Nem liberalizálták a fegyvertartást Magyarországon: a 2004-es fegyvertörvény márciusban elfogadott módosítása csupán az adminisztrációs, bürokratikus terheket enyhíti – cáfolta a törvénymódosítás kapcsán felmerült téves értelmezéseket lapunknak Székely István, az Országos Magyar Vadászkamara és az Országos Magyar Vadászati Védegylet jogásza. A szakértő, aki már 2005 eleje óta folyamatosan szorgalmazta a jogszabály módosítását, a májustól életbe lépő változások részleteiről beszélt a Biztonságpiac.hu-nak adott interjúban.
– A lőszerekről és a lőfegyverekről szóló törvény módosítását már évek óta várták az érintettek. Miért húzódott el ennyire ez az „ügy”?
– Amikor a jelenleg is hatályos, 2004-es törvényt, illetve a kapcsolódó kormányrendeletet először megláttuk, az Országos Magyar Vadászkamara és az Országos Magyar Vadászati Védegylet szembesült azzal, hogy a jogszabály tele van teljesen felesleges bürokratikus rendelkezésekkel. Teljesen indokolatlan korlátozásokat vezettek be – azt persze hangsúlyozni kell, hogy nem a fegyverhez jutással, hanem a tényleges fegyvertartással, és -szállítással kapcsolatban. Ezután már 2005 januárjában, az akkor még önálló Belügyminisztériumnak írtunk egy részletes módosítási kérelmet az érintett paragrafusokhoz, konkrét szövegjavaslatokkal és indoklással ellátva. A beadáskor jeleztük: készen állunk a későbbi személyes egyeztetésekre, álláspontunk kifejtésére, szakmai indoklására. Két hónap csend után érdeklődtünk, hogy egyáltalán megkapták-e a javaslatainkat, a BM jogi főosztály pedig jelezte, hogy az indítványunk jó, és számíthatunk a tárca támogatására. Két hónappal azután, hogy minderről írásos dokumentumot kértünk, Lamperth Mónika volt belügyminiszter közölte: minden felvetésünk alaptalan, és szóba sem kerülhet semmilyen módosítás, a jogszabály pedig úgy jó, ahogy van. Ezután minden évben írtunk egyszer-kétszer levelet az aktuális minisztereknek, ugyanúgy, ahogy az első beadványnál eljártunk. Minderre az Országos Magyar Vadászkamara, amely 57 ezer tagjával hazánk egyik legnagyobb civil szervezete, egy sor választ sem kapott. Ezután 2008-ban az Országos Rendőr-főkapitányság igazgatásrendészeti főosztályvezetője egy beszélgetésünk során megkérdezte tőlem, hogy miért nincs ott a vadászkamara és a védegylet a fegyvertörvény-módosítási munkabizottság ülésén. Ez az ad hoc bizottság már egy ülésen akkor túl volt, meghívást sem kaptunk, holott mi voltunk az egyetlenek, akik valaha is kezdeményeztek bármilyen módosítást a jogszabályban. Miután jeleztük a felháborodásunkat, 2008 karácsonyán kaptunk az igazságügyi minisztériumtól egy bocsánatkérő levelet, hogy elfeledkeztek rólunk. Hozzátartozik, hogy az egyeztetéseken 50-100 fős taglétszámú szervezetek is részt vettek, de rólunk elfeledkeztek. Ígéretet kaptunk, hogy 2009 januárjától minket is meghívnak az egyeztetésekre, azonban az első két ülés után ezt a munkabizottságot soha többé nem hívták össze, és erről még csak nem is szóltak. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettest 2010 decemberében a vadászati védegylet elnökévé választottuk – elnök úr maga is vadászdinasztiából származik, már az édesapja és a nagyapja is vadászott. Ő megkérdezte, hogy miben tudná a védegylet működését segíteni, mire vázoltuk neki a történetet, és csak annyit kértünk, hogy a minisztériumok egyáltalán kegyeskedjenek minket fogadni. Nem sokkal később, már 2011 elején a Belügyminisztérium tárt kapukkal fogadott minket. Elindult egy egyeztetési folyamat, és ugyanazon a 16-17 ponton mentünk végig, amelynek a módosítását akkor már hat éve folyamatosan kezdeményeztük. Voltak ugyan a módosításnak ellenlábasai, de szakmailag sikerült meggyőzni őket: nem arról van szó, hogy a vadászok vagy a sportlövők különleges előjogokat élvezzenek, hanem a felesleges bürokratikus elemeket szüntessük meg. Idén március elején a parlament elfogadta a törvénymódosítást, két nappal később pedig a kormány a végrehajtási rendeletet. Csak azok a pontok módosultak a törvényben, amelyeket mi monomániásan már hét éve ismételgettünk.
