Todd Conklin, aki huszonhárom évvel ezelőtt még maga is beosztott volt a Los Alamos-i nemzeti kutatóintézetben, jelenleg az amerikai laboratórium vezető tanácsadója. Gyakorlati kutatóként az emberi viselkedés és a munkavédelem összefüggéseit vizsgálta, valamint a téma úttörőjeként világszerte példaértékűnek tekintett elméleteket dolgozott ki. A szakértővel egy budapesti EHS-konferencián beszélgettünk.
– A Los Alamos-i központ világszerte sokak számára a II. világháborús Manhattan-tervről, az atombomba kidolgozásáról ismerős. Azonban ez az intézmény sokkal összetettebb tevékenységi körrel rendelkezik, a fizikának nagyon sokféle ágát művelik benne, nemcsak az atomfizikát.
– Egyrészt van számos, a laboratórium által közvetlenül irányított kísérlet, és vannak alapkísérletek is. Ebbe beletartozik például az energetikai kutatás, vagy a humán genom általános kutatása is.
– A dolgozók biztonságát sokféle tényező befolyásolhatja. Tehát nemcsak a nukleáris terhelést lehet említeni, hanem sok másfajta veszélyforrással is számolni kell.
– Valóban. Azt kell mondanom, hogy egész nagy a paletta. De nem csak laboratóriumokra kell gondolni, hanem adott esetben egész erőműveket is érinthet a probléma. Sőt, gyógyszeripari cégeknek is számolniuk kell bizonyos veszélyforrásokkal. A sugárzás a veszélyforrások között különleges helyet foglal el. Ám ehhez járulnak még egyéb ipari veszélyek is.
– Kórházakban, egyes laboratóriumokban látni, hogy a dolgozók köpenyén egy kis kártya függ, amely személyre szólóan méri a munkahelyen őt ért terheléseket. Los Alamosban milyen méréseket végeznek, amelyek az ott dolgozókat mérik ebben a tekintetben?
– Nem csak laboratóriumokban és kórházakban, erőművekben, de még repülőtereken is használják a személyre szabott dozimétereket. Annak függvényében, hogy milyen anyag bocsát ki sugárzást, mindig az adott sugárzás forrására hangolják ezeket a mérőműszereket. Számomra nagyon érdekes, hogy Los Alamos mit tanult meg az évek folyamán a különböző veszélyes anyagokról. Az egyik, amit megtanultunk, hogy létezik egy operatív jellegű korlát, amellyel szembe kell néznünk, a másik pedig a fizikai korlát. Úgy lehet ezt elképzelni, mintha egy nagy forgalmú autósztrádáról beszélnénk, ahol el vannak különítve az egyes sávok, ugyanakkor tekintetbe kell venni az út teljes szélességét is. Ha véletlenül az ember kissé letér a kijelölt sávjáról, attól még az úton magán marad, lesz még mozgástere, hogy miután észlelte a pályaelhagyást, tudjon még manőverezni. Mi egyfajta robusztus rendszerként szeretnénk gondolkodni, ezért fontosak a mérőeszközök. Ezek arról informálnak minket, hogy az adott dolgozó kicsit letért a maga sávjáról, de még nem zuhant le az autópályáról.
– Az általános biztonságon túl ennek a labornak nyilván megvan a maga speciális veszélyeztetettsége is. Gondolhatunk itt akár a terrortámadásokra, akár a betörésekre, behatolók károkozására, környezeti hatásokra is. Megvannak-e a kipróbált eszközeik arra, hogy akár egy globális fenyegetettség, akár egy részleges károsodás esetén megvédjék ezt a nagyon fontos központot?
– Ma már más a szerepem a laboratórium életében, mint régen. Akkor még alkalmazottként dolgoztam ott, most meghívásos alapon, tanácsadóként segítem őket, így más a nézőpontom is. Azt látom, hogy alapvetően többféle megoldást is kidolgoztak a különféle veszélyek ellen. Először is felmérik a veszélyforrásokat, és annak megfelelő védelmet találnak ki. De ezek megvannak, és jól is működnek.
– A laboratóriumokból kikerülő termékek biztonságos voltát is tesztelik valamilyen módon?
– Igen. Sok szintjét vizsgáljuk a biztonságnak Los Alamosban. Gondolnunk kell az ott dolgozók biztonságára, gondolnunk kell a felhasználói közösség biztonságára és persze az egész világéra is. Követjük a hatásokat mind a népesség körében, mind a dolgozók között.
Forrás: Biztonságpiac.hu
Szerző: Matykó Károly