Jogerősen 400 ezer forint pénzbüntetésre ítélte a volt budapesti rendőrfőkapitányt hétfőn a Fővárosi Ítélőtábla a 2006-os őszi eseményekkel összefüggésben elkövetett katonai bűncselekmények vádjával magas rangú rendőrtisztek ellen indult büntetőperben.
Az ügyészség a 2006. szeptember 18-án este a tévészékháznál, szeptember 19-21-én és október 23-án Budapest utcáin történtek miatt elöljárói intézkedés, illetve elöljárói gondoskodás, továbbá felelősségre vonás elmulasztásával vádolt meg három rendőr tábornokot – Bene László akkori országos főkapitányt, Gergényi Pétert és Dobozi Józsefet, a Rendészeti Biztonsági Szolgálat (Rebisz) akkori vezetőjét -, valamint tucatnyi rendőrtisztet, és felfüggesztett szabadságvesztést vagy enyhébb szankciót indítványozott.
A vádlottak az eljárás során zömmel tagadták bűnösségüket és felmentést kértek.
Az elsőfokú büntetőper két évig tartott, a Fővárosi Törvényszék 2015 októberében kihirdetett nem jogerős ítélete szerint Gergényi elöljárói intézkedés elmulasztása, a per negyedrendű vádlottja – aki a tévészékház ostrománál a rendőri erők helyszínparancsnoka volt – parancs iránti engedetlenség miatt a legenyhébb szankcióban, megrovásban részesült. A többi vádlott esetében elévülés miatt megszüntette az eljárást az elsőfokú bíróság.
A törvényszék bűnösségre vonatkozó megállapításait nem érintette az ítélőtábla hétfői másodfokú határozata, csupán kisebb változtatásról döntött. Gergényi esetében a megrovást négyszázezer forintos pénzbüntetésre súlyosította, az ötödrendű vádlott – a Rebisz volt műveletirányító tisztje – esetében az elöljárói gondoskodás elmulasztásának vádjával folyó eljárásban nem az elévülés miatti megszüntetést alkalmazta, hanem a felmentést. Egyebekben a tábla lényegében helybenhagyta az elsőfokú döntést, így jogerőre emelkedett a negyedrendű vádlott megrovása és a többiek esetében az eljárások elévülés miatti megszüntetése is.
A másodfokú ítélet szóbeli indoklásakor a tábla tanácselnöke leszögezte: Gergényi vonatkozásában helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy elöljárói intézkedési kötelezettségét megszegte. Azzal követte ezt el, hogy nem intézkedett a tévészékház ostrománál az alkalmatlan helyszínparancsnok leváltásáról és a rendőrség hatékony alkalmazásáról. Emiatt az odavezényelt csapatok felmorzsolódtak, a nem megfelelő irányítás miatt nem tudták ellátni feladatukat és végül feladták a székházat.
A tábla a negyedrendű vádlott bűnösségének megállapításában is egyetértett a törvényszékkel, mert a vádlott nem látta el helyszínparancsnoki feladatait és a parancsot megszegve elhagyta a székházat. A szóbeli indoklás szerint a végszükség sem merülhet fel, hiszen a rendőri szolgálat teljesítésével együtt jár az életveszély vállalása.
Az ötödrendű vádlott, a Rebisz egykori tisztje esetében a tábla kiemelte, hogy nem volt lehetősége a hiányos felszerelés pótlására. A tanúk elmondták, hogy máskor sem volt teljes felszerelésük, és a tévészékház ostromakor eredetileg csak helyszínbiztosításról volt szó. Nem az ötödrendű vádlott mulasztásai miatt sérültek meg a rendőrök – állapította meg a másodfokú bíróság.
Dobozi József harmadrendű vádlottról szólva a tanácselnök kifejtette: nem osztja azt az ügyészi álláspontot, hogy a Rebisz egykori parancsnoka a fegyelmi felelősségre vonások iránti intézkedés elmulasztásával azt erősítette volna az állományban, hogy a mulasztásoknak, fegyelemsértéseknek nincs következményük. Az ítélőtábla sem Dobozi József, sem Bene László esetében nem látta indokoltnak az ügyészség által javasolt új eljárást sem.
Bene, Dobozi és tucatnyi további rendőrtiszt esetében a vád lényege az volt, hogy a tévészékház 2006-os ostromát követő napokban, illetve október 23-án az alegységparancsnokok nem tettek meg mindent azért, hogy megelőzzék, félbeszakítsák, illetve utólag kivizsgálják az alárendeltjeik által elkövetett túlkapásokat. A tábla az elsőfokú döntéssel összhangban úgy vélekedett: hiányoznak az objektív bizonyítékok a súlyosabb mulasztás megállapításához, az enyhébbek pedig, ha voltak egyáltalán, már elévültek.
A tábla szerint nem bizonyítható az az ügyészi feltételezés, hogy van összefüggés a megvádolt parancsnokok mulasztásai és az alárendeltek túlkapásai között. Az eljárás megszüntetése az érintett vádlottaknál annyit jelent, hogy legfeljebb vétséget követhettek el, az azonban – ha egyáltalán megtörtént – már elévült – indokolt a bírói tanács elnöke.
Az ítélőtábla Gergényi esetében a felfüggesztett szabadságvesztés kiszabására irányuló ügyészi indítványt eltúlzottnak tartotta, tekintettel arra, hogy a 2006-os események felkészületlenül érték a rendőrséget, azóta több mint egy évtized eltelt, a vádlottnak pedig kifogástalan a szolgálati múltja. Így az első fokon kiszabott megrovást csupán pénzbüntetésre súlyosította a tábla.
A negyedrendű vádlott esetében még ilyen súlyosítást sem tartott indokoltnak a másodfokú bíróság, részben ugyancsak a jelentős időmúlás, továbbá a vádlott szorongó személyiségzavara miatt. Így esetében helybenhagyta az első fokon kiszabott megrovást.
Az ítélethirdetést követően Gergényi ügyvédje újságírók előtt azt mondta: a jogerős ítéletet természetesen tudomásul veszik és végrehajtják, de nem értenek egyet vele; amikor megkapják az írásos indoklást, megvizsgálják a további jogorvoslat lehetőségét.
