A több szakmai szervezetbe tömörült magánnyomozók összefogása létfontosságú lenne a szakma megújítása, elismerése érdekében – jelentette ki a Biztonságpiac.hu-nak Baráth György, a Baráth & Partnerei Biztonsági Tanácsadó És Magánnyomozó Ügynökség ügyvezető Igazgatója, a Magyar Detektív Szövetség (MDSZ) elnöke. Az elnököt a szakma helyzetéről kérdeztük.
– Milyen szervezetek képviselik ma a magánnyomozókat?
– A Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamara , a Magyar Mesterdetektív Szövetség, az újonnan alakult Országos Kriminalisztikai és Detektív Egyesület és természetesen mi, a Magyar Detektív Szövetség. Az a szomorú helyzet, hogy e szervezetek nem, vagy alig működnek együtt, és ez a szakmára nézve nagyon káros.
– Mit lehet tenni az összefogás elindításáért?
– Idén januárban kezdeményeztem, hogy a kamara magánnyomozói szekciójával és a Mesterdetektív Szövetséggel közösen kezdjünk el munkálkodni a szakma érdekében. Kezdjünk el foglalkozni a szakma tudományos alapjainak lerakásával, a szakma népszerűsítésével, a szakma érdekeinek érvényesítéséért. Ehhez szerencsére mind a két fél partner volt.
– 2011-től nem kötelező a kamarai tagság személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenységet folytatóknak. Jó volt ez a döntés?
– Az 1998-as és a 2005. évi CXXXIII. a személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól szóló törvény kötelező kamarai tagságot írt elő az említettek számára, ami mára már megszűnt. 2011-ben, amikor megszűnt a kötelező kamarai tagság a magánnyomozók számára, nagyon sok társaság, magánszemély hagyta ott a kamarát.
De hadd szóljak néhány szót a Magyar Detektív Szövetségről, amelyet még Láposi Lőrinc vezetésével alapították 1991-ben. Ez a szövetség a hazai magánnyomozók legnagyobb hagyományokkal, legjelentősebb tagsággal és leghitelesebb programmal rendelkező szakmai és érdekképviseleti non-profit szervezete. Őszintén el kell mondani, hogy 2012-ben egy kicsit megbicsaklott a szövetség: problémák voltak a transzparenciával, és egyfajta „oneman show”-vá vált a szövetség. Tovább tetézte a bajt, hogy az akkori vezetés eltért az alapszabályban lefektetett célok megvalósításáról.
Ma Magyarországon 1663-an rendelkeznek magánnyomozói igazolvánnyal. Becslések szerint ebből 2-300 fő dolgozhat folyamatosan, vagy egyéni vállalkozóként, vagy valamilyen céges formában. A többiekről nem lehet tudni, hogy dolgoznak-e, vagy feketén dolgoznak.
– Mik voltak ezek a célok?
– Az MDSZ küldetésének tekinti, hogy meghatározó módon és mértékben járuljon hozzá a magánnyomozó szakma hazai fejlődéséhez, tudományos megalapozásához, társadalmi elismertségének és elfogadottságának növeléséhez. Szövetségünk fontos feladatát képezi a Magyarországon működő magánnyomozók hatékony szakmai érdekképviseletének és érdekvédelmének ellátása érdekében a magánnyomozói tevékenységet meghatározó és befolyásoló közgazdasági, pénzügyi, jogi és szakmai kérdésekben történő – a tagság széleskörű véleményét is magába foglaló – állásfoglalás kialakítása.
– Milyen problémákkal szembesültek?
– Az 1998-as személy- és vagyonvédelmi, és magánnyomozói tevékenységet szabályozó törvénynek nagyon sok hibája volt, sajnos e hibák a mai szabályozásban is benne vannak a többszöri módosítás ellenére. A legfőbb hibája, hogy nem haladt a korral, nem vette figyelembe a szakma iránt megnövekedett gazdasági és társadalmi igényt. A másik hiba, amit persze nem lehet a törvényhozók nyakába varrni, hogy az elmúlt húsz évben a magánnyomozás elméleti-tudományos kutatása is elmaradt. A törvények mindössze két paragrafusban határozzák meg, hogy mit tehet a magánnyomozó, gyakorlatilag felsorolva azt, hogy egy állampolgár hogyan juthat legálisan információkhoz. Másrészt az se volt szerencsés, hogy a vagyonvédelmi cégekkel egy kamarába kényszerítették a magánnyomozókat, hiszen ezeknek a cégeknek olyan túlsúlyuk volt és van, ami gyakorlatilag lehetetlenné tette a szakmánk hatékony érdekképviseletét. Mindezek eredményeképp olyan helyzetbe került a magánnyomozói szakma, hogy gyakorlatilag nem nyomozhat. Ha az adatvédelmi törvényt, és az új Polgári Törvénykönyv szabályait szigorúan betartanák, betartatnák, akkor az összes magánnyomozó kereshetne magának új munkát, mert ezek alapján nem lehet dolgozni.
