Megtárgyalta és elfogadta a nemzeti bűnmegelőzési stratégiát a kormány szerdai ülésén – közölte a Belügyminisztérium (BM) az MTI-vel.
Közleményben azt írták: a BM, valamint a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium közös előterjesztésében készült stratégia olyan középtávú bűnmegelőzési szakpolitika kialakítását szorgalmazza, amely a következő tíz évre meghatározza a társadalmi bűnmegelőzés fő beavatkozási területeit, szakmai kereteit és eszközrendszerét.
Kiemelték: a koncepció nemcsak a bűnözés visszaszorítását kívánja elérni a megelőzés által, hanem megfogalmazza az áldozattá és a bűnelkövetővé válás, valamint az ismételt bűnelkövetés elkerülésének módjait is.
Emellett a stratégia kiemelten foglalkozik a települések és a közterületek biztonságával, a gyermek- és ifjúságvédelemmel, az alkohol- és drogprevencióval, a média és az internet veszélyeivel. A kormány a stratégia végrehajtásával a Nemzeti Bűnmegelőzési Tanácsot bízta meg – olvasható a BM közleményében.
A kormány honlapján júliusban közzétett stratégiához kapcsolódik egy 2015-ig szóló cselekvési terv is, amely a bűncselekmények áldozatainak számát csökkentené, bővítené a fiatalok bűnmegelőzési ismereteit és javítaná a bűnelkövetők visszailleszkedését a társadalomba. A testület egyik javaslata a közösségi rendészet magyar modelljének bevezetése is.
A tervezet szerint a bűnmegelőzési stratégia megvalósítására évente az előző évi központi költségvetésbe befizetett szabálysértési bírságok és az üzembentartó objektív felelősségén alapuló közigazgatási bírságok összegének négy százalékát, de legalább 700 millió forintot fordíthatnak.



















Mintegy 2 éves késéssel került erre sor, ennek nem örülhetünk.
Érzékelhető, hogy előzetesen nem történt szakpolitikai dokumentum gyűjtés, majd erre épülő nemzeti stratégia készítés, ennek sem örülhetünk. Hogy valami mégis történt, ennek örülhetünk.
A közösségi rendészet is benne van, hiszen a stratégia tervezetében az első helyen szerepelt, mint beavatkozási terület megjelölése.
Ezt a rendőrség fogja majd végrehajtani, a már mind többször hallható közösségi szolgáltató jellegű modellváltással. Az alapgondolat, mint szorgalmazott modellváltás már a rendőrségi első stratégiában is szerepelt, javaslatomra került bele, azóta 10 év (!) telt el. Ez a vágyak, szükségletek és a realizálódás időintervallumát érzékelteti, csak hogy tudjuk ezt is. Mire realizálódott, már túl vagyok az aktív időszakon, így a megvalósításra felkészülést és megvalósítást is csupán szemlélőként figyelhetem. Kár, hogy ennyi idő elteltével, sok éves „küzdelem” után csupán passzív külső szemlélője lehetek egy sokéve szorgalmazott modellváltásnak.
Részemről – s mindazok részéről, akik e modellváltásért küzdöttek – a közösségi rendészet elindulása mindenképpen sikerként könyvelhető el, a megvalósítást pedig már a bennünket felváltó generáció végzi el. Sajnálatos, hogy akik e témában küzdöttek, jelentős ismereteket szereztek, és még tennének is érte, már az aktív körön kívül vannak, szellemi tőkéjük parlagon hever, tapasztalatuk, ismereteik hasznosítása nélkül.
A közlemény ezt tartalmazza:
„Közleményben azt írták: a BM, valamint a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium közös előterjesztésében készült stratégia olyan középtávú bűnmegelőzési szakpolitika kialakítását szorgalmazza, amely a következő tíz évre meghatározza a társadalmi bűnmegelőzés fő beavatkozási területeit, szakmai kereteit és eszközrendszerét.”
Hasznos lett volna legalább a szakpolitikai dokumentumgyűjtést, majd erre épülő új Nemzeti Bűnmegelőzési Stratégia készítésére is vonatkozóan, egy OGY Határozattal indítani,megjelölve a feladatokat, kompetens szerveket, személyeket, határidőket, semmint a láthatatlan háttérből felbukkanva egy gyors munkát produkálni, 2 éves késéssel.
S ha nem az OGY szintről indult a szakpolitikai és stratégiai cselekvés, miként lesz képes az OGY majd rálátással lenni a folyamatokra, valamint a kormány tevékenysége feletti hatalomgyakorlásra?
amely nyomán foglalkoztak volna többek között az Európa Tanács 216/2007. Community Policing (Közösségi rendészet) címet viselő ajánlásával is. Úgy tűnik, ez is figyelmen kívül maradt, noha a világhálón is fellelhető, s a REMET – OCBBM civil szervezet által készített kiadványban is, amely 5.000 pld-ban készült el, jelenleg is terjesztésre vár. Megismerhetősége érdekében közzéteszem az elérhetőségét, íme:
https://wcd.coe.int/ViewDoc.jsp?id=1123875&Site=Congress&BackColorInternet=e0cee1&BackColorIntranet=e0cee1&BackColorLogged=FFC679
http://href.hu/x/db1h
Az Európa Tanács Helyi és Regionális Közhatóságok Kongresszusának (a továbbiakban: Kongresszus) 216/2007. Ajánlása1
Közösségi rendészet: a helyi és regionális helyhatóságok szavatolják az újfajta együttműködést
Az Európa Tanács hivatkozott ajánlása megfogalmazza komplex módon a teendőket is a tagországok számára is, s ennek megalkotásában, a Gyurcsány kormány időszakában Kiss Péter kancelláriaminiszter vett részt.
Magyarországon sok éven át történtek már kísérleti projektek, ám az általános bevezetésére a mai napig nem került sor, s ennek hiányát érzékelhetjük napjaink biztonsági deficites eseményeiben.
S hogy az új Nemzeti Bűnmegelőzési Stratégia OGY Határozat formájában megjelenik-e a cselekvési programtervvel, vagy milyen gyakorlat alakul ki, meglátjuk.
A forrásfedezet a végrehajtáshoz – részemről – egyenesen nevetséges, és tragikus is egyben, főként ami a helyszíni bírságokból befolyó öszegekkel tervezést illetően. Ott, ahol a közösségi rendészetet komolyan gondolják, és sikeres, tervezhető költségekkel valósul meg, előre megszavazott költségösszeggel együtt, évenkénti díjazásos rendszerrel együtt.
S mi, akik a közösségi rendészetet hosszú éveken keresztül szorgalmaztuk
http://www.remet.hu/cms/index.php?option=com_content&task=view&id=70&Itemid=1
napjainkra, nyugdíjasként már „körön kívülre kerültünk”, a modellváltás elindul, ezt az elmozdulást magunk eredményének is betudhatjuk.
Részünkről, mint járadékos, vagy nyugdíjas volt rendőrök, további cselekvési lehetőségünk nincs (sajnos, pedig az őshazájának modelljében bizony van).
Ha valóban sikeres lesz és elhozza a lakosság biztonságérzetének, életminőségének és elégedettségének eredményét, már mi is elégedettek lehetünk, hogy annak idején elkezdtük.
Tehát elindult valami. A többit meglátjuk.