A nemzetközi erőfeszítések ellenére is igen vontatottan haladnak a Nagorno-Karabakh (más néven Hegyi-Karabah) státuszát hosszú távon rendezni kívánó egyeztetések. A közvetlenül érintett felek pedig egyre több figyelmet és pénzt szentelnek a kérdés egyoldalú, katonai erő alkalmazásán alapuló elrendezésének.
A Szovjetunió széthullása idején kibontakozó függetlenségi, önrendelkezési mozgalmak egyik máig megoldatlan hírmondója a vitatott hovatartozású Nagorno-Karabakh terület. Noha 1991-ben referendum döntött a függetlenségről, Azerbajdzsántól való elszakadásáról, az ezt követően kibontakozó négyéves katonai konfliktus végül az azeriek vereségét és a ma is érvényben lévő, ám be nem tartott biskeki fegyverszüneti egyezményt hozta el, mely bár autonómiát adott a térségnek, meghagyta azt Azerbajdzsán részeként. A szinte teljes egészben örmény népesség lakta terület sokkal erősebben kapcsolódik Örményországhoz, pénznemként is az örmény dram szolgál.
Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) és a külön e kérdés megoldására létrehozott, hármas amerikai, francia és orosz elnökséggel rendelkező úgynevezett Minszk Csoport a vita diplomáciai úton történő békés rendezését igyekszik elősegíteni. Ennek jegyében június és július folyamán külön találkozókra került sor, először Elmar Mammadyarov azeri külügyminiszterrel Londonban, majd örmény kollégájával, Edward Nalbandiannal Párizsban, de az elért eredmény egy az év végére tervezett közös, legfelsőbb szintű találkozó előirányzása lett csupán. A Barack Obama, Vlagyimir Putyin és Francois Hollande elnökök a tárgyalássorozat folyamán közzétett közös állásfoglalása felszólította az országokat az emberi jogok maradéktalan betartására és élesen bírálta a vezetőiket, amiért a kétoldalú megegyezés mellett az egyoldalú katonai megoldásokra is fokozott törekvéseket folytatnak. A térségbe utazott Philippe Lefort, az EU dél-kaukázusi és a grúz válság ügyében eljáró képviselője, aki jűlius 18-án találkozott Serzh Sargsyan örmény elnökkel, majd az azeri fővárosban folytat egyeztetéseket, hangsúlyozta, hogy az Unió a Nagorno-Karabakh kérdés megoldását csakis a felek Minszk Csoporttal való szoros együttműködésében támogatja.
A lassan zajló és sokszor parttalan tárgyalásokkal párhuzamosan kis intenzitással, de folynak fegyveres összecsapások. A Nagorno-Karabakh Köztársaság – melyet csak Abházia, Dél-Oszétia és Transznisztria ismer el – külügyminisztériuma július 14. és 20. között több mint ezer azeri lövedék területén való becsapódását jelentette, és örmény oldalról immár 7000 felett jár azon incidensek száma az évben, amikor Azerbajdzsán megsértette a tűzszünetet. Az azeri védelmi minisztérium közleménye szerint viszont épp az azeri katonákat érte támadás több NK Köztársaság által felügyelt körzetből.
Baku nyíltan megfogalmazta elégedetlenségét a Minszk Csoport tevékenységét illetően és Mammadyarov külügyminiszter hozzátette, hogy minden nemzetközi törekvés a konfliktus tartós megoldására sikertelen lesz, amíg Örményország eleget nem tesz a még 1993-ban meghozott ENSZ határozatoknak, melyek kötelezik, hogy vonja ki csapatait a megszállt azeri területekről. Ahmet Davutoglu, az örményekkel hagyományosan rossz viszonyt ápoló Törökország külügyminisztere szintén kiállt az elfoglalt területek feltétlen visszaadása mellett és támogatásáról biztosította Azerbajdzsánt.
Az örmény kormány határozottan elutasította a török közbenjárás lehetőségét, mely nyilvánvalóan az azeri érdekek felkarolását jelentené. Tovább mélyíti a válságot a Nagorno-Karabakh Köztársaság és Jereván között tervezett örmény menetrendszerinti repülőjárat felállítása, ugyanis a vitatott területre való be- és kiutazás ellenőrzésére mind a két fél igényt tart.
A két ország között kibontakozó fegyverkezési verseny már-már a hidegháború korát idézi. A párhuzamosan elindított műhold programok, saját erőforrásokra alapuló drónfejlesztések és a hagyományos fegyverek beszerzése hatalmas pénzeket emésztenek fel a kicsi országok költségvetéséből. Azerbajdzsán június 19-én jelentette be új haderőbővítését, 1 milliárd dollár értékben vásárol közel száz modern T-90-es tankot és további tüzérségi eszközöket Oroszországtól, a térségben legbefolyásosabb nemzetközi hatalmi tényezőtől. A fokozódó feszültségek fontos megrendeléseket szolgáltatnak az orosz hadiiparnak, mely az elsődleges beszállítója a szembenálló feleknek. Az Azerbajdzsán területén található Gabala radarállomás az orosz rakéta előrejelző rendszer fontos eleme, mely a Közel-Kelet és az Arab-tenger területén történő rakétaindítások érzékelésére épült ki, és melyet évi 7 millió dollárért lízingelnek Bakutól. Örményorazágban közel ötezer orosz katona állomásozik és messzire nyúló katonai együttműködési, kölcsönös védelmi megállapodás fűzi szorosra viszonyát Moszkvával.
Forrás: Biztonsagpiac.hu
Szerző: Török Ádám
