Vlagyivosztoktól Kalinyingrádig megemlékeztek kedden az orosz hadikikötő-városokban a Kurszk nukleáris meghajtású rakétahordozó tengeralattjáró pusztulásának huszadik évfordulójáról.
Szentpéterváron, ahol a legénység harminckét tagja van eltemetve és ahol az egykori legénység több mint ötven tagjának családja él, emlékgyűlést és liturgiát tartottak. A Fehér-tenger partján, Szeverodvinszkben, ahol a tengeralattjárót megépítették, megszólaltak a hajókürtök és félárbocra eresztették a zászlókat. A Kurszkon nyolc Arhangelszk megyei és négy szeverodvinszki születésű tengerész szolgált.
Murmanszk megyében, az Északi Flotta vigyajevói bázisán Anatolij Kovalenko vezérkari főnök a bátorság és a hősiesség példájának nevezte a legénység magatartását. Megemlékezést tartottak az orosz szárazföld belsejében, a névadó Kurszk városban is, amelynek régiójában a legénység tizenkét tagjának hamvait temették el.
Felidézték a katasztrófában odaveszett legénység emlékét a haditengerészeti akadémia kalinyingrádi kiképzőközpontjában is, ahol a tengeralattjáró öt tisztje végzett. Az exlávéban működő világóceán-múzeumhoz tartozó, a Pregolja folyón lehorgonyzott B-413-as tengeralattjárón külön kiállítást nyitottak tiszteletükre. Az évforduló alkalmából szertartást rendeztek Szevasztopolban, Baltyijszkban és Voronyezsben is.
Az orosz Északi Flotta Kurszk tengeralattjáró cirkálóját 2000. augusztus 12-én, a Barents-tengeren érte a végzetes baleset, amelyet egy elöregedett torpedón keletkezett repedések miatti robbanás okozott, amelyet további detonációk követtek. A 949A Antej (a NATO-kód szerint Oscar-II) típusú jármű fedélzetén 118-an tartózkodtak: a legénységen felül vezérkari tisztek és a kaszpijszjki Dagdizel torpedógyár civil szakértői.
A 108 méter mélyre süllyedt tengeralattjáróban legtovább, napokig, a tat kilencedik rekeszében tartózkodó 23 tengerész maradt életben. Egy hét után két norvég hajó és egy brit mentőszerkezet is csatlakozott a mentéshez. Augusztus 21-én norvég búvároknak sikerült kinyitniuk a kilences rekesz alsó búvónyílását, de már senkit sem találtak életben. Az áldozatok holttestének kiemelése hónapokig tartott, háromnak közülük nyoma veszett.
A hajón atomtöltet nem volt, az atomreaktor lekapcsolt és a becsapódás után is épségben maradt, így sugárszennyezést nem okozott.
A balesetet követően jogilag senkit sem voltak felelősségre, mert a hivatalos álláspont szerint műszaki hiba történt, ám az Északi Flotta vezetőit a következő évben leváltották és lefokozások is történtek. Gennagyij Ljamin parancsnokot Vlagyimir Putyin posztumusz az Oroszország Hőse címmel, a többieket pedig a Bátorság Érdemrenddel tüntette ki, családtagjaik kártérítést kaptak.
Az orosz kormányzat viselkedése
Ahogy azt a The Guardian egyik szakértője megjegyezte: „Putyin számára a Kurszk-válság nem pusztán emberi tragédia volt, hanem személyes PR-katasztrófa. Huszonnégy órával a tengeralattjáró eltűnése után, miközben az orosz haditengerészeti vezérkar a 118 tengerész szerény esélyét latolgatta, Putyint feltűrt ingujjal láthattuk, amint Fekete-tengeri nyaralójában kerti hússütést rendez.” Az első nyilatkozat, amit az Orosz Haditengerészet a sajtónak küldött, úgy fogalmaz, hogy a tengeralattjárón „kisebb műszaki nehézségek” merültek fel. A kormány jelentéktelennek tüntette fel kezdetben az incidenst, utóbbi nyilatkozatok szerint viszont a rossz időjárás tette lehetetlenné a fedélzeten tartózkodók kimentését. Augusztus 18-án Nagyezsda Tilik, a Kurszkon szolgáló Szergej Tilik hadnagy édesanyja egy sajtótájékoztatón élő egyenes adásban heves szavakkal minősítette a hivatalos szervek eljárását a hajó katasztrófája ügyében. Miután az elhallgattatására tett kísérletek kudarcot vallottak, egy ápolónő nyugtatóinjekciót adott be az asszonynak, majd öntudatlan állapotban eltávolították a teremből. Ez a nemzetközi sajtó által is rögzített esemény olaj volt a tűzre, súlyos kritikák érték a kormány katasztrófa-kezelési intézkedéseit és kommunikációs stratégiáját is — olvasható Wikipédián.