Életének 83. évében vasárnap elhunyt Szilágyi István színművész – erősítette meg a Baptista Szeretetszolgálat az MTI-nek. Sajtóinformációk szerint a népszerű karakterszínész volt az a férfi, akit fia ölhetett meg vasárnap a XVII. kerületben.
A színművész utolsó éveiben rendkívül szegényes körülmények között élt Rákosligeten, ahol a Baptista Szeretetszolgálat munkatársai segítették őt mindennapi életvitelében.
A Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) – az áldozat megnevezése nélkül – vasárnap közölte, hogy megöltek egy férfit egy XVII. kerületi családi házban, ahová bántalmazás miatt hívták ki a rendőröket. A helyszínen elfogták a bántalmazót, a 49 éves Sz. Pétert, aki ellen a BRFK életvédelmi osztálya emberölés bűntett gyanúja miatt indított eljárást.
Szilágyi István 1937. december 7-én született Gyomán. 1957 és 1961 között a Színház- és Filmművészeti Főiskolán tanult, diplomáját kézhez véve előbb Egerbe szerződött, néhány évig Párizsban élt, majd az Irodalmi Színpad (1970-1973), a Vidám Színpad (1973-1977), a Vígszínház (1977-1979), ezt követően egy évtizedig a Mafilm társulatának volt a tagja. A 90-es évektől nyugdíjazásáig, 2016-ig a Győri Nemzeti Színház tagja volt.
„Pityi” becenevét Básti Lajostól kapta a főiskolán, amit egykori osztálytársa, Sztankay István terjesztett el. Szilágyi Istvánt jellegzetes arca miatt pályafutása alatt elsősorban az epizódszerepek találták meg.
Számos filmben és tévésorozatban szerepelt, még főiskolásként játszott az Égre nyíló ablakban (1959), ezt követte a nagy sikerű Mit csinált a feleséged 3-tól 5-ig című, Makk Károly által rendezett vígjáték (1964). Országosan ismertté 1968-ban Sipos úr figurájának megformálása tette a Bors című tévéfilmsorozatban. Egyik legnagyobb sikerét Csukás István Keménykalap és krumpliorr című (1978) népszerű filmjében aratta a plakátragasztó Lópici Gáspár szerepében.
Saját becenevének köszönhette A Tenkes kapitánya népszerű tévéfilm-sorozatban (1964) a Pityik őrmester nevet, amelyet az író Örsi István az ő tiszteletére adott az általa játszott labancnak. Volt többek közt szélhámos (Az örökös, 1969), szakács (A halhatatlan légiós, 1971), őrmester (Bors Máté), pandúr (Talpuk alatt fütyül a szél, 1976), huszár (80 huszár, 1978), piócás ember (Indul a bakterház, 1979) és ékszerész (Zsaruvér és csigavér, 2001).
A könnyed szerepek mellett filmdrámákban is játszott: az Azonosítás, az Angi Vera, a Sztálin menyasszonya és A napfény íze című alkotásokban is láthatta a közönség.
Hetvenéves kora után is kapott szerepeket, játszott a Szuromberek királyfi című mesefilmben, a Casting minden című zenés filmben, valamint a Véletlenül szándékos című krimiben, a Szomjas György által rendezett A Nap utcai fiúk című 1956-os filmben, és a 2009-i filmszemle versenyprogramjában is szereplő, Goda Krisztina által rendezett, Kaméleon című filmben.
A színész igazi életterének a színházat tekintette, és azt vallotta, hogy nincs kis szerep. Pályafutása alatt a legnagyobb klasszikusok – többek közt Csehov, Dosztojevszkij, Steinbeck, Tennessee Williams – darabjaiban lépett színpadra. A szélesebb közönség filmes és színházi szerepei mellett reklámfilm-sorozatból is ismeri, a ’90-es években a Lottó reklámarca is volt.
2002-ben a Gobbi Hilda által alapított Aase-díjban részesült, 2003-ban Gobbi Hilda-életműdíjat kapott, 2009-ben pedig a magyar filmkritikusok Életműdíját vehette át. 2010-ben Kisfaludy-díjat, 2015-ben Kisfaludy Életműdíjat, 2016-ban Pro Urbe Győr díjat kapott.
