Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint minden negyedik percben meghal a világon egy ember kígyómarás miatt. A WHO a kígyómarást a „világ legnagyobb rejtett egészségügyi válságaként” jellemezte, és új stratégiát dolgozott ki a válság kezelésére.
A WHO szakértői világszerte gyűjtik a kígyómérgeket, hogy ellenszérumot lehessen kifejleszteni belőlük. Egyikük, David Williams a BBC-nek elmondta: már hatszor érte kígyómarás. „Olyan érzés, mintha egy kalapáccsal ütötték volna meg a kezemet” – mesélte felidézve, hogy legutóbb az mentette meg az életét, hogy volt vele ellenszérum.
A legtöbb áldozatnak azonban nincs ekkora szerencséje. A kígyómarás miatt sok százezren szenvednek maradandó károsodást is, legtöbbjük amputáció miatt – hívta fel rá a figyelmet a szervezet. A kígyómarás főleg a legszegényebb afrikai, ázsiai és latin-amerikai közösségeket érinti. A földművesek nap mint nap kockáztatják az életüket a földeken dolgozva, ahol a halálos mérgű kígyók meghúzódnak. A kígyómarásoknak nagyon sok gyermek is áldozatul esik.
A WHO és a brit Wellcome Trust jótékonysági szervezet közös fellépést tervez a kígyómarás okozta válsághelyzet kezelésére. A Wellcome Trust 80 millió fontot (30 milliárd forintot) fektet egy új programba, amelyet új kezelések kifejlesztésére és a hatékony ellenmérgekhez való hozzájutás megkönnyítésére fordítanak. A WHO pedig egy olyan akciótervet készít, amelynek célja, hogy 2030-ra felére szorítsák vissza a kígyómarás okozta halálozást és amputációkat.
Mike Turner professzor, a Wellcome tudományos igazgatója hangsúlyozta: a megfelelő ellenanyag birtokában nagyon jók a túlélés esélyei. „Mindig lesznek, akiket halálos mérgű kígyó mar meg, de ez nem ok arra, hogy meg is haljanak”.
Philip Prince, a Welcome szakértője szerint az is súlyos probléma, hogy a drága kezelést sokan nem engedhetik meg maguknak, és sokan nem jutnak el a kórházig sem, ahol megmenthetnék az életüket. Sok kórházban az orvosok felkészültsége sem megfelelő, és nem állnak rendelkezésre a kezeléshez szükséges gyógyszerek, eszközök. Prince szerint a páciensek a helyi gyógyítókhoz fordulnak, így ki sem derül, hogy kígyómarás áldozatai, és a legtöbb országban ebből kifolyólag nem is tűnik fel, hogy milyen súlyos problémát okoznak a kígyómarások.
A WHO adatai szerint jelenleg a szükséges kígyóméreg-ellenszérumnak csak mindössze egyharmadát állítják elő. A kezelést az is nehezíti, hogy sokféle mérgeskígyó van, és a marásukra nem minden ellenszérum hatásos. Afrikában a forgalomban lévő ellenszérumok 90 százaléka hatástalan a szakértők szerint.
Jelenleg nincs olyan hivatalos nemzetközi lista, amely felsorolja az összes ellenszérumot és azt is, hogy milyen kígyómarást lehet velük kezelni. Williams szerint ugyanakkor a nehézségek ellenére nem megvalósíthatatlan a WHO 2030-ra kitűzött célja.
Mint felidézte, Pápua Új-Guineában 2003-ban minden negyedik gyermek meghalt, akit kígyó mart meg, jelenleg pedig a hatékony kezeléseknek köszönhetően minden ötvenedik kígyómarásra is kevesebb mint egy halálozás jut. Williams elismerte, hogy ez a szám is magas, de mint hangsúlyozta, a megoldás „nem igényel rakétatudományt”: biztonságos, hatékony ellenanyagokra, képzett egészségügyi dolgozókra, a problémát felismerő és hatékonyan védekező közösségekre van szükség.
A WHO a májusi genfi éves közgyűlésén jelenti be a kígyómarás okozta halálozások és sérülések visszaszorítására irányuló stratégiáját.
