A 2006-os őszi események idején a rendőrség sodródott, az érdemi lépések elmaradtak – összegezte véleményét az ügyész a történtek kapcsán megvádolt rendőri vezetők perében elmondott vádbeszédében kedden a Fővárosi Törvényszéken.
Az ügyész elöljárói intézkedés, illetve utólagos felelősségre vonás elmulasztásával vádol három rendőrtábornokot – Bene László volt országos főkapitányt, Gergényi Péter volt budapesti főkapitányt és Dobozi Józsefet, a Rebisz egykori vezetőjét -, valamint tizenegy további rendőrtisztet. Korábban vádiratában az ügyészség felfüggesztett szabadságvesztést indítványozott.
Az ügyész egész napos vádbeszédében a 2006. szeptember 19-ére virradó éjjel lezajlott, Szabadság téri tévéostrommal és a következő napok utcai összecsapásaival kapcsolatos parancsnoki felelősséggel foglalkozott. Felidézte, hogy Gyurcsány Ferenc akkori kormányfő 2006 májusi őszödi beszéde szeptember 17-én nyilvánosságra került, másnap Toroczkai László, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom vezetője már egy petíció beolvasását követelte az MTV székházánál. Miután a köztévé vezetői ezt nem tették lehetővé, Toroczkai a Kossuth téren hosszabb ideje demonstráló emberek egy részével ment a székházhoz.
A Kossuth téri, be nem jelentett demonstráció kapcsán az ügyész elmondta, hogy annak jogi megítélése bizonytalan volt. Ha a gyülekezési törvény hatálya alá tartozónak tekintették volna, akkor a rendőrségnek fel kellett volna oszlatnia, ha viszont a választási törvény vonatkozott rá – mint az akkoriban folyó önkormányzati választási kampány egyik eseményére – akkor nem lehetett feloszlatni.
Az ügyész szerint a rendőrség kereste az indokokat ahhoz, hogy miként kerülhetné el az oszlatást. A büntetőperben ennek kapcsán ellentmondó vallomások születtek: a rendőrök szerint az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium döntött úgy, hogy választási gyűlés van a Kossuth téren, a tárca vezetői viszont arról beszéltek, hogy a rendőrség minősítette választási eseménnyé. Igaz, ezzel a minisztérium is egyetértett.
Az ügyész szerint ez téves értékelés volt, hiszen a rendezvény nyilvánvalóan nem az önkormányzati választással foglalkozott.
Az ügyész vádbeszédében vitatta egyes rendőr vádlottaknak és tanúknak azt az állítását, hogy a rendőrséget váratlanul, felkészületlenül érték az események, hiszen már az eseményeket megelőzően tömegoszlatásra készültek. A kormányzó párt Köztársaság téri székházánál erőszakos tömegre számítottak, még olyan információk is voltak, hogy traktorral jönnek a tiltakozók. A Kossuth téren is voltak előzményei a későbbi eseményeknek, a rendőrparancsnokok már napközben feszültek voltak.
Az ügyész szerint álságos az a vádlotti védekezés, hogy békés demonstrációra számítottak
A vádbeszéd hosszan foglalkozott a székház védelmével megbízott helyszínparancsnok mulasztásaival. Kitért arra, M. Gábor negyedrendű vádlottat Gergényi bízta meg, ám M. Gábor a parancsot nem hajtotta végre, nem látta el helyszínparancsnoki feladatait, nem védte meg a székházat. A helyzet 18-án este annyira kaotikussá vált a tévészékház épületében, hogy sem M. Gábor felettesei, sem az épületet védő rendőrök nem tudták, valójában ki a helyszínparancsnok.
Az ügyész felidézte, hogy az egyik székházban lévő rendőr a parancsnokai kérdésére úgy jellemezte a helyzetet: amerre néz, rendőrt lát, de szervezetlenek, erőtlenek, hiányzik belőlük az akarat és a bátorság. M. Gábor helyszínparancsnok egy tanú szerint úgy viselkedett, mintha tanácstalan kívülálló lenne. Egy másik rendőrtiszt, aki érzékelte az egyszemélyi vezetés hiányát, maga kezdte irányítani a védekezést. Eközben hiába érkeztek újabb és újabb erők a székházhoz, az erősítést elaprózottan vetették be, így az gyorsan felmorzsolódott.
A székház elhagyására a vádlotti védekezések szerint a sérült rendőrök kimentése, illetve a fojtó könnygáz és épület előtt égő autók füstje miatt volt szükség. Az ügyész azt mondta: az események idején a rendőri kommunikációban szó se volt sérültek kimentéséről, a televízió dolgozói pedig a füst és könnygáz ellenére tovább dolgoztak az épületben. A negyedrendű vádlott az eljárás során védekezett azzal is, hogy az események idején beszámítási képessége enyhe fokban korlátozott volt.
Az ügyészség a székházostrom kapcsán lényegében azt rója Gerényi terhére: az események során világossá kellett válnia számára, hogy a helyszínparancsnok nem hajtja végre a székház megvédésére vonatkozó parancsot. A főkapitány ennek ellenére nem intézkedett parancsa végrehajtása érdekében, például oly módon, hogy leváltja a feladatai ellátására alkalmatlanná vált helyszínparancsnokot.
A tévészékház ostromát követő eseményekkel kapcsolatos vádpontokra az jellemző: a csapaterős rendőri intézkedések során az alegységparancsnokok az ügyészség szerint nem tettek azért, hogy alárendeltjeik túlkapásait, az általuk elkövetett bűncselekményeket megelőzzék, félbeszakítsák, illetve utólag kivizsgálják.A vádbeszéd egy hét múlva folytatódik, azt követően kezdődnek a védőbeszédek, amelyek a nyári ítélkezési szünet után is folytatódnak. Az elsőfokú ítéletet a vádlottak utolsó szó jogán előadott védekezése után, várhatóan októberben hirdethetik ki. A vádlottak az eljárás során következetesen tagadták bűnösségüket.
Az ügyész elmondta azt is, hogy ezekben az esetekben a rendőrtanúkra jellemző volt a bajtársi összezárás, igyekeztek homályossá, bizonytalanná tenni a tényállást. Az ügyész reagált Morvai Krisztin EP-képviselő korábbi tanúvallomására is, amely szerint az ügyészség önkényesen válogatott a cselekmények között és csak néhány ügyet vizsgált ki. Az ügyész emlékeztetett arra, hogy csaknem kétszáz rendőri bántalmazás iratait nézték át, ennek alapján harmincöt elöljáró felelősségét vizsgálták és tíz esetben emeltek vádat.