– Milyen szerepe van a magánnyomozásnak, a magánbiztonsági szolgáltatások keretében?
– Ez egy érdekes kérdés, de idehaza nem kutatják, nem foglalkoznak azzal, hogy ennek az ágazatnak milyen szerepe van például a közbiztonságban, a bűnmegelőzésben. A szakmai anyagok jó esetben megemlítik, hogy létezik ez az ágazat, de a leggyakrabban még utalás sem történik ránk. Az még ennél is kisebb probléma, hogy a társadalom sem tudja hova tenni a szakmát. Ha valakitől megkérdezné, hogy mi jut eszébe a magánnyomozásról, akkor jó esetben azt a választ kapná, hogy a magánnyomozó az, aki ilyen-olyan magán jellegű problémán esetleg tud segíteni. A többség azonban ennyit sem hallott rólunk. Arról már nem is beszélek, hogy a vállalatvezetőknek mennyire nincs fogalmuk arról, hogy milyen lehetőségei vannak a magánnyomozóknak, mivel és hogyan segíthetnek a problémáik a megoldásában, operatív, illetve stratégiai döntéseik előkészítése során. A privatizáció előtt a vállalatoknál jól megoldott volt a biztonság, míg ma, ahogy említettem, a legtöbb vezető sajnos azt sem tudja, mi fán terem ez egyáltalán, a biztonságtudatuk kimerül a mechanikai, élőerős, biztonságtechnikai, s esetenként az IT védelem keretében, pedig közismert, hogy a legnagyobb biztonsági kockázatot mindig a humán erőforrásokban rejlik..
– A szakmai együttműködés milyen a nyomozó hatóságokkal?
– A jogszabályok ezt a területet nem érintik, nincs erről egy szó sem. Pontosabban annyi, hogy a hatóság befogadja a működési engedély iránti bejelentést, és ellenőrzi a magánnyomozókat., Ez pedig nem együttműködés, hanem amolyan „csendőr pertu”. Nincs szabályozva, hogy milyen szinten működhet együtt a két fél, milyen információt adhat ki a nyomozóhatóság, és így tovább, pedig a magánnyomozók nagyon sok bűncselekményben folytatnak nyomozást párhuzamosan, a sértettek megbízásából. E területen is előre kell lépni.
– Azt jól érzékelem, hogy a magánnyomozás a rendszerváltás előtt tiltott volt, utána tűrt lett, és hogy Ön azon dolgozik, hogy mielőbb támogatott legyen?
– Igen. Persze nem anyagi támogatásra kell gondolni. Azt szeretnénk, hogy a szakma a maga sajátos eszközeivel támogathassa a magyar gazdaság fejlődését, elnyerje méltó helyét és szerepét a közbiztonság – magánbiztonság – bűnmegelőzés rendszerében. A privatizáció előtt a vállalatoknál jól megoldott volt a biztonság, míg ma, ahogy említettem, a legtöbb vezető sajnos azt sem tudja, mi fán terem ez egyáltalán.
Baráth György
Közép- és főiskolai tanulmányait követően 1979-ben került a Belügyminisztérium állományába. Átképzés, illetve posztgraduális képzés keretében szerzett diplomát a Rendőrtiszti Főiskola Állambiztonsági, később a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia Általános felderítő szakán.. Előbb a Katonai Kémelhárító (BM III/IV), később a Kémelhárító (BM III/II.) Csoportfőnökségek, majd a rendszerváltást követően, 1994 májusáig a Magyar Köztársaság Információs Hivatal állományában teljesített szolgálatot különböző beosztásokban. 1995-től önálló biztonsági tanácsadóként dolgozott, majd 1998-ban kiváltotta a személyre szóló magánnyomozói engedélyt, amelynek kézhezvételét követően 1999-ben megalapítottam a Baráth és Társai Magánnyomozó és Biztonsági Irodát, majd egy struktúra váltás eredményeként 2007-ben a Baráth és Partnerei Biztonsági Tanácsadó és Magánnyomozó Ügynökséget, amelynek azóta is főtulajdonosa és ügyvezetője. 1998-tól a Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamara (SZVMSZK), 2011-től a Magyar Detektív Szövetség tagja, később elnökségi tagja, 2013 januárjától a Szövetség Ügyvivő Testületének elnöke. 2013 áprilisától a Magyar Detektív Szövetség elnöki tisztségét tölti be.
