Mit vesz észre az utas abból, ha kigyulladt a metrószerelvény, amin utazik? Mit történik vele ezután? Kik sietnek a segítségére? Milyen mechanizmusok szerint indul a mentés? Az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság március első éjszakáján tartott ellenőrző gyakorlatot a budapesti metróban.

Ellenőrző gyakorlatot szervezett március elsejéről másodikára virradó éjjel a katasztrófavédelem a BKV részvételével. A budapesti metró kelet-nyugati, 2-es vonalának Batthyány tér és Széll Kálmán tér közötti alagútszakaszában. A mostani ellenőrző gyakorlat folyamán a katasztrófavédelmi szakemberek azt is vizsgálták, hogy egy esetleges katasztrófahelyzetben a mentésben résztvevők és a BKV dolgozói miként tudják használni a védelmi berendezéseket, milyen közöttük az együttműködés.
A metró földalatti szakaszaiban keletkező bármilyen káresemény – elsősorban a zárt tér, és az ott kialakuló füst miatt – komoly veszélyt jelent az utasokra, egyben nagy kihívás az ilyenkor beavatkozó állomány számára. A metróvonalak speciális szerkezete miatt nemcsak az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság (OKF) most demonstrált beavatkozása során, hanem a megelőzés szintjén is kiemelt figyelmet kap.
Az M2 metróvonal 2004-ben kezdődött rekonstrukciója során a 8,9 km hosszú, tizenegy állomásból és kilenc mélyállomásból álló vonalon különböző tűzvédelmi biztonsági berendezéseket építettek ki. Az állomások üzemi területét immár „intelligens” tűzjelző berendezés védi, vízköddel oltó berendezés van a peron alatti kábeltér, a mozgólépcső alatti tér és az állomás diszpécserhelyiségének területén, mindkét sínpár között, valamint a metrószerelvény padlólemeze alatt keletkező tűz oltására. Az üzemi tereket tűzgátló szerkezetekkel választották el az utasterektől. A biztonsági berendezések tápellátására szolgáló kábelrendszerek ma már tűzállóak. A fő szellőző berendezéseket, ventillátorokat úgy alakították ki, hogy azok hő- és füstelvezetésre alkalmasak legyenek. A füst terjedésének megakadályozása, a friss levegő hatásosabb bejuttatása érdekében pedig a mozgólépcsők fölött sugárventillátorokat helyeztek el. A menekülést segítendő valamennyi állomás peronpadlójába irányfény-lámpatesteket helyeztek el. Az állomások területén az éghető burkolatokat nem éghető anyagokkal váltották ki. A tűzoltói beavatkozások biztosítása érdekében az alagutakban ötven méterenként megfelelő teljesítményű fali tűzcsapokat szereltek fel.

A mostani ellenőrző gyakorlat folyamán a katasztrófavédelmi szakemberek azt is vizsgálták, hogy egy esetleges katasztrófahelyzetben a mentésben résztvevők és a BKV dolgozói miként tudják használni a védelmi berendezéseket, milyen közöttük az együttműködés. A gyakorlat mellett kiterjedt a füstmentesítésre, az utasok és a metró üzemi területén tartózkodó BKV-dolgozók mentésére, menekítésére. A cél a közösségi közlekedés biztonságának növelése, egy esetleges veszélyhelyzet kezelésének szakszerűbbé és hatékonyabbá tétele, a közreműködő szervezetek együttműködésének tökéletesítése volt.
A feltételezett szituáció szerint az M2 metróvonal Batthyány tér és Széll Kálmán tér közötti alagútszakaszában haladó szerelvény motorkocsijában tűz ütött ki, a szerelvény megállt, a helyzetet elektromos zárlat is nehezítette. A szimulációban egyre nagyobb lett a füst, és egyre többen lettek a mentésre szoruló utasok is, akik már csak külső segítséggel juthattak ki az alagútszakaszból. Az üzemi területen két BKV-dolgozó rekedt bent. A felvázolt szituáció csak a legkedvezőtlenebb esetben fordulhatna elő, hiszen alapszabály, hogy a metrószerelvény vezetőjének mindent meg kell tennie azért, hogy a szerelvényt eljuttassa a legközelebbi állomásra, ahol az utasok elhagyhatják a kocsikat. A szimulált veszélyhelyzetben a metró vezetője ezt nem tudta megtenni, a szerelvény az alagútszakaszban rekedt.
