A korábbi évekhez képest világméretű csökkenés tapasztalható a kivégzések és halálos ítéletek számában, különösen pozitív lépések történtek a szubszaharai régióban – derült ki az Amnesty International jogvédő szervezet halálbüntetésről szóló friss jelentéséből.
A jelentés szerint az Amnesty International 2017-ben 23 országban legalább 993 kivégzést dokumentált, 4 százalékkal kevesebbet, mint 2016-ban, és 39 százalékkal kevesebbet, mint 2015-ben, amikor a szervezet jelentése szerint 1634 kivégzést hajtottak végre, a legtöbbet 1989 óta. Ötvenhárom országban legalább 2591 halálos ítélet született, ami jelentős csökkenés a 2016-os 3117-hez képest.
Összességében a kivégzést alkalmazó országok száma változatlan maradt, de Bahrein, Jordánia, Kuvait és az Egyesült Arab Emírségek is – kis szünet után – újra végzett ki elítélteket.
„A halálbüntetés az erőszak kultúrájának a tünete, nem pedig a megoldás rá. Az emberek támogatásának hála bátran szembeszállhatunk ezzel a kegyetlen büntetéssel, és mindenhol véget vethetünk a halálbüntetéseknek” – mondta Salil Shetty, az Amnesty International főtitkára. Kiemelte: mivel világszerte még legalább 21 919 halálraítéltről tudni, a közvéleménynek továbbra is fenn kell tartania a nyomást a halálbüntetést alkalmazó országokkal szemben.
A jelentés szerint a szubszaharai Afrika nagy lépést tett a halálbüntetés eltörlése felé, aminek hatására az egész régióban jelentősen csökkent a kiszabott halálos ítéletek száma. Guinea lett a huszadik szubszaharai afrikai ország, amely az összes bűncselekmény esetében eltörölte a halálbüntetést, míg Kenya a gyilkosságért járó kötelező halálbüntetésnek vetett véget.
Burkina Faso és Csád új jogszabályok elfogadásával, illetve törvénytervezetek benyújtásával szintén komoly lépéseket tett e büntetési nem visszaszorításáért.
„Most, hogy már húsz szubszaharai ország törölte el a halálbüntetést az összes bűncselekmény esetében, itt a legfőbb ideje, hogy a világ többi része is kövesse az példájukat, és meghagyja ezt az iszonyú büntetési formát a történelemkönyveknek” – mondta Shetty.
A szervezet szerint a térségben tavalyelőtt még öt ország, de tavaly már csak kettő, Dél-Szudán és Szomália hajtott végre kivégzéseket. Gambia aláírt egy nemzetközi megállapodást, amely arra kötelezi, hogy ne végezzen ki senkit, és tegyen lépéseket a halálbüntetés eltörlésére. A gambiai elnök 2018 februárjában hivatalos moratóriumot vezetett be a kivégzésekre.
Botswana és Szudán ugyanakkor idén újra bevezette a kivégzéseket.
A világ más térségeiben is történtek előrelépések. Mongólia például szintén eltörölte a halálbüntetést. Miután Guatemala is csatlakozott a közönséges bűncselekmények esetében a halálbüntetést nem alkalmazó országok közé, ezek száma 142-re nőtt. Csupán 23 ország folytatta a kivégzéseket.
Iránban a regisztrált kivégzések száma 11 százalékkal, a kábítószer-bűncselekményekhez kötődő kivégzések száma negyven százalékkal csökkent. Emellett növelték a kábítószer törvényi mennyiségét, amely esetében kötelező halálbüntetést kiszabni. Malajziában bevezették az ítélet mérlegelésének lehetőségét a kábítószer-kereskedelem esetében. Ezen változások hatására a jövőben valószínűleg mindkét országban csökkenni fog a halálos ítéletek száma.
Egyiptomban viszont tavaly körülbelül hetven százalékkal nőtt az ismert halálos ítéletek száma 2016-hoz képest. Az Amnesty International négy országban regisztrált kábítószerhez kapcsolódó bűncselekmények miatti kivégzéseket: Kínában (ahol a számok államtitkok), Iránban, Szaúd-Arábiában és Szingapúrban.
A kormányok számos nemzetközi jogi tilalmat is áthágtak 2017-ben – derül ki a jogvédők jelentéséből. Iránban legalább öt embert végeztek ki olyan bűncselekményekért, amelyeket még 18 éves koruk előtt követtek el, és legalább nyolcvan ember van halálsoron. Japánban, a Maldív-szigeteken, Pakisztánban, Szingapúrban és az Egyesült Államokban értelmi fogyatékossággal élő embereket végeztek ki vagy ítéltek halálra. Az Amnesty International dokumentációja szerint Bahreinben, Kínában, Iránban, Irakban és Szaúd-Arábiában több olyan ember néz szembe a halálbüntetéssel, akiket kínzásokkal és egyéb kegyetlen bánásmóddal vettek rá a „beismerő vallomásra”. Iránban és Irakban ezek közül a „vallomások” közül néhányat élőben is közvetített a televízió.