A jövő repülőgépei drónok egész flottáit fogják szállítani, amelyek felderítő és megfigyelő eszközeik mellett fegyvereik is lesznek.
Alapvető változásokat hozhat a hadviselésben az az új koncepció, amely a repülőgépeket mintegy „anyahajóként” használva akár egyszer használatos drónok tucatjait szállítják a hadműveletek helyszínére, s azok ott lépnek akcióba, a felderítéstől a fegyveres támadásig.
Az egyik első ilyen „eldobható” drón a Coyote, amit eredetileg az amerikai haditengerészetnek terveztek. A P-3-as Orion tengerészeti felderítő szonárbóják kilövésére használt csövön ejtőernyővel bocsátják le, majd kinyitja másfél méteres szárnyait, és egy elektromotor hajtja 90 percig közel 100 km/órás sebességgel. Visszahívható és újra felhasználható, de olyan olcsó, hogy ez a lehetőség valószínűleg kihasználatlan marad. Vélhetően helyet kap a P-3-as utódján, a P-8A-n, ahol miniatűr mágneses anomália detektorral felszerelve ideális tengeralattjáró-vadásszá válik.
Még az AC-130 repülő üteg számára is komoly segítséget jelenthet annak szenzorkapacitását kiegészítve – ugyanazokat a kilövő csöveket használhatná, amit az AGM-176 Griffin minirakéták, amelyekkel egyre több repülőt szerelnek fel.
Egy másik minidrón a Tiger Moth, egy különös kétrotoros gép, mintegy másfél kilós, amely csaknem teljesen néma, nagy felbontású videó képet tud továbbítani, de képes robbanó töltet eljuttatására is mintegy 30 kilométeres távolságra, precíziós támadást téve lehetővé, s akár egy felhőben vethető be.
Barabás T. János
