A tizenegy évvel ezelőtti hejcei légi katasztrófa áldozataira emlékeztek csütörtökön. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei település fölött magasodó Borsó-hegyre 2006. január 19-én zuhant le a szlovák légierő csapatszállító repülőgépe, a fedélzetén utazó 43 békefenntartó katona közül csak egy élte túl a szerencsétlenséget.
A település központjában lévő emlékműnél megtartott kegyeleti megemlékezésen a szeretteiket elvesztő családtagok, a katonatársak, a mentésben részt vevők és a helybéliek előtt Peter Gajdos szlovák védelmi miniszter egyebek mellett azt mondta: csak kevesen mondhatják el, hogy minden a tervek szerint alakul.
Vannak olyan dolgok, amelyeket legszívesebben kitörölnénk az életből, ilyen 2006. január 19-e is, amikor negyvenkét katona vesztette életét, és hozzátartozóik élete mindörökre megváltozott – tette hozzá.
„Senki nem tudja megmondani, hogy ez a súlyos tragédia miért éppen hazánk erőit sújtotta, a sors játékszabályai nem világosak számunkra, egy dolog azonban bizonyos: az eltelt tizenegy év sem változtat semmit azon, hogy a harminckilenc férfi és a három nő halála sebet ejtett honvédségünk lelkén, ám elsősorban a hozzátartozók lelkén” – hangoztatta a szlovák miniszter, aki együttérzését fejezte ki a szeretteiket elvesztőkkel.
Mint mondta: az „Önök fájdalma a mi fájdalmunk is, akkor is, most is, és mindörökké”, az emberélet felbecsülhetetlen értékű,nem tudunk igazságot tenni abban, hogy ki marad a földön tovább, és ki távozik korábban. A fájdalom, a tehetetlenség, a valóság megváltoztatására tett próbálkozások sem teszik a helyzetet szebbé – hangzott el.
Kifejezte köszönetét azért, hogy a magyar fél évek óta ápolja az emlékhelyet, amely örökös emléket állít a hősöknek. Ezt a hejceiknek külön is megköszönte. A hozzátartozókat arról biztosította, hogy a honvédségnél soha nem felejtik el az elvesztett katonákat, és mindig tisztelettel emlékeznek rájuk.
Simicskó István honvédelmi miniszter úgy fogalmazott: a katonák mindig a legbecsesebbet teszik kockára, az életüket. Nem önmagukért, hanem családjukért, nemzetükért, hazájukért.
A tárcavezető beszédében külön kiemelte a barátságot. Mint mondta: a barátok megértik egymás gondjait, fájdalmát is, és ebben osztozni is képesek. A magyarok, a magyar katonák szívét is szomorúság tölti el, azért hogy a szlovák hadsereg katonai itt, tizenegy évvel ezelőtt életüket vesztették – hangsúlyozta.
Nagyon fájó veszteség ért bennünket. A Hejcén életüket vesztett katonák a békét szolgálták, emléküket mindannyian, magyarok és szlovákok, katonák és civilek és mások kegyelettel, tisztelettel őrzik – tette hozzá.
Ez a tragédia is összeköti a két nemzetet, ugyanakkor együttműködésre is sarkalja a két népet, „szükségünk van a kölcsönös megértésre, egymás segítésére, segítségére és támaszra” – tette hozzá, külön kiemelve azt, hogy a két nép hadserege együtt működik számos külföldi misszióban, közös gyakorlatokon, és adott esetben a schengeni határok védelmében.
„Történelmünk, sorsunk és jövőnk közös” – szögezte le Simicskó, aki arra is kitért, hogy a magyar honvédséget az elmúlt évben is tragédiára is, amikor négy tűzszerész vesztette életét szolgálatteljesítés közben. Mint mondta: egyetlen egy minisztertársa hívta fel, és fejezte ki részvétét, ez pedig Peter Gajdos volt. Ezt most is, nyilvánosan is megköszönte a szlovák védelmi miniszternek.
A megemlékezésen – mint minden évben – ezúttal is jelen volt a szerencsétlenség egyetlen túlélő katonája, Martin Farkas. Az emlékművet koszorúk sokasága borította be, mécsesek, gyertyák égtek.
A kegyeleti megemlékezést megelőzően a tragédia helyszínén, a Borsó-hegyen emelt obeliszket a két miniszter és a két ország vezérkari főnöke Benkő Tibor és Milan Maxim koszorúzta meg, akik a negyvenkét áldozat emlékére állított negyvenkét kopjafánál mécseseket gyújtottak.
