Soron kívül rövid vitát tartott kedden délelőtt az Európai Parlament strasbourgi plenáris ülésén a múlt héten kirobbant amerikai adatgyűjtési botrányról, mindazonáltal a képviselők döntő többsége nem volt jelen, és nem is a pártcsoportok frakcióvezetői szóltak hozzá az eszmecseréhez.
Tonio Borg fogyasztóvédelmi biztos az Európai Bizottság részéről elmondta, hogy a brüsszeli testületet aggasztják azok a hírek, melyek szerint az amerikai hatóságok amerikai internetes szolgáltató cégeken keresztül európai uniós polgárok adataihoz férhetnek hozzá.
„Az olyan programok, mint a PRISM, és a törvények, amelyek alapján az ilyeneket engedélyezik, feltehetően veszélyeztetik az uniós polgárok alapvető jogát a magánszférához és személyes adataik védelméhez” – jelentette ki Borg, aki felvezetőjében elmondta, hogy Viviane Reding alapjogi biztost helyettesíti. Borg szerint sok uniós állampolgár már korábban is tartott attól, hogy kiadott adatait másra is fel fogják használni, nem csak arra, amire az EU eredetileg felhatalmazást adott.
A biztos rámutatott, hogy ez az ügy is jól példázza az USA és az EU közötti különbséget, mert míg az Egyesült Államokban csak az amerikaiak élveznek alkotmányos védelmet, addig az unió alapjogként tekint a személyes adatok védelmére, függetlenül az illető állampolgárságától.
A bizottság a kérdést az első lehetséges alkalommal fel fogja vetni amerikai tárgyalópartnereinek – mondta el Borg, mert – mint fogalmazott – tisztázni kell, hogy az amerikai hatóságok csak egyes egyedi esetekben, szükséges és indokolt mértékben fértek hozzá uniós polgárok adataihoz, megalapozott gyanú alapján, vagy valóban tömeges adatkezelésről van szó.
Az Európai Parlamentben helyet foglaló frakciók részéről felszólaló politikusok többsége felháborítónak, elfogadhatatlannak nevezte, hogy az amerikai hírszerzés tömegével hozzáférjen európai polgárok személyes adataihoz.
„Az adataim az enyémek” – jelentette ki felszólalása elején Manfred Weber, aki az Európai Néppárt részéről szólt hozzá a vitához. A politikus szerint ez az európai gondolkodás sarokköve ebben a kérdésben, és ezt minden államhatalomnak tiszteletben kell tartania. Weber elfogadhatatlannak nevezte, hogy az USA nem egyformán kezeli az amerikaiak és a külföldiek adatait.
A brit szocialista Claude Moraes úgy vélekedett, hogy az európaiakat sokkolták a PRISM-ről szóló híradások. A munkáspárti politikus szerint fontos kérdés ugyan a biztonság, mindazonáltal azok az amerikai nagyvállalatok, mint például az Apple, a Facebook, a Google, a Microsoft, amelyek „bizalommal kezelt nagy óriásvállalatok”, súlyosan visszaéltek európai felhasználóik bizalmával. Moraes szerint az EP-nek támogatnia kell a bizottságot, hogy számon kérhesse az amerikai hatóságokon, történt-e olyan tömeges adatkezelés, amely szerinte egyébként a terrorizmus elleni küzdelem szempontjából teljesen felesleges is lehetett.
A liberális frakció részéről a holland Sophie in ‘t Veld nemcsak az amerikaiakkal szemben fogalmazott meg bírálatot, hanem az uniós vezetőkkel szemben is. Úgy vélte, hogy a napokban 500 millió európainak kellett rádöbbennie, hogy egy külföldi hatalom magánéletük minden apró részletéhez hozzáfér, ám míg az üggyel kapcsolatos kérdésekre Washingtonban maga az elnök válaszol, itt szinte üres ülésteremben vitáznak erről, a bizottság álláspontját pedig annak elnöke vagy illetékes tagja helyett az egészségügyi biztos ismerteti.
„Európa polgárainak ismét csalódniuk kell bennünk, miközben már most sem bíznak az uniós intézményekben, szégyellnünk kellene magunkat” – adott hangot felháborodásának a holland EP-képviselő, aki szerint az Amerikával ápolt különleges viszony keretében az elmúlt 12 év folyamán Európa a „kezét-lábát törte”, hogy az amerikaiak legnagyobb szövetségese legyen a terrorizmus elleni harcban.
Az európai zöldek részéről felszólaló Jan Philipp Albrecht azt hangoztatta, hogy a tömeges megfigyelés a demokráciával és a jogállamisággal sem összeegyeztethető, Európának pedig mielőbb meg kell teremtenie saját, korszerű adatvédelmi rendszerét, szabályozását. A német képviselő arra is rámutatott, hogy itt olyan személyes adatokról van szó, amelyeket külföldi vállalatok adtak át egy külföldi hatalom hatóságainak.