– Végül egy enyhítő jellegű törvény született. A módosítás tehát csak bürokratikus szempontokra épül?
– Hangsúlyoznom kell: a törvény módosításával a fegyverhez jutás nem lett könnyebb Magyarországon – továbbra is szigorú előírásoknak kell megfelelni, ha valaki – legyen vadász, vagy sportlövő – fegyvert akar tartani. A módosítás csak a már meglévő fegyver tartásának bürokratikus körülményeit egyszerűsítette.
– Melyek a törvénymódosítás legfontosabb részletei?
– Az első módosítás a házi lőszerszerelés és újratöltés engedélyezése volt. A lőfegyvertartási engedéllyel rendelkező korábban megvehette a boltban azt a lőszert, ami az ő fegyveréhez engedélyezett volt, de nem volt módja a házi lőszerszerelésre, ami egyébként a világ számos országában – például Ausztriában, Németországban, Franciaországban, Angliában, Amerikában, Dél-Afrikában, még Namíbiában is – mindenütt engedélyezett a fegyvertartó számára. Én személy szerint a legolcsóbb cseh golyós lőszert használom két évtizede, ennek darabja 300 forint. Ha jobb minőségű, nyugat-európai lőszert szeretnék, annak már 700-1000 forint darabja, tehát nem utolsó szempont a költségtényező A vadász a saját puskáját ismerve tudja azt, ha egy lőszerbe a gyári szerelésnél valamivel gyengébbre vagy erősebbre célszerű a lőszert tölteni. Ez a sportlövők esetében még fontosabb kérdés. A házi szerelésnek persze van két szigorú feltétele: egy tanfolyamot kell elvégeznie, és a rendőrségen vizsgát kell tennie, és csak ezután vásárolhat a boltban speciális, az újratöltésnél használt eszközöket, valamint a töltés csak saját célra történhet.
– Miért lényeges változás, hogy a rendőrség köteles értesíteni a vadászhatóságot, ha valakinek bevonják a fegyvertartási engedélyét?
– Az egy évre szóló, az ország egész területén érvényes vadászjegyet mint vadászatra jogosító hatósági engedélyt az Országos Vadászkamara területei szerve adja ki. A fegyverhez szükséges fegyvertartási engedélyt a rendőrség adja ki. Ha valakinek például bűncselekmény miatt bevonják a fegyvertartási engedélyét, erről korábban a rendőrség értesítette a vadászati hatóságot, amely bevonta a vadászjegyet. Három évvel ezelőtt vettük észre, hogy a rendőrség nem értesíti a hatóságot az engedély bevonásáról. Az ORFK-nál a megkeresésünkre azzal érveltek, teszem hozzá jogilag teljesen helytálló módon, hogy az adatvédelmi törvény alapján csak annak lehet adatot kiadni, akit erre a jogszabály törvényi szinten feljogosít, márpedig a vadászi törvényben ilyenről nincs szó, csupán a végrehajtási rendeletben. Ez pedig egy alacsonyabb jogforrás, mint az adatvédelmi törvény, így a rendőrség értelmezése szerint nem adhatta ki az ominózus információkat. A fegyvertörvény mostani módosítása során bekerült tehát a jogszabályba, hogy a rendőrség köteles értesíteni a vadászati hatóságot, ha valakinek bevonták az engedélyét.
– Milyen bűncselekmények miatt vonhatják be a fegyvertartási engedélyt?
