A mágnesszalagok nem a pártállami diktatúra ügynökeinek teljes listáját tartalmazzák, ezektől önmagukban nem várható az állambiztonsági múlt teljes körű feltárása – mondta Földváryné Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának (NEB) elnöke az MTI-nek azzal kapcsolatban, hogy megkezdték az 1970-es és 1980-as évekbeli titkosszolgálati adatbázisok kutatását.
Több szakmai egyeztetés után idén szeptemberben kezdték el az Alkotmányvédelmi Hivatal kezelésében lévő szalagok tudományos feldolgozását a NEB és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának (ÁBTL) munkatársai. Miután titkos minősítésű információkról van szó, csak néhányan vehetnek részt a munkában, amelynek a tudományos feltárás és az állampolgárok „információs kárpótlása” a célja – tette hozzá az elnök.
Földváryné Kiss Réka elmondta, hogy az első áttekintések szerint a mágnesszalagokról lementett adathalmaz strukturálatlan, nincsenek benne eredeti dokumentumok, dossziék, jelentések vagy jellemzések. Ez egy olyan adatfolyam, amelyben sok mindent a korabeli kódolással rögzítettek, megfejtésük nem egyszerű. Még megbecsülni sem lehet, hogy mennyi időbe telik a teljes feldolgozás. A szalagokon tárolt adatok közül jelenleg az úgynevezett H (hálózati) adattárban lévő információkkal foglalkoznak.
A mágnesszalagokon az 1970-es évektől az állambiztonság az úgynevezett egységes gépi prioráló – azaz kereső – rendszer adatait tárolta. Valószínűsíthető, hogy ez nem pusztán egy ügynöklista: egyrészt több annál, másrészt viszont kevesebb is, mert nyilvánvalóan töredékes, a korszakban többször módosították – mondta a szakember.
Ebben a több tízezer adatot tartalmazó halmazban az ügynökhálózat kiépítésével kapcsolatos információk találhatók meg. Részlegesen tartalmazza a pártállami besúgóhálózatot, ám olyanok is szerepelnek benne, akik maguk nem voltak ügynökök, csak – tudtukon kívül – kapcsolatban álltak egy ügynökkel, így vétlenül szolgáltattak információkat a diktatúra titkosszolgálatának. Nyilvánvalóan olyanok adatait is tartalmazza, akiket a szolgálat ügynöknek szemelt ki, de végül nem tudott beszervezni. Mindez megfelel az állambiztonsági nyilvántartások logikájáról szóló eddigi ismereteinknek – fejtette ki.
A feltáró munka azért is rendkívül felelősségteljes, mert abban a kérdésben, hogy valaki a diktatúra ügynöke volt-e, nem szabad tévedni, hisz az felmérhetetlen erkölcsi károkat okozhat – jegyezte meg a NEB elnöke.
Önmagában ez az adathalmaz biztosan nem oldja meg az ügynökkérdést. Csak alapos kutatómunkával, más információkkal egybevetve és kiegészítve válhat alkalmassá arra, hogy megbízható adatokkal szolgáljon, amely közelebb visz az állambiztonsági múlt megismeréséhez – hangsúlyozta a szakember.
Az állambiztonsági múlt feltárását egy mégoly teljes ügynöklista sem oldaná meg, hiszen a puszta tény, hogy valaki besúgó volt, nagyon keveset árul el az illető valódi tevékenységéről. Nagyon eltérő élethelyzetekben váltak ügynökké az emberek. Volt, aki önként, meggyőződésből, illetve anyagi vagy más előnyök érdekében jelentett, míg mások súlyos kényszer hatására.
Nagyon eltérő lehetett az is, milyen hátrányt okoztak a megfigyelteknek, hiszen volt, aki az állambiztonság számára hasznos jelentéseivel sok ember életét tette tönkre, míg mások próbáltak minél kevesebbet ártani embertársaiknak. Az ügynökök élete is nagyon eltérően alakult. Volt, aki pártállami mércével mérve kifejezetten sikeres karriert alapozott meg, míg mások belerokkantak a besúgói létbe – fejtette ki Földváryné. Az ügynökök feltárása mellett legalább olyan fontos az őket tartó hivatásos állomány tevékenységének megismertetése – tette hozzá.
