Az elmúlt esztendő sem telt eseménytelenül a világban: miközben a globális geopolitikai viszonyokat három nagy játékos határozza meg, Nógrádi György szerint Magyarország folytatja a már megkezdett sikerpolitikát. A biztonságpolitikai szakértőt az év eleji globális és európai viszonyok áttekintésére kértük fel.
– Milyen alapvető változásokat hozott 2016 a globális geopolitikai folyamatokban?
– Megítélésem szerint 2016-ban a korábban megindult folyamatok folytatódtak a világban. A globális geopolitikának három nagy szereplője van. Egyrészt az Amerikai Egyesült Államok, amely nélkül ma nemzetközi koalíciót nem lehet létrehozni. Annak idején Madeleine Albright, az USA külügyminisztere azt mondta: hívjunk össze egy közel-keleti konferenciát, aki nem jön el, kimarad a megállapodásból. Ma az Egyesült Államok nélkül a közel-keleti rendezés elképzelhetetlen. Egyébként az USA nagy, belső problémája az, hogy az újszülöttek körében néhány éve „fehér kisebbség” van, idővel tehát a tengerentúlon színes bőrű többség lesz. Emellett az USA stratégiai problémája Kína, az orosz–ukrán konfliktusig ez volt az egyetlen nagy külpolitikai kihívás. Azóta az amerikai külpolitikának újabb súlyponti területei alakultak ki. Egyrészt Európa, amelynek kapcsán Victoria Nuland európai és eurázsiai ügyekért felelős helyettes államtitkár mindent megtett azért, hogy Ukrajnát támogassák, és Moszkva ellen fellépjenek, másrészt a közel-keleti politikában a ’70-es évek óta először Barack Obama elnök elfogadta, hogy Izraelt el lehet ítélni a telepítéspolitikája miatt és egy új Irán-politikát is jóváhagyott, amelynek eredményeként megszületett az atomalku Teheránnal. Mindezek mellett az USA hírszerzésben és hadiipari kutatás-fejlesztésben verhetetlen, behozhatatlan időbeli, minőségi és mennyiségi fölénye van a világban. Messze lemaradva a második számú globális játékos Kína, amelynek alapvető problémája, hogy a fennálló világrendet korábban elfogadta, most már elutasítja, mert a térségben megváltoztak a nemzetközi erőviszonyok. Arról nem is beszélve, hogy az Egyesült Államok dominanciája a Csendes-óceánon rendkívül bántja Pekinget. Kína számára a mai tengeri határok elfogadhatatlanok, míg szárazföldi határait India kivételével elfogadja. Emellett Kína globális játékos szeretne lenni, nem elégszik meg a délkelet-ázsiai vezető szereppel. A harmadik globális játékos – messze lemaradva – Oroszország, két szempontból is: egyfelől a hadserege, másfelől a kőolaj- és földgázkészletei miatt.
– Hol jön a képbe Európa?
– Európa már régóta nem globális szereplő, csak ezt nem hajlandó észrevenni.
– Milyen fordulatot hozott 2016 a migránskérdésben?
– Míg 2015-ben másfél millió migráns érkezett Európába, addig tavaly ennek csak a töredéke. Ennek alapvető oka egy kimondottan rossz megállapodás az Európai Unió és Törökország között, mert azt mindkét fél csak részben tartotta be. Európával szemben a török célok közül nem sikerült sem a vízumkötelezettség eltörlése, ahogy nem kapta meg az uniós „belépőt” sem, miközben annak az évi hárommilliárd eurónak, amelyet az EU a migránshelyzet kezelésére megígért, csak a töredékét kapták meg. Ezzel szemben felélénkült a menekültek mozgása a Földközi-tengeren, Líbiából is egyre többen indultak Európa felé. Annak a létszámnak, amelyet az EU megígért, hogy befogad, végül mindössze négy százalékát fogadta be. Mindehhez társult még a 2016 végi amerikai elnökválasztás, ahol a világ elemzőinek 98 százaléka Hillary Clinton győzelmét várta. Senki sem számított Donald Trumpra, akinek megválasztása sokkal kedvezőbb Magyarország számára, mert Clintonnak személyi ellentétei voltak a mai magyar államvezetéssel. Trump éles külpolitikai fordulatot is jelentett: meghirdetett többek között egy új Európa-politikát. Ennek egyik első jele a brexit támogatása, Theresa May brit miniszterelnök pedig az első külföldi kormányfő volt, akit Trump fogadott.
– Mindezek tetejébe Európában is sorsdöntőnek tűnő választások éve lesz 2017…
– A választásokra készülő Németország kancellárja, Angela Merkel két dolgot hirdetett meg: egyrészt azt, hogy nincs felső határa a beérkező migránsoknak, másrészt pedig az „Isten hozott kultúrát” („Wilkommens Kultur”). Eközben Merkel két helyettese is úgy nyilatkozott, hogy 2015 elhibázott volt, Németországban pedig eltűnt 300 ezer menekült. Erre az évre azt tervezik, hogy 500 ezer gazdasági menekültet küldenek haza, ennek valószínűleg csak a töredékét fogják tudni. Fordulat Németországban, hogy Sigmar Gabriel átadta a stafétát az öt nyelven beszélő, karizmatikus, lendületes és hatalmas uniós tapasztalattal rendelkező, ugyanakkor csak általános iskolát végzett Martin Schulznak, aki korábban az Európai Parlament elnöke volt. Mindenesetre a szeptemberi választások előtt még három tartományi választást is tartanak Németországban. Európa másik vezető nagyhatalmának számító Franciaországban államfőválasztás lesz, ami után kormányváltozás várható – itt jelenleg az első helyen a jobboldali Marine Le Pen áll, kihívóját, Francois Fillont pedig komolyan kikezdték. Eközben nem szabad elfelejteni, hogy Olaszországban, ahol nemrégiben bukott meg a kormány, alapvető dilemma, hogy lemondjanak-e az eurózónáról. Görögország a fizetésképtelenség határán táncol, tehát Európa a 2008 óta tartó gazdasági válságból nem tudott kikerülni.
– Hogyan illeszkednek mindebbe a magyarországi folyamatok?
– Hazánk történelmének egyik legsikeresebb évét zárta, Trumppal a jelek szerint kiválóak a kapcsolataink, Kína pedig úgy tekint az országra, hogy a térségben mi képviseljük számukra Európát, illetve a visegrádi négyeket. Eközben ugyancsak kiváló kapcsolatot ápolunk Oroszországgal. Hozzá kell tenni azt is, hogy a kereskedőházak rendszere véleményem szerint bevált, ezek a magyar exportot rendkívül nagy mértékben tudják támogatni. Magyarország tavaly sikerpolitikát folytatott, amit 2017-ben is igyekszik megőrizni.
(N.Cs.)
(Cikkünk nyomtatásban 2017 februárjában jelent meg a Biztonságpiac Évkönyvben. A -szerk- megj.)