– A törvény vonatkozó paragrafusa részletesen meghatározza, hogy melyek azok a szándékos, és nem gondatlanságból elkövetett bűncselekmények. A törvény eddig azt tartalmazta, hogy a bűncselekményért kapott büntetés után az adott személy ezt követően annyi évig nem kaphatott fegyvertartási engedélyt, amíg az általa elkövetett bűncselekmény iratait a központi bűnügyi nyilvántartóban megőrzik. Ennek a maximális időtartama húsz év volt. Ha valaki például egy kis jelentőségű cselekményt követett el, kapott egy felfüggesztett szabadságvesztést, az iratai lekerültek a nyilvántartóba, az illető pedig akár öt-tíz évig nem kaphatott újra fegyvertartási engedélyt, holott már régen mentesítették a büntetőjogi következmények alól. Amikor már rég kaphatott erkölcsi bizonyítványt, vagy pénzintézetben főpénztáros lehetett, még mindig nem kaphatott fegyvertartási engedélyt. A törvénymódosítás kapcsán hangsúlyoztuk, hogy ez így tarthatatlan, a módosítás nyomán a mentesítést követően immár 2, 3, 5, illetve 8 évig nem lehet fegyvertartási engedélyt kapni – de csak szándékos bűncselekmény esetén. Az eddig érvényes jogszabály a gondatlanságból elkövetett bűncselekményeket is ebbe státuszba sorolta. Korábban a szabálysértéseknek is volt egy olyan következménye, hogy két évig nem kaphatott az illető lőfegyvertartási engedélyt. Amikor a jogalkalmazó különbséget tesz bűncselekmény és szabálysértés között, akkor a társdalomra való veszélyesség alapján teszi ezt. E tekintetben a szabálysértés társadalmi veszélyessége a bűncselekményhez képest csekély, mégis, mindez azzal járt, hogy két évre bevonták valakinek a fegyvertartási engedélyét. Ez azzal járt, hogy ha a főállású hivatásos vadásznak bevonták a fegyvertartási engedélyét két évre, elvesztette az állását, és ez már komolyan veszélyeztette az egzisztenciáját, ő és családja megélhetését. Ráadásul, ha két évre bevonják az engedélyét, akkor elveszíti a vadászjegyét, ha egy éven túl nem rendelkezik vadászjeggyel, akkor ismét vadászvizsgát kell tennie.
– Hogyan jut ma valaki lőfegyverhez – akár úgy, hogy már van fegyvertartási engedélye?
– Még akkor is, ha már van engedélye, ez egy bonyolult, túlságosan bürokratikusan procedúra volt. A rendőrségen be kellett állni a sorba egy ablaknál, majd egy nyomtatvány kitöltése után az illető kapott egy csekket 3100 forintról, a postán meg kellett vennie egy sárga szélű borítékot, amely gyárilag a központi bűnügyi nyilvántartónak van megcímezve és egy olyan kérelmet tartalmaz, amely alapján igazolják, hogy a kérelmező nem szerepel a bűnügyi nyilvántartóban. Néhány hét múlva mindezt visszaigazolták, a rendőrség pedig kiadott egy megszerzési engedélyt, hogy megvásárolhassa a második vagy harmadik fegyverét. A jelenlegi törvény egy adott paragrafusának első bekezdése szerint a vásárlónak kell igazolni, hogy az előfeltételek adottak. Erre vonatkozott a „sárga borítékos” rendszer. Ugyanennek a paragrafusnak a második bekezdése szerint a rendőrség évente legalább egyszer ellenőrzi, hogy a fegyvertulajdonos előélete továbbra is megfelel-e a fegyvertartás szabályainak. A törvény e ponton pedig adatkezelésre jogosítja a rendőrséget a bűnügyi nyilvántartóban, vagyis: egy gombnyomással elérik azokat az információkat, amit a fegyver megszerzéskor külön költségekkel és papírok kitöltése nyomán a vásárlónak kell kérelmezni. Sikerült elérni, hogy megszűnik a rendőrségnél a megszerzési engedély, így a kérelmezési eljárást már csak egyszer, az első fegyver megszerzésekor kell végigcsinálni. A fegyvertartási engedély érvényessége pedig már önmagában garancia arra, hogy valaki büntetlen előéletű – máskülönben az engedélyt már visszavonták volna. A fegyverbolt elektronikus úton jelenti, hogy ki, mikor és milyen típusú fegyvert vásárolt, a fegyvertulajdonosnak pedig nyolc napon belül kell bemennie a rendőrségre a vásárolt lőfegyverrel, hogy azt az engedélyébe bejegyezzék.
– Milyen változások jellemzik a fegyvertörvény végrehajtási rendeletet?
