Hosszú ideig háttérbe szorult, mostohagyerekként kezelték, de az elmúlt években feléledni látszik az önkormányzatok rendészeti tevékenysége. A közterület-felügyelők a fővárosban, egyenruhában, gyakran autóval járőröznek, és egyre „láthatóbbak”. Az önkormányzati rendészet biztonságvédelemben betöltött szerepéről Kovács Sándor, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) rendészettudományi karának mesteroktatója beszélt a Biztonságpiacnak.
– Mi változott az önkormányzati rendészetben az elmúlt években? A 2012. évi CXX. törvénynek milyen hatása van arra, amit az utcákon látunk, tapasztalunk?
– A rendészeti feladatot ellátó személyek szakmai feladataira vonatkozó ágazati szabályozások nem vagy csak kevésbé változtak. A rendészeti törvény – az előbb említett szakmai feladataik végrehajtásához szükséges – rendészeti intézkedési jogosultságokat, a felszerelést, a kényszerítő eszközök alkalmazási feltételeit, a szolgálati igazolványok és jelvények kiadását és nyilvántartását, a panaszok kivizsgálását, a képzést és vizsgáztatást, valamint az együttműködési megállapodásokat szabályozza. A közterület-felügyelőkön kívül kiterjed a természetvédelmi őrökre, a hegyőrre, a formaruházat kivételével a hivatásos vadászra, a rendészeti feladatokat ellátó erdészeti szakszemélyzetre, a halászati őrre, az önkormányzati természetvédelmi őrre és a mezőőrre. Formaruházat tekintetében pedig a fegyveres biztonsági őrre, az alkalmazási feltételek, az intézkedéssel, kényszerítő eszközzel szembeni panasz és kivizsgálása, valamint a képzés és vizsgáztatás tekintetében a személy- és vagyonőrökre is vonatkozik. A feladatok tehát nagyon sokrétűek. A különböző rendészeti feladatokat ellátó szervezetek személyzete saját szakmai feladatait a saját jogszabályai alapján végzi, a törvény ezek végrehajtása érdekében az ehhez szükséges – rendőrökhöz viszonyítva korlátozottabb – intézkedési jogosultságokat és kényszerítőeszköz-használati jogot állapít meg az intézkedés alá vont állampolgárokkal szemben. Ilyen például az igazoltatási jog vagy a feltartóztatási, az előállítási jog, de a rendőrbotot csak önvédelemre használhatják.
– Az önkormányzati rendészet képzési módszerei különböznek-e a rendőrség vagy más fegyveres és rendvédelmi szerveinek képzési metodikájától?
– A középiskolákban, gimnáziumokban a korábbinál több osztály működik, ahol a rendészeti ismereteket mint választható érettségi tantárgyat oktatják. Mellette biztonságvédelmi szakmai képesítést (személy- és vagyonőr, segédfelügyelő, közszolgálati ügyintéző) is kapnak. Ezen túlmenően a jelenlegi iskolán kívüli OKJ-s képzések is megmaradnak. A jogszabályok a fegyveres szervek állományából nem teszik lehetővé a korengedményes nyugdíjazást, így a magánbiztonságban és az önkormányzati rendészetben a munkaerő-utánpótlásról más módon kell gondoskodni. Az alapképzést követően ötévente a rendészeti feladatokat ellátó személy, valamint a személy- és vagyonőr kiegészítő képzésen és vizsgán köteles részt venni, amelynek során a bekövetkezett jogszabályi változások és azok gyakorlati alkalmazhatóságából, valamint a kényszerítő eszközök alkalmazásával kapcsolatos elméleti és gyakorlati ismeretekből tesz vizsgát. Az NKE Rendészettudományi Karán a rendészeti igazgatási szakon belül van a biztonsági szakirány, amely az önkormányzati rendészeti és magánbiztonsági vezetőképzést hivatott folytatni. A nappali tagozaton évente húsz fő, állami finanszírozású szakember képzése folyhat. Ezenkívül önköltséges levelezős képzés is van. A Magánbiztonsági és Önkormányzati Rendészeti Tanszék a felelős a képzésért, magam is részt veszek a szakmai tantárgyak oktatásában.
– Az önkormányzati rendészet tagjainak jogai és a rendőrök jogai között milyen alapvető különbségek vannak?
– Történelmi visszatekintéssel is élve, emlékszünk még a ’90-es évek vitáira, amelyek az önkormányzati rendőrség létrehozásáról szóltak. Ezek a viták lezajlottak, és az az álláspont győzött, hogy állami monopóliumban kell tartani a rendőri tevékenységet. A magyar jogi környezetben az önkormányzati rendészetek nem kaptak kiterjedt, a rendőrséghez hasonló jogosítványokat. Itt az alapvető feladatuk a közterületi rend és tisztaság fenntartása. A feladatok és a hozzájuk rendelt jogosultságok pedig egymással arányban állnak. Az is hazai tapasztalat, hogy az önkormányzati rendészetek nem kellő hatékonysággal használják ki a jogszabály adta lehetőségeiket, jogosultságaikat. Ezek a tapasztalatok később nyilván elemzés tárgyát fogják képezni a jogalkotó részéről is. A kriminális jellegű jogsértésekkel, bűncselekményekkel szemben a jogszabályok nem adnak számukra kellő felhatalmazást, tehát a betörőkkel, rablókkal, garázdákkal szembeni fellépés rendőri feladat marad. „Az önkormányzati rendészet és a rendőrség nem egymás kenyerét eszik!” – ahogy azt Christián László, az alternatív rendészet kutatója találóan megjegyezte. Egy fontos dolgot kell még megemlíteni, hogy az állampolgárokkal szemben alkalmazott kényszerintézkedések jogszerűségét a rendőrség vizsgálja.
– Helyén van-e az önkormányzati rendészet, vagy szükség van-e valamilyen változtatásra a jogszabályi környezetben?
– A tapasztalatok szerint igen. Megjegyzendő viszont, hogy a rendészeti feladatot ellátók nem mindannyian az önkormányzatok alkalmazottai. Bizony vannak közöttük kormánytisztviselők és egyéb munkavállalók is. A halászati őrökre, természetvédelmi őrökre, hivatásos vadászokra, hegyőrökre, erdészeti szakszemélyzetre gondolok, akik közigazgatási vagy más szervezethez tartoznak és rendészeti feladatot látnak el. Amikor például a hamisított vagy rossz minőségű élelmiszereket előállítókat ellenőrzik a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal szakemberei, állatorvosok, élelmiszervegyészek, higiénés szakemberek, nekik is szükségük lenne rendészeti jogosítványra, tehát nemcsak az önkormányzati rendészetet, hanem a „közigazgatási rendészetet” is egységesen kellene kezelni. A hivatásos vadászok, a természetvédelmi őrök nagyobb figyelmet érdemelnének. Még a szakavatott szem is nehezen igazodik el távolabbról, az állampolgárok számára pedig nem igazán követhető, hogy az erdőben két zöld színű formaruhát viselő közül ki igazoltathat, ki nem. Van egy tucat rendészeti feladatot ellátó szervezet, de nem csak nekik lenne szükségük rendészeti jogosítványokra. „Közigazgatási rendészekre” lenne szükség. A rendészek különböző kategóriáit pedig nagyobb közfigyelemben kellene részesíteni, kapcsolva hozzájuk a szükséges jogosítványaikat is.
(B.G.)
(Cikkünk nyomtatásban 2017 februárjában jelent meg a Biztonságpiac Évkönyvben. A -szerk- megj.)
