Százhuszonöt éve, 1890. augusztus 6-án hajtották végre az első kivégzést villamosszékkel az Egyesült Államokban.
Az új kivégzőeszköz bevezetésének hátterében egy olyan társadalom állt, amely szerette volna összeegyeztetni az igazságszolgáltatást az emberiességgel, de a háttérben ott rejlett egy jóval prózaibb ok is, két nagy feltaláló rivalizálása. New York állam kormányzata 1886-ban állította fel azt a bizottságot, amelynek feladatul szabta, hogy keressen „humánusabb” kivégzési metódust a lassú és kegyetlen akasztásnál. A testület végül – elvetve az Európában több helyen is alkalmazott nyaktilót – a mesterséges áramütés mellett döntött, mert tagjai olvastak arról, hogy milyen gyorsan és szenvedés nélkül halt meg az a részeg ember, aki támaszt keresve megfogott egy csupasz vezetéket.
Az elektromosság terén akkoriban Thomas Edison és George Westinghouse vívott elkeseredett küzdelmet egymással, ellentétük nemcsak személyes, hanem elvi jellegű is volt: Edison az egyenáramra, vetélytársa a váltóáramra esküdött, és éppen a New York világítására kiírt pályázaton feszültek egymásnak. Az új kivégzőeszköz kidolgozásával Edison munkatársát bízták meg, aki az ellenfél találmányát, a váltóáramot választotta e célra. Edison vélhetőleg abban bízott, hogy az emberek nem akarják majd azt az áramot használni otthonukban, amellyel gyilkolnak is. Westinghouse tiltakozott, a börtönnek nem is adott el generátort, ám hiába: megtette ezt helyette Edison. És nem számított rosszul: a kivégzettekről egy ideig azt mondták, hogy „megwestinghouse-olták”.
New York állam 1888. június 4-én hirdette ki törvényben, hogy ezentúl a kivégzés villamosszékben történik. A metódus kidolgozásával Edwin Davist, „az állam elektronikusát” bízták meg. A szépen hangzó kifejezés mindközönségesen hóhért jelent, és Davis a későbbiekben több szabadalmat is bejegyeztetett saját tervezésű villamosszékére. A villamosszéket lovakon próbálták ki, és úgy találták, megfelelően működik.
Halálos büntetést először 1890. augusztus 6-án Auburn városka börtönében hajtottak végre villamosszékkel, a gyilkosságért halálra ítélt William Kemmler zöldségárus testébe vezettek áramot. A székhez szíjazott bűnöző simára borotvált fejére és a ruháján vágott lyukon keresztül testére elektródákat helyeztek, arcát maszkkal takarták el. Kemmler utolsó szavai ezek voltak a hóhérhoz: „Csak nyugodtan, csinálja rendesen, én nem sietek…”
A generátort ezervoltos árammal töltötték fel, amelyről úgy vélték, azonnali agyhalált és szívleállást okoz. Amikor azonban a hóhér meghúzta a kart, világossá vált, hogy az emberiességet illetően a készülék „finomításra” szorul. Az elítélt teste megmerevedett, jobb kezének mutatóujja tenyerébe mélyedt úgy, hogy abból csorogni kezdett a vér. Az első 17 másodperces áramütés után eszméletlennek találták, de szíve még vert, ezért – miután a generátor újratöltött – másodszorra már 2000 voltos áramütést kapott. Ennek hatására a bőr alatti véredények szétrobbantak, teste füstölt, agóniája nyolc percig tartott. Westinghouse állítólag így kommentálta a hírt: bárddal könnyebben ment volna…
A kudarc ellenére a villamosszéket hamarosan húsz amerikai államban vezették be, és egy ideig a legelterjedtebb kivégzési formának számított az országban. Az első nőt 1899-ben, a Sing Sing börtönben ültették villamosszékbe, Martha M. Place nevelt lányának meggyilkolásáért bűnhődött. Jellemző a kor szemérmességére, hogy a hóhérok az elektródát hosszú szoknyája alatt, a bokájára helyezték fel. Az asszony nem szenvedett, azonnal meghalt.
A később követett eljárás során a halálraítéltet egy székbe kötözték, és a kivégzés előtt leborotvált, megnedvesített testrészeire – fejére, karjára és lábára – elektródákat rögzítettek, fejére maszkot szíjaztak. Először 2-4 ezer voltos áramütést kapott, ekkor elvesztette eszméletét, néhány másodperc múlva a feszültséget lecsökkentették, és ezt tartották hosszabb ideig. Ha a halál nem állt be, a műveletet megismételték.
A villamosszékben elszenvedett halál nem fájdalommentes, az idők során hátborzongató jelenetek fordultak elő, ezért alkalmazása egyre ritkábbá vált, ugyanakkor még ma is a halálbüntetés szinonimájának számít. Az 1980-as évek elejétől felváltotta a gázkamra és a méreginjekció, mára csak néhány amerikai államban választhatják az elítéltek. Utoljára 2013 januárjában Virginia államban végeztek ki így egy háromszoros gyilkost, aki maga kérte, hogy villamosszékben haljon meg. A kivégzőeszköznek az évek során több „beceneve” is volt, mint Old Sparky (Öreg Szikrás); Sizzling (Sistergő) Sally; Old Smokey (Öreg Füstös); Yellow (Sárga) Mama; Gruesome (Rémséges) Gertie. A villamosszéket Amerikán kívül a Fülöp-szigetek és Kína is alkalmazta.