A mostani gyakorlatot Kanyó Ferenc tűzoltó alezredes, a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság Tűzoltási és Mentési Főosztályának vezetője irányította. A szimuláció mintegy száz résztvevője egy rövid munkabiztonsági eligazítás után elfoglalták helyüket a„veszélyhelyzetbe” kerülő szerelvény kocsijaiban. Amikor a füstgenerátorok elkezdték ontani a füstöt, a metró dolgozói riasztották a tűzoltókat, a társszerveket, közben pedig megtették a saját veszélyhelyzeti terveikben szereplő intézkedéseket, vagyis feszültségmentesítették a pályát, a járművezető rögzítette a szerelvényt, és üzemen kívül helyezte a vezérkocsit. Az utasok azt érzékelték, hogy a kocsiban kialudt a világítás és csak az alagút oldalfalába szerelt lámpák fényében látszott a terjedő füst, amiből a kocsikba is jutott. A tűz illúzióját fényfüzérek, villogó lámpák adták. Hangosbeszélőn arról tájékoztatták az utasokat, hogy műszaki meghibásodás történt, egyben azt kérték: mindenki őrizze meg nyugalmát és kövesse a vezető utasításait. (A szerepjátékosok „vették a lapot”, jajveszékelni kezdtek. Sokan megsérültek, többen a kocsi padlózatán feküdtek. Ez azért volt veszélyes, mert a mozgásra képes emberek elindultak a hátsó kocsik felé, így félő volt, hogy akaratlanul is rálépnek vagy belerúgnak a földön fekvőkbe. A gyakorlatvezető erre is figyelmeztetett mindenkit, így legalább ilyen baleset nem történt.) A hátsó kocsikban jó néhány percet kellett várni, amíg megérkeztek a tűzoltók. Aki tudott, saját lábán hagyta el a szerelvényt, de több mint tizenöt „súlyos sérültet” hordágyon kellett kimenteni. Eközben egy másik tűzoltói egység sugarat szerelt, nekiállt a tüzet eloltani. A balesetet szenvedett metrószerelvénytől a tűzoltók és a „kimenekített” utasok nagyjából húsz métert gyalogoltak a sínek között, majd egy átjárón keresztül a másik alagútba jutottak, ahol további kétszázötven métert megtéve jutottak a Batthyány téri megállóhoz. Itt aztán az Országos Mentőszolgálat, a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság doktorszolgálata, a Máltai Szeretetszolgálat húsz orvosa és ápolója vette kezelésbe a sérülteket. A katasztrófavédelem krízisintervenciós csoportjának tagjai adtak lelki támaszt a „sérülteknek”, a rokonukat, barátjukat kereső kimenekítetteknek. A gyakorlatban a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság több mint húsz tűzoltó járműve, közel száz tűzoltó, a BKV számtalan dolgozója és közel száz szerepjátékos vett részt.
„Jó volt, sőt tökéletes volt az együttműködés a társszervek között” – mondta értékelésében Bérczi László tűzoltó dandártábornok, országos tűzoltósági főfelügyelő, a gyakorlat ellenőrző elöljárója. A szakemberek arra is választ akartak kapni, hogy miként működnek a beépített rendszerek. A gyakorlat alatt kiderült, hogy azok rendben elviszik a füstöt, és a friss levegő is biztosított. A tábornok úgy látta, megfelelő volt a felderítés, a sugarak táplálása, a „sérültek” kezelése is. Finomításokra persze szükség van, vannak megfontolandó tanulságok, tapasztalatok, amelyeket ki kell értékelni, hogy egy éles helyzetben minél tökéletesebben lehessen megoldani a tűzoltási, mentési feladatokat. Bérczi László a gyakorlat végrehajtását összességében „megfelelőre” értékelte.
Forrás: Biztonságpiac.hu/OKF




















