Jugoszlávia 1999-es NATO-bombázása volt az egyik első kiberháború, a jugoszláv hadsereg az elektronikusan összegyűjtött adatok segítségével sikeresen tudta értesíteni katonáit arról, hogy hol várható légicsapás – írta a Politika című belgrádi napilap nyomán az MTI.
A lap szerint Szerbia a régió azon országai közé tartozik, amelyeknek nincs meghatározott kiberbiztonsági stratégiájuk, annak ellenére, hogy az informatikai háborúzás egyre nagyobb teret hódít. Az állami információs rendszerekre mért támadások óriási károkat okozhatnak egy ország gazdaságában és biztonsági rendszereiben is, és lehetővé teszik a kémkedést – fogalmazott a Politika. A lap emlékeztetett arra, hogy mivel a lakosság nagy része minden nap használ számítógépet, és telefonon is internetezik, valamint adataik bekerülnek a különböző adatbázisokba, így ezeknek a rendszereknek a szabotálása vagy a hackelése a lakosságot is veszélybe sodorhatja.
„A kiberbiztonságról szóló stratégiának meg kell határoznia, hogy pontosan mit kell védeni a kibertámadásoktól, hogy mely állami intézmények felelnek ezért, hogyan fogják elvégezni ezt a feladatot, és mit használnak majd a cél érdekében” – nyilatkozta a lapnak Ivan Vulic ezredes, a szerb fegyveres erők vezérkarában a telekommunikációért és informatikáért felelős igazgatóság tagja.
A kiberbiztonság fejlesztése szempontjából a legnagyobb hangsúlyt a védelemre helyezik – fogalmazott a Politika, hozzátéve, hogy a „kiberbiztonság” és a „kiberháborúzás” szavak még nem szerepelnek egyik katonai részleg nevében sem, de a hadsereg informatikusai főleg ezeken a területeken dolgoznak.
A Politika azt írta, hogy az ország 1999-es NATO-bombázását követően egyre fajsúlyosabbá vált a kiberhadakozás, amelyet nem kísértek fegyveres összetűzések. Példaként a Stuxnet számítógépes vírust említette a lap, amely jelentősen lelassította az iráni atomprogramot, és amelynek a bevetéséről hivatalosan még mindig nem lehet tudni, hogy azt ki is hajtotta végre. A NATO pedig – emelte ki a Politika – már azt is lehetővé teszi, hogy egy ország ellen fegyveres támadás induljon, ha az veszélyezteti a katonai szövetség bármely tagjának kiberbiztonságát.
A cikk szerint számos ország fektet nagy hangsúlyt a kibervédelemre, mert rájöttek arra, kifizetődőbb, ha előrelátóak, mintha megvárják a „nulladik napot”, vagyis a támadást, amely óriási károkat okozhat. A „nulladik nap” kifejezés azért helytálló – magyarázta a Politika – mert a hagyományos háborúzástól eltérően a kiberháború előkészületeit nem lehet előre látni, nincsen ugyanis toborzás, és nem kellenek fegyverek. A meglepetésszerű támadás pedig azonnali károkat okoz.
Szerbiában – Franciaországhoz hasonlóan – a védelmi minisztérium felel az elektronikus biztonságért is, vagyis egy szervezet felel az összes állami szerv kiberbiztonságáért. A szervezetnek „szabályozó funkciója is kell, hogy legyen, hogy meghatározza az eszközöket és azok használatát, de végrehajtó funkciója is, hogy döntsön arról, hogyan reagáljunk a kibertámadásokra” – hangsúlyozta Vulic ezredes.
„Aki meg tudja védeni magát, az támadni is tud” – emelte még ki a Politikának adott interjú végén Vulic.
