Kis gond vagy nagy gond a csípés után? Mezei Györgyi szakorvos tapasztalatai szerint az illatos, finom bőrű babákat előszeretettel látogatják a rovarok, sokszor meg is csípik őket. Tanácsok és tippek a megelőzésre és a kezelésre.
A legtöbb csípés nyomán kialakuló duzzanat kellemetlen ugyan, de ritkán veszélyes. Átmeneti kellemetlen duzzanat a csípés helyén, viszketés, kipirosodás a következmény. A szúnyogcsípés, pókcsípés úgymond „ártalmatlan”. A csípés lehetőségét kell kerülni, és nem kell aggódni miattuk. A nem allergiás egyénekben a méh-, darázscsípés is ilyen enyhén zajlik le. Ha rajtunk vagy kis babánkon landol egy darázs, óvatosan közelítsük meg, és pöcköljük el.
Nem szabad orvos nélkül kezelni a csípés helyétől távol eső testrészeken észlelt tüneteket, az anafilaxia tüneteit (nyelési zavar, szédülés, eszméletlenség, nyelv duzzanat szájbeli vagy szemben elhelyezkedő duzzanat, sípoló légzés, nehézlégzés). Ezek a tünetek azonnali sürgősségi ellátást igényelnek, mentőt kell hívni, ha nincs a közelben orvos, aki ha szükséges életmentő adrenalin injekciót ad. Ilyenkor legtöbbször kórházba kell vinni a beteget.
Ha fullánk kerül csípés után a bőrbe, amilyen gyorsan csak lehet, vegyük ki a fullánkot. Éles késsel, a fullánk belépésével ellentétes irányból távolítsuk el. Tegyünk jeget egy műanyag zacskóba, amely például az uzsonnás zacskó is lehet, egy kis kendővel burkoljuk be és tegyük a csípés helyére. Ellenőrizzük úgy negyedóra múlva, hogy a duzzanat nem nőtt-e túl nagyra. Szárítsuk le a csípés környékét, majd alkalmazzunk a csípés kis területére helyi antihisztamint, hogy csökkentsük a viszketést, fájdalmat. Ha nem elég a helyi kezelés, viszketéscsillapító tablettát vagy cseppet kaphat a rovarcsípett, a csalánkiütés kezelésére. A szokatlan színű, és kinézetű sebes hólyagos eltéréseket, nem viszkető duzzanatokat, várandós vagy szoptató anyák bőrtüneteit orvosnak meg kell mutatni. Nálunk „csak” a házi méhek és darazsak okoznak veszélyes csípéseket.
A hártyásszárnyú rovarok körébe tartozó méhek és darazsak csípésétől életveszélyes, egész szervezetet érintő allergiás reakció, más nevén anafilaxia, a gyermekek 0,4-0,8 százalékánál, a felnőttek három százalékánál fordul elő. A csípés normális esetben helyi, tíz centiméternél nem nagyobb átmérőjű, enyhén fájdalmas bőrpírral és ödémával kísért, néhány nap alatt oldódó reakciót okoz. Az ennél nagyobb, a csípés helyéről kiinduló, néhány órán belül fokozatosan növekvő duzzanat – ami a felnőttek 10-15 százalékánál jelenik meg – feltehetően IgE (allergiás reakciók kialakulásában jelentős szerepet játszó) ellenanyag által közvetített késői, helyi allergiás reakció. Annak a kockázata, hogy a nagy helyi reakciót mutató személyekben egy következő csípés anafilaxiás rosszullétet provokál nem több mint öt-tíz százalék.
A veszélyeztetett személyek szűrése nem lehetséges, jelenleg nem ismertek olyan mutatók, amelyek alapján az egész szervezetet érintő anafilaxiás reakció biztosan megjósolható volna. A súlyos reakciót mutató betegek nagyobb részében egy előző csípés még nem okozott tüneteket, másrészről egészséges populációban is tíz-húsz százalék a méreg-specifikus IgE hordozók aránya (akik ennek ellenére tünetmentesen viselnek el csípéseket). A túlérzékenység természetes lefolyásának a vizsgálata azt mutatta, hogy az egész szervezetet érintő allergiás reakciót adó felnőttek körében egy következő csípés a betegek 70-75 százalékában okoz ismételten anafilaxiát, míg gyermekek esetében az ismételt súlyos reakció kockázata csak 40 százalék körüli.
A rosszullét típusos esetben a csípést követő 2–30 percben kezdődik és különböző súlyosságú lehet. Enyhébb esetben csak bőrtünetek jelentkeznek, főként a tenyeret, talpat érintő bőrviszketés, testszerte megjelenő, változó mértékű csalánkiütés. Súlyosabb esetekben ehhez különböző fontos szerveken duzzanatok, hasi görcsök, hasmenés, hányás, mellkasi szorítás, rekedtség, sípoló légzés, légszomj, kábultság, szédülés, halálfélelem társul. A legsúlyosabb esetekben vérnyomásesés, eszméletvesztés, légzés- és keringésleállás következik be. Az anafilaxia okozta halál leggyakoribb oka a gégeödéma.
