott kúriai tanácselnök, az elemzőcsoport vezetője a napokban háttérbeszélgetésen ismertette megállapításaikat. Elmondta: 2015-ben egy évtizedre visszatekintve megvizsgálták a hazai bírói gyakorlatot, és mintegy száz, elsősorban a véleménynyilvánítás szabadsága, illetve az emberi méltósághoz fűződő jogok közötti konfliktussal összefüggő, köznyugalmat sértő esetet vizsgáltak.
A szakember arra hívta fel a figyelmet, hogy némileg félrevezető a gyűlölet-bűncselekmény elnevezés. Ezekben az ügyekben ugyanis jobbára nem egy konkrét személy elleni gyűlölet vezérli az elkövetőt, inkább az általánosító előítéletesség, amelynek oka lehet például nemzetiségi hovatartozás, származás, bőrszín, szexuális irányultság. A sértett gyakran véletlenül válik az eset szenvedő alanyává, és nem csak őt éri sérelem, hanem azt a csoportot is, amely tagjaként a bűncselekményt elszenvedte. A történtek után ugyanis a csoport más tagjai is veszélyeztetve érezhetik magukat.
A gyűlölet-bűncselekményeket több nemzetközi jogi rendelkezés szankcionálja, a többi között az ENSZ, az Európa Tanács, illetve az EU dokumentumai, amelyekhez Magyarország is csatlakozott.
Egy nemzetközi vizsgálat aggályosnak találta, hogy a magyar szabályozás nem nevesíti külön a rasszista indíttatást a különféle erőszakos bűncselekmények minősített esetének számító aljas indok egyik formájaként, ezért gyakorlatilag lehetetlen a faji indíttatású bűncselekmények figyelemmel kísérése Magyarországon.
„Ez a kritika a csoport megítélése szerint tulajdonképpen jogos” – áll a kúriai dokumentumban.
Az efféle cselekmény lehet gyűlölettett – amelyet a jelenlegi büntető törvénykönyvben a közösség tagja elleni erőszakra vonatkozó rendelkezések szankcionálnak – vagy gyűlöletbeszéd, amelynek a magyar szabályozásban jobbára a közösség tagja elleni uszítás tényállása felel meg.
[gview file=”https://biztonsagpiac.hu/wp-content/uploads/document/osszefoglalo-velemeny-alapjogokat-serto-buncselekmenyekrol.pdf” height=”900px” width=”640px”]
A közösség tagja elleni erőszak és a közösség elleni uszítás tényállásaiban a kiemelt büntetőjogi védelmet élvező csoportok köre nem lezárt. A vizsgált ügyek közül a bírói gyakorlat – az elemzőcsoport szerint helyesen – védendő csoportnak tekintette például a roma származásúakat 23, a magyarsághoz tartozókat 8, a románsághoz tartozókat 1, az erdélyi magyarokat 1, a zsidó vallásúakat 3, a római katolikus vallásúakat 1, a fekete bőrűeket 1, a homoszexuálisokat 2, a bevándorlót, migránst 1 ügyben.
Belegi József a felmerülő jogalkalmazási dilemmákat ismertetve kifejtette: a közösség tagja elleni erőszak szankcionálásának rendeltetése többi között az, hogy senkit ne érhessen bántódás egy népcsoporthoz tartozása miatt, ezért lehetnek nemcsak valamely kisebbséghez, hanem a többségi, magyar társadalomhoz tartozók is ilyen támadás áldozatai.
Egy másik felvetődő kérdés volt, hogy vajon a bíróság által feloszlatott – tehát már nem törvényesen működő – Új Magyar Gárda Mozgalom tagjait e minőségükben ért fenyegetések, bántalmazások miatt megilleti-e a gyűlölet-bűncselekmények szankcionálásával járó magasabb szintű védelem. A bíróságok szerint nem, és igaz ez az egyes szurkolói csoportokra vagy például zenekarok rajongóira is. (Természetesen, ha a sérelmükre más bűncselekményt követnek el, például testi sértést, akkor az üldözendő és büntetendő, csak a speciális gyűlölet-bűncselekménynek, a közösség tagja elleni erőszaknak nem lehetnek sértettjei.)
A bíróságok a gyűlölködő kijelentéseket önmagukban rendszerint nem látták elégségesnek a közösség tagja elleni erőszak garázdasághoz hasonló alakzatának megállapításához akkor sem, ha ezek a kijelentések az eset körülményei alapján kihívóan közösségellenesek és riadalomkeltésre alkalmasak. „Általában még vádemelés sem történik például, amikor romákat megfélemlítő felvonulásokon mocskolódó, rasszista jelszavakat skandálnak, pedig a szóban levő tényállás alapján ez (ha a riadalomkeltésre alkalmasságot valamely körülmény nem cáfolja) büntethető lenne” – áll az elemzőcsoport összefoglaló véleményében.
A közösség elleni izgatás, uszítás miatti vádemelések csekély száma részben visszavezethető az elkövetési magatartás bonyolult megítélésére. A közösség elleni uszítás miatt indult büntetőeljárások töredéke jut csak el vádemelésig, jobbára elutasítják a feljelentést, vagy megszüntetik a nyomozást.
A nemzetiszocialista és kommunista rendszerek bűneinek nyilvános tagadása elnevezésű büntető törvénykönyvi tényállással kapcsolatban a vizsgálat megállapította, hogy kevés ennek alapján indult ügy van: ezekben többnyire a holokauszt jelentéktelennek feltüntetése miatt kezdődött eljárás.
A vizsgált mintegy száz ügyben 29 vádlott kapott végrehajtandó szabadságvesztést – jobbára akkor, ha a közösség tagja elleni erőszak mellett más bűncselekmény is megvalósult -, 39 felfüggesztettet, 4 közérdekű munkát, 10 pénzbüntetést, további 9 esetben próbára bocsátást alkalmaztak a bíróságok, utóbbiak közül öten fiatalkorúak voltak, két másik fiatalkorú megrovást kapott, egyet pedig javítóintézetbe utaltak.
Az ilyen indíttatású cselekmények közül kiemelkedik a romagyilkosságok néven ismertté vált, hat halálos áldozatot követelő bűncselekmény-sorozat, amelynek vádlottjai közül hármat jogerősen tényleges életfogytiglanra ítélt a Kúria. Ugyanakkor a támadássorozat a roma lakosság körében sok, a többségi társadalomhoz tartozók sérelmére elkövetett gyűlölet-bűncselekmény ürügyéül szolgált – jegyezte meg a szakember.
