Téved, aki a XXI. század konfliktuskezeléseit vagy háborúit a sci-fi könyvek és filmek alapján próbálja elképzelni. A negyedik generációs hadviselésben a korábbiaknál kisebb szerepet kapnak a hagyományos módszerek és a fegyverek, de az események irányítója változatlanul az ember marad. Az új hadviselés legfontosabb ismérveit és jellemzőit Korom Ferenc dandártábornok segítségével foglaltuk össze. A Honvéd Vezérkar Hadműveleti Csoportfőnökségének első embere 2015 őszétől a NATO koszovói békefenntartó missziója, a KFOR parancsnokhelyetteseként élesben ismerte meg a jelenkor háborús tevékenységeinek jellemzőit, de emellett sok időt szánt a modern hadviselést felvázoló kutatások megismerésére is.
– Hogyan definiálható a negyedik generációs hadviselés?
– A modern hadviselés generációjának elmélete, vagy ahogy röviden nevezik, a 4GW tartalmilag annyira összetett, hogy több próbálkozás ellenére sem sikerült teljes vertikumában összefogni képes, egységes definíciót megfogalmazni. Somkuti Bálint doktori értekezése szerint a negyedik generációs hadviselés pontosan körvonalazott politikai célok érdekében végzett, gyakran több szervezet ideológiai közösségén alapuló általában nem katonai tevékenység, amely szakít a hagyományos hadviselés szabályaival és hatását több, egymást kiegészítő és felerősítő területen végrehajtott katonai és nem katonai műveletek eredményképpen fejti ki. (Somkuti Bálint a negyedik generációs hadviselésről szóló írása a 186–187. oldalon olvasható – a szerk.)
– Mit jelent ennek az elméleti megközelítése?
– Elméletben a negyedik generációs hadviselés azt jelenti, hogy a XX. század végi konfliktusokat már nem lehet megoldani a XX. századi elméletekben megfogalmazott eszközökkel, hanem az államokra, illetve azok lakosságára fenyegetést jelentő új kockázatokra új megoldásokat kell találni. Ennek része például a felkelés elleni műveletek elmélete, az átfogó megközelítés alkalmazása a katonai műveletekben vagy a hibrid hadviseléssel kapcsolatos elméletek. Az első három generáció elsősorban az államok közötti háborúkra vonatkozik, ez azonban nem jelenti azt, hogy nem jelentek meg olyan tevékenységek, amelyek a negyedik generációs hadviselés jellemzői, mint például a gerilla hadviselés, a törvényellenesnek minősülő harceljárások, a kultúrák harca és a média szerepe.
– Hogyan valósul meg mindez a gyakorlatban?
– A gyakorlatban az államoknak, szövetségeknek teljesen újra kell fogalmazniuk a XXI. századi kihívások kezelését, hogy választ adhassanak a fenyegetésekre. Alapjaiban kell újraértékelni az ország védelmének, a szövetségek közös védelmének tartalmát és eszközeit. Ezek legfontosabb része a rugalmas és gyors reagáló képesség. A negyedik generációs hadviselésben újra kell gondolni a fegyveres erők szerepét is, hiszen e hadviselés spektruma bőven meghaladja a hadseregek lehetőségeit és képességeit.
– Ezzel kapcsolatban milyen feladatai vannak a Magyar Honvédségnek?
– A negyedik generációs hadviselés általában nem katonai tevékenység, ezért a Magyar Honvédség fő feladata, az ország fegyveres védelme mellett, más kormányzati szervezetek támogatása, illetve a fenyegetés csökkentése a válságövezetekben. Ezeknek megfelelően a negyedik generációs fenyegetésekhez kapcsolódóan itthon és külföldön egyaránt hajt végre műveleteket. Jelenleg a Magyar Honvédség részt vesz a tömeges migráció kezelésében, Magyarország légterének védelmében, illetve különböző válságövezetekben lát el feladatokat. Ehhez rendelkeznie kell megfelelő elrettentő erővel, XXI. századi felderítő és vezetési rendszerrel, olyan képességekkel, amelyek a válságokat helyben tudják kezelni, akár több ezer kilométerre Magyarországtól. Fontos, hogy ezek a képességek alkalmazhatók legyenek szövetséges alkalmazás esetén is.
– A jelenlegi állapothoz képest milyen változtatásokra lesz szükség? Mit jelent ez humán oldalon, és mit a haditechnika terén?
– A Magyar Honvédség az elmúlt évtizedben felkészült azokra a feladatokra, amelyek szükségesek a negyedik generációs hadviselés katonai feladatainak végrehajtásához. Ami alapvetően nem változott meg a hadviselésben, az az ember szerepe. Az új hadviselési formák az állományra háruló nagy leterheltség miatt megkövetelik, hogy megfelelő számú kiképzett katona álljon rendelkezésre. Mivel a Magyar Honvédség országos illetékességű, de területileg koncentrált szervezet, ezért ezt csak gyors reagálású, zömében hivatásos és szerződéses állománnyal tudja megoldani. A XXI. századi hadviselési formák azonban megkövetelik a korszerű körülményeket is. Ezek megteremtése az alapvető célja a most útjára indított Zrínyi 2026 honvédelmi és haderő-fejlesztési programnak is.
(G.L.)
(Cikkünk nyomtatásban 2017 februárjában jelent meg a Biztonságpiac Évkönyvben. A -szerk- megj.)