A méh- vagy darázsméreg allergiában szenvedők ellátásának fontos része a betegoktatás. Ennek ki kell terjednie olyan életmódbeli tanácsokra, amelyek ismeretében egy következő csípés lehetőségének kockázata csökkenthető. A beteg sok esetben, ha látta is a rovart, nem tudja pontosan megmondani, hogy darázs volt-e vagy méh, nem ismeri fel. Egyszerű a helyzet méhészek esetében, illetve ha a beteget darázsfészek megbolygatása közben éri a csípés. A darazsak élénk sárga-fekete csíkos, karcsú testű rovarok, sokkal nagyobb arányban vannak jelen az ember környezetében, mint a méhek. A strandokon, piacokon, nyílt téri étkezés közben, szüreteken, városi lakásokban elszenvedett csípések általában darazsaktól származnak. A méhek a darázsnál sötétebb színű, tömzsi testű rovarok, kevésbé agresszívek, fullánkjuk rendszerint bent marad a bőrben.
Amennyiben a csípést követő események egyértelműen egész szervezetet érintő allergiás reakcióra utalnak, a beteget el kell látni öninjekciózáshoz adrenalinnal. Ennek legegyszerűbb módja a fecskendőbe csomagolt adrenalin (vagy más néven epinefrin), az auto-injektor felírása, amely felnőttek részére 300 mikrogramm adrenalint tartalmaz 0,3 milliliter izomba beadandó injekcióban. A 15-30 kilogramm közötti testtömegű gyermekek részére javasolt autoinjektor adrenalin tartalma 150 mikrogramm. Az adrenalin autoinjektor egy olyan komplex gyógyszerkészítmény amely egyben tartalmazza a gyógyszert, a fecskendőt és a tűt, valamint egy nagy megbízhatóságú beadó rendszert, amelynek segítségével a beteg önmagának be tudja adni az injekciót amennyiben és ahol az szükséges. Ha a beteg csípés utáni rosszullét kezdete miatt kényszerül az adrenalin beadására, a beadást követően mindenképpen hívjon azonnal mentőt vagy keressen orvosi segítséget, mivel az anafilaxia tüneteinek teljes ellátásához ez elengedhetetlen.
Az adrenalin autoinjektor készítmények jelenleg nem kapnak társadalombiztosítási támogatást, teljes áron juthatnak hozzá a betegek.
Mire figyeljen a darázs- vagy méhméregre allergiás beteg? Néhány életmódbeli változtatással csökkenthető a csípés valószínűsége – Herjavecz Irén főorvos tanácsai
- Hordjon zárt ruházatot, zárt cipőt! Élénk színű holmik – mint a sárga, piros – viselése nem javasolt. Kertben, strandon, általában a szabadban soha ne járjon mezítláb!
- Kerülje illatos kozmetikumok használatát!
- Ha úgy érzi a hajába szállt valami, azt ne próbálja kezével eltávolítani, kérjen segítséget vagy hajkefével próbálkozzon!
- Általában ne próbálja kézzel elhajtani a darazsat, a hadonászás támadásra ingerli a rovart.
- Ne étkezzen a szabadban, soha ne igyon olyan üvegből, palackból ami már korábban nyitva volt. Mindig ellenőrizze a pohárba kitöltött innivalót is!
- Gyümölcs, fagylalt, édes sütemény fogyasztása után mosson kezet és arcot !
- Ne autózzon lehúzott ablakkal!
- Mielőtt beül az autójába ellenőrizze az ülést, ill. hogy nincs-e a kocsitérben darázs vagy méh.
- A ház körüli, padláson talált darázsfészek eltávolítását bízza másra, nagyobb fészkek esetében hívjon szakembert!
- Erdei kirándulásnál figyelni kell a földben, korhadt fakéregben, farakásokban megbújó esetleges darázsfészkekre. Ezeket soha ne bolygassa meg!
- Méhészek teljes védelmet biztosító öltözékben dolgozzanak, amennyiben nem hagynak fel a méhészkedéssel!
- Mindig hordja magával az allergológus orvos által összeállított „készenléti „ gyógyszercsomagot, amelyben a legfontosabb gyógyszer az adrenalin. Ezt az „önbelövő” injekciója tartalmazza.
- A tárcájában legyen elhelyezve egy igazolás arról, hogy allergiás a darázs vagy méhcsípésre !
A legfontosabb tudnivalók rovarcsípés esetén
- Az allergia életveszélyes is lehet, ezt a legsúlyosabb formát anafilaxiának hívják.
- Az anafilaxia elsőként adandó ellenszere az adrenalin (és nem a kalcium vagy egyéb gyógyszerek).
- Annak, akinek a kórtörténetében volt anafilaxia vagy fokozottan veszélyeztetett autoinjektorban kiszerelt adrenalint kell magánál tartania, hogy szükség esetén megmenthesse a saját életét.
Forrás: Biztonságpiac.hu
