A pszichológia már régen kimutatta, hogy nő az öngyilkosság kockázata azt követően, ha valakit mentális zavarok miatt kórházban kezeltek. Az azonban, hogy mely pácienseknél a legmagasabb a kockázati tényező, mindeddig nem tűnt pontosan megjósolhatónak. A megoldást a jelek szerint egy katonai kutatás szállítja.
Egy, az amerikai hadsereg múltbéli esetein alapuló nagyszabású tanulmány jelentős előrelépést jelent a kockázatok értékelésében és előrejelzésében. Az Egyesült Államokban több ezer olyan katona esetét vizsgálták meg, akiket 2004 és 2009 között kórházban kezeltek.
A STARRS (Study To Assess Risk and Resilience in Servicemembers) elnevezésű projektben a Harvard Medical School szakértői lelki problémák miatt kórházban kezelt katonák eseteit vizsgálták, és a kutatásban minden létező adatot számításba vettek. A vizsgálati eredmények alapján egy olyan algoritmust is kifejlesztettek, amely előre jelzi, kinél magas az öngyilkosság kockázata.
Az algoritmus a 2004 és 2009 között kórházi kezelésen átesett (katonai) páciensek 5 százalékánál jelezett magas kockázatú öngyilkossági hajlamot. Mindez a valós adatokkal is igencsak egybevágott, hiszen a vizsgált csoportban a kórházi elbocsátást követő öngyilkosságok több mint fele ebben az 5 százaléknyi, utólag magas kockázatba sorolt csoportban történt.
A kutatásban vizsgált ötéves időszakban 68 katona követett el öngyilkosságot az azt követő 12 hónapban, hogy elhagyta a kórházat. Bár ez a szám alacsonynak tűnhet, a kutatás jelentőségét inkább az mutatja, hogy a lakosság körében az öngyilkossági ráta (100 ezer lakosra 264 öngyilkosság jutott egy évben) mintegy 15-szöröse a hadseregben mértnek (18,5 eset jut 100 ezer főre).
A STARRS-kutatásban az algoritmus segítségével megjelölt öt százaléknyi csoportban az öngyilkossági arány kiugróan magas volt: évente 3 824 eset 100 ezer katonára vetítve.
„Flört a halállal”
Nem csupán ez a szám volt az egyetlen aggasztó adat. Az algoritmussal a legmagasabb kockázatú csoportba sorolt katonák körében a kórházból való elbocsátást követő 12 hónapban hét halálos baleset, 830 öngyilkossági kísérlet és 3 765 további, kórházi kezelést igénylő eset történt.
A kutatást vezető professzor úgy fogalmazott: azok, akiket a képlet alapján a magas kockázati csoportba soroltunk, szinte flörtölnek a halállal. Bár 100, korábban kórházi kezelés alatt álló katona közül 3-4 volt az öngyilkosok száma, legalább további negyvennel történt valamilyen komolyabb incidens egy éven belül.
A kutatásban tömegével használtak fel személyes adatokat, amelyeket orvosi tényezőkkel, bűnügyi nyilvántartásból származó adatokkal, jogi információkkal, de még banki adatokkal is összevetettek. A kutatók mindezek alapján képesek voltak meghatározni azokat a legfontosabb paramétereket, és az életvitel bizonyos faktorait, amelyekből következtetni lehet az öngyilkosság kockázatának mértékére.
A kutatók szerint a katonák saját, egyedi adatai alapján adatbázist készíthetnek a megjósolható egyéni kockázatokról. A folyamatosan frissülő adatbázist szükség esetén megosztanák az orvosokkal is, így ha egy katona kórházba kerül, személyre szabott kezelést és utánkövetést biztosíthatnak számára.
A szakemberek jelenleg az USA Katonai Kutatóközpontjában fejlesztik az adatbázis keretrendszerét, azt viszont még nem tudják, hogy a szisztémát mikor alkalmazhatják a gyakorlatban is.
Forrás: Military Times/BP
