Az izraeli Elbit Systems bemutatta a Soltam SPEAR 120mm autonóm, csökkentett visszarúgású aknavető rendszerét, ami könnyű gépkocsikra is telepíthető. Ez a Soltam által kifejlesztett és számos csatatéren sikerrel szerepelt, az amerikai hadsereg által is széles körben használt CARDOM második generációs változata.
A szabadalmi eljárás alatt álló visszarúgás-csökkentő rendszer a hátrasiklás erejét az átlagos 120 tonnáról kevesebb mint 10 tonnára mérsékeli, ami nemcsak könnyű alapra, például furgonra szerelését teszi lehetővé, de megnöveli a tűzgyorsaságot is: a SPEAR percenként 15 aknagránátot képes kilőni. Az aknavető komputerizált navigációs és célzó berendezése lehetővé teszi teljesen önálló, külső információs forrásoktól független működtetését. Mindössze 60 másodpercre van szükség harckész állapotba hozásához, és ugyanennyivel az akció befejezése után már elhagyhatja a helyszínt, ami jelentősen növeli túlélési esélyeit.
Bár még mindig fontosak a kezelők által cipelt könnyű és közepes aknavetők, de korlátozott lőszerkészletük és pontosságuk, valamint hatásuk miatt a világ hadseregei figyelmének középpontjába az utóbbi években a 120 mm-es önjáró, automata aknavetők kerültek. A „szegény emberek tűzérségének” is becézett fegyverek lehetőségeit elsőként az oroszok ismerték fel. Egyik legeredetibb alkotásuk a 120 mm-es Nona-S tarack-aknavető, amelyet elsősorban a légi szállítású kommandók tűztámogatására használnak, egy BMD lövészpáncélos átalakított tornyában elhelyezve. A hagyományos aknavetőktől eltérően képes ágyúhoz hasonlóan közvetlen tűzcsapásra is. Utolsó, automata változata, a 2S31 Vena már Gran lézerirányítású aknagránátok kilövésére is alkalmas, 13 kilométeres hatótávolsággal. A BMP-3-as alvázára szerelve 70 darab lőszert vihet magával.
A vietnami háború és a nagyobb mozgékonyságot igénylő, alacsonyabb intenzitású fegyveres konfliktusok ébresztették rá a nyugati hadseregeket az ehhez hasonló eszközök szükségességére. Az USA különösen nagy figyelmet szentel a lőszerek fejlesztésének. A 120 mm-es hagyományos aknavető gránát 7 200 méteres hatótávolságát a Talley Defense Systems XM984-ese 12 000 méterre növeli rásegítő rakétahajtással, és a célterület fölött 54 M80-as gránátra esik szét, 233 százalékkal nagyobb területet fedve le a hagyományos aknagránátnál. A Lockheed Martin M395-öse 0,5-15 kilométeren belül használható, lézeres irányítással sebészi pontossággal talál a célba rakétahajtás nélkül, kinyíló szárnyaival kormányozva magát.
Forrás: Biztonságpiac.hu
Szerző: Barabás T. János
