Ami néhány éve még csupán szélsőséges magyar álláspont volt a migránskérdésben, az ma egyre inkább meghatározó véleménnyé válik az Európai Unió országaiban – mondta a Biztonságpiac kérdésére Nógrádi György. A biztonságpolitikai szakértő szerint a visegrádi országoknak a jövőben ugyan lehet komolyabb szerepük a kontinensen – politikai és morális tekintetben –, azonban a gazdasági ráutaltságukban nem várható lényeges változás.
– Az elmúlt évek globális folyamatai alapján hogyan összegezhetők a világ legfontosabb geopolitikai viszonyai?
– Az elmúlt öt esztendőben az Egyesült Államok súlyának folyamatos gyengülését látjuk, ennek ellenére az USA – a belátható jövőben – természetesen a világ vezető nagyhatalma marad minden létező területen, így a kutatás-fejlesztésben, a haditechnikában vagy a hírszerzésben. Jelenleg az Egyesült Államok nélkül, vagy akár ellenében, nem lehet komoly döntést hozni sehol a világban. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy az USA a világ egyetlen országa, amely képes arra, hogy nemzetközi koalíciót hozzon létre – példa erre Irak vagy Szíria –, igaz, mindezek politikai tartalma már egy másik kérdés. Megítélésem szerint a 2016-os elnökválasztás tanulsága az, hogy egyik jelölt sem volt alkalmas arra, hogy az USA elnöke legyen. Donald Trump győzelme azt jelenti, hogy egy olyan ember lett az Egyesült Államok elnöke, akinek semmilyen politikai tapasztalata nincs, és mára ennek az összes hátránya nyilvánvalóvá vált. Bár Trump maga a döntéshozó központ, de a családja, a Fehér Ház, a külügyi tárca, a Pentagon, a CIA is közrejátszanak ebben. A döntések elemzésekor nem lehet megjósolni, hogy kinek a szava lesz döntő egy adott kérdésben. Trump első elnöki útja Szaúd-Arábiába vezetett, ahol mást mondott az elnök és más Rex Tillerson külügyminiszter – ebből nagyon nehéz következtetéseket levonni. Mindeközben az USA nem tudott nagykövetet küldeni az uniós tagállamokba, Trump pedig azokat fogadja, akik számára létfontosságú politikusnak számítanak.
– Mindez a NATO életében is változásokat hozott?
– Trump azt követelte a transzatlanti szövetség államaitól, hogy emeljék meg a katonai kiadásokat két százalékra, tény azonban, hogy ezt csak Nagy-Britannia, Görögország és Észtország tudta teljesíteni. Igaz, hogy Lengyelország és Románia is közölte, hogy elérték a kétszázalékos küszöböt, de erről az a régi vicc jut eszembe, miszerint a hazugság három forrása a sima hazugság, a hamis eskü és a statisztika…
– Az Egyesült Államok után a második legnagyobb globális játékos…
– … messze lemaradva: Kína. A kínai GDP tíz éven belül megelőzi az Egyesült Államokét, a kínai növekedés szárnyal, a gazdaság dübörög. Amióta a koreai válság kiéleződött, senki nem meri pedzegetni, hogy Peking kőkeményen halad előre és sorra foglalja el a szigeteket a Dél-kínai-tengeren. Senki nem mer nekimenni emiatt Kínának, nehogy „közelebb vigye” az országot Észak-Koreához.
– A harmadik legnagyobb geopolitikai tényező?
– Kínától messze lemaradva Oroszország, amelynek a kőolaj és a földgáz mellett egy stratégiai értéke van: a fegyveres erők. Hogy mindebből mi sül ki majd, még nem látni, mindenesetre a világ a Putyin utáni Oroszországra készül, de ezek csupán előrejelzések.
– Európa hol helyezkedik el ezen a térképen?