– A fegyvertartási engedély jelenleg öt éve érvényes, az engedély megújításához pedig a korábban már említett „bürokratikus cirkuszt” kell végigjátszani. Mi pedig azt mondtuk, hogy ha már megvan a fegyvertartási engedélyem, és azt a rendőrség sem vonta vissza, az közvetetten bizonyítja, hogy nem követtem el olyan bűncselekményt, vagy szabálysértést, ami miatt elveszteném az engedélyt. Éppen ezért nem szükséges az engedély megújítása sem, az engedély hatálya pedig visszavonásig lett érvényes. Kis jelentőségű ügyekben korábban volt a rendőrségnek mérlegelési jogköre, ezt azonban három évvel ezelőtt megszüntették. A végrehajtási rendeletben most visszaállt a mérlegelés lehetősége. Ezen kívül a sportlövők számára egyszerűsödött a lőfegyverek tartása. A korábbi szabályozás szerint csak hároméves egyesületi tagság után lehetett a sportlövőnek fegyvere. Mi viszont azt mondtuk: ahhoz, hogy egy sportlövő nemzetközi szintű versenyző legyen, rendszeres gyakorlásra és saját fegyverre van szüksége. Egyszerűsödött ezen kívül a fegyverek átadásának a szabályozása is. Ha ma valaki át akarja adni valakinek a fegyverét, akár elvitetni műszaki vizsgáztatásra, vagy vadászathoz adja kölcsön, akkor a rendőrségen készítenek egy jegyzőkönyvet, ami igazolja a fegyverátadás tényét. A módosítás értelmében a két érintett írhat egy teljes bizonyító erejű magánokiratot a fegyverátadásról. Életszerűbb lett a fegyverek szállításával kapcsolatos előírás is. A még jelenleg is hatályos jogszabály úgy rendelkezik, hogy ha szállítom a fegyvert, az nem kerülhet ki a közvetlen felügyeletem alól. Ha Budapestről elindulok vadászatra, levezetek 250 kilométert, és megállok tankolni, vagy egyéb okból, akkor, ha szabályszerűen akarok eljárni, kiveszem a tokba becsomagolt fegyveremet a csomagtartóból és úgy kell bemennem vele a benzinkútra. Történt olyan eset is egy vadásztársunkkal, hogy rendőrt hívtak amiért puskával ment be egy kútra. Illetve fordítva: évente négy-öt olyan megkeresés érkezik hozzánk, amelyben arra panaszkodnak, hogy a rendőrség szabálysértési eljárást indított a vadász ellen, amiért a fegyverét a gépkocsi csomagtartójában hagyta, amikor bement a benzinkútra elkérni a WC-kulcsot. Ez alapján pedig, ahogy említettük, két évre bevonhatták az engedélyét. A májustól hatályos végrehajtási rendelet már kimondja, hogy úgy kell lezárni a fegyvert, például a csomagtartóban, hogy egy kívülállónak jogosulatlanul ne lehessen hozzájutnia a fegyverhez. Emellett a fegyverszállításhoz kapcsolódik, hogy a vadászterületeket közutak szabdalják, a jelenlegi jogszabály szerint pedig, ha valaki közúton kell, hogy haladjon rövid ideig – például két vadászati helyszín megközelítése esetén -, akkor szét kell szednie a fegyvert, ekkor áthaladhat, és ha átért az úton, újból összerakhatja a fegyvert – hiába van az a közút vadászterületen belül. Arról nem is beszélve, hogy a fegyver a hivatásos vadásznak a munkaeszköze. A rendelet ezt úgy módosította, hogy a hivatásos vadász szállíthatja a fegyvert a vadászterületen belül munkavégzése során, úgy, hogy az nincsen szétszedve, illetve a társasvadászatok során a vadászoknak a helyszínek felkeresése során sem kell szétszednie és tokba tennie a fegyvert.
– Változtak emellett a tárolásra vonatkozó előírások is?
– A jelenleg hatályos szabályozás szerint a lőfegyvereket az állandó lakcímen, fémlemezes szekrényben kell tárolni. Ennek az értelme vitatható, hiszen egy betörő egy pajszerrel könnyedén hozzáférhet a fegyverhez és a lőszerhez is. Arra is volt példa, hogy a betörők a teljes lemezszekrényt elvitték egy vadász lakásából. Az új szabályozás már nem írja elő a fémlemezes szekrényt, csupán a biztonsági zár meglétét. A tárolásról korábban úgy rendelkeztek, hogy a szokásos családi utazásra a nyaralónkba nem vihettem magammal a fegyvert, azt otthon kellett hagynom az üres lakásban, és alkalomadtán csak három hét múlva veszem észre, ha kiraboltak és ellopták a puskámat is. A módosítás nyomán a vadász üdülőjében, nyaralójában vagy olyan helyeken is tárolhatja fegyverét, amelyeket rendszeresen vagy időszakonként felkeres.
– A törvényi szabályozás önmagában alkalmas a vadászbalesetek visszaszorítására? Mit tehetnek ennek érdekében az érdek-képviseleti szervezetek?
– A törvény önmagában nem elegendő a balesetek csökkentésére, de az alapokat megteremti hozzá. Nagyjából hat vagy hét éve nagyon sok vadászbaleset történt, ekkor a vadászkamarának és a védegyletnek sikerült elérnie az illetékes minisztériumnál azt, hogy megszigorították a hajtóvadászatok feltételeit: maximalizálták a résztvevő puskások számát, kötelezővé tették a lőirányok kijelölését, a hajtástérkép kiadását a vadászoknak. A két szervezet ilyen lépéseket tud közvetetten elérni, de ennél nagyobb befolyása sajnos nincs. Korábban egyetlen országos szervezet működött, a Magyar Vadászok Országos Szövetsége (MAVOSZ), amelynek 1982-től a jogtanácsosa voltam. (A MAVOSZ 1989-ben szűnt meg és alakult át a Vadászati Védegyletté.) A MAVOSZ tulajdonképpen állam volt az államban. A szövetségnek az egyes vadásztársaságok felett teljes felügyeleti jogköre volt, szélesebb jogköre, mint ma az ügyészségnek vagy a bíróságnak van. A MAVOSZ adta ki az egyesületek alapszabály-mintáját, és csak azt lehetett elfogadni. Ugyanígy jártak el a fegyelmi szabályzattal, és a MAVOSZ felülbírálhatta az egyesületek fegyelmi döntéseit. Ezen felül a MAVOSZ minden évben beültethette a saját embereit a vadásztársaságokba és volt a szövetségnek egy nagyon erős személyi hierarchiája. Az akkori rendszernek is voltak azonban előnyei, jelesül az, hogy a vadásztársaságoknak a legenyhébb baleseteket is jelenteniük kellett a MAVOSZ felé, a szövetségnek pedig indokolt esetben lehetősége volt fegyelmi vizsgálatot, vagy akár a súlyos vétséget elkövető vadásztársaság feloszlatását kezdeményezni.
– A balesetek jobbára a szabályok be nem tartásából, emberi mulasztásból adódnak?
– Tíz esetben kilencszer igen. Nagyon ritka az olyan baleset, amely műszaki meghibásodásból adódik. A vadászati törvény szerint célzott lövést csak úgy lehet leadni, ha azzal mások életét, testi épségét, vagy vagyontárgyait nem veszélyeztetem. A lövés leadása előtt egyértelműen fel kell ismerni azt célpontot, a vadat, amire lőni fogunk. Emellett a lövés leadásakor mérlegelnem kell a lövedék várható irányát: nem lőhetek például a falu határától kétszáz méterre a falu irányába, mert egy golyós lövedék akár egy kilométert is megtehet. A vadászbalesetek nagy részénél össze-vissza lövöldöznek sötét foltokra, mert azt hiszik, hogy vadat láttak. Ha a vad tiszta láthatóságára vonatkozó szabályt rendesen betartanák, már akkor jóval kevesebb baleset történne.
– Mit tehet a két vadászszervezet a balesetek visszaszorításáért?
– A vadásztársaságok számára nem kötelező a védegyleti tagság, korábban a MAVOSZ-nál kötelező volt, ennek ellenére a társaságok mintegy hetven százaléka a védegylet tagja. A szabályozás szerint a vadászterületen háromezer hektáronként kell egy hivatásos vadászt alkalmazni, a továbbképzésüket a vadászkamara szervezi meg. Emellett kötelező minden vadásztársaságnak balesetvédelmi oktatást tartani minden vadászati szezont megelőzően. Vagyis: tudatosítani kell a fejekben azt, amit már egyébként is tudnak.
Forrás: Biztonságpiac.hu
Szerző: Novák Csaba