– Európa nem globális játékos. Új elem, hogy a britek – egy eltolt és furcsa népszavazás után – kilépnek az Európai Unióból. A brexit jogilag ugyan lehetséges, de még senki nem tudja pontosan, hogy mit jelent, ugyanis semmilyen irodalma nincs. Egyelőre sem London, sem Brüsszel nem látja, mi és hogyan fog bekövetkezni. Az Európai Uniót korábban három ország vezette: Nagy-Britannia, Németország és Franciaország. Ebből most ki fog esni Nagy-Britannia, a helyére bekerülhet Olaszország, de már az is kiderült, hogy alkalmatlan erre az európai vezető szerepre. Az Öt Szem országai (Ausztrália, Kanada, Új-Zéland, Egyesült Államok, Egyesült Királyság) továbbra is az egész világot lehallgatják, az információk 90 százaléka gazdasági hírszerzés. A lehallgatás persze a jövőben is folytatódik, de az Európai Unió a brit kiválással elesik ezektől az információktól.
– Persze az Európai Unión belül sem teljes az összhang…
– Jelenleg az Európai Unió vezető hatalma Berlin, de a németországi választási eredmények fényében kérdés, hogy mikor következik be a trónfosztása. Még nem látni, hogy Angela Merkel kancellárnak hagyják-e végigvinni az utolsó négyéves ciklust, vagy színre léphetnek a tartományi miniszterelnökök, a kormánytagok, vagy akár azok, akiket elküldött Németországból és most EU-biztosként dolgoznak. Az ausztriai és a csehországi választások tulajdonképpen a magyar álláspontot igazolták.
– Kijelenthetjük, hogy Európa kettészakadt?
– Ilyen értelemben igen. Ami két éve még szélsőséges magyar politika volt, az egyre inkább az európai fősodornak számít, mert ehhez igazodnak a többiek is. Európát rendkívüli mértékben meggyengítette a migráció, és továbbra sem számít globális játékosnak.
– Hogyan illeszthető be ezekbe a trendekbe Magyarország?
– Hazánkban jelenleg a kulcskérdést nyilvánvalóan a 2018-as parlamenti választások jelentik. Az Orbán Viktor által követett (migráns)politikát egyébként igazolták a V4-ek, Románia, Finnország, illetve mostanra Ausztria is, és egyre inkább az látható, hogy Németországban is teret nyer ez a megközelítés. A legutolsó uniós felmérés szerint nincs olyan ország az EU-ban, ahol a lakosság többsége ne lenne a migránsok befogadása ellen. A kérdés most az, hogy Európa a következő hónapokban miként reagál, képes lesz-e a külső schengeni határok védelmét biztosítani – főleg a Balkánon és a Földközi-tengeren.
– Várható-e ön szerint, hogy felerősödik a visegrádi országok szava és szerepe Európán belül?
– A V4-országok esetében látni kell, hogy az első téma, amiben a négy állam vezetése egyetért, az a migránskérdés. Minden más tekintetben különbözik a visegrádi országok hozzáállása. Oroszországgal kapcsolatban például a lengyelek elzárkóznak, Csehország, Szlovákia, Magyarország viszont szeretne kiegyezni Moszkvával. Németországgal kapcsolatban hasonló a hozzáállás: míg a csehek, szlovákok, magyarok jó kapcsolatokra törekszenek, addig a lengyelek soha nem felejtik el az ország felosztását és a második világháborút. A V4-ekben ugyanakkor látok jövőt: jelenleg Európában minden kelet–nyugati irányba megy, a visegrádi országokkal viszont elkezdődhet egy észak–déli tengely kialakulása, amelybe később be lehet vonni Ausztriát vagy akár a skandináv és a balkáni országokat is. Azonban a V4-ek fő problémája a tőkehiány, vagyis ezeknek az országoknak politikailag, morálisan lehet nagyobb szerepük, de gazdaságilag rá leszünk utalva a tőkére.
(Cikkünk nyomtatásban 2018 februárjában jelent meg a Biztonságpiac Évkönyvben. A -szerk- megj.)
