Eddig ismeretlen felvételek százaiból álló fotógyűjteményt fedeztek fel német történészek a lengyelországi zsidóság megsemmisítésére indított náci műveletről, az úgynevezett Reinhard-akcióról. Több fényképen nagy valószínűséggel a sobibóri haláltábor hírhedt egykori őre, John Demjanjuk is látható, aki haláláig azt állította, hogy nem járt a lágerben.
Német lapbeszámolók szerint a több mint 350 felvételt tartalmazó gyűjtemény Johann Niemann, a sobibóri megsemmisítőtábor helyettes vezetőjének hagyatékából került elő. A gyűjteményt bemutató – Fotók Sobibórból című – kötetet január végén mutatják be A terror topográfiája (Topographie des Terrors) nevű berlini dokumentációs, kiállítási és kutatási központban.
A kutatóintézet közleményében kiemelte, hogy vannak még olyan náci bűncselekmények, amelyek nem kerültek megfelelő helyre a társadalmi emlékezetben. Ezek közé tartozik a Reinhard-akció, amelyben 1,7 millió, többnyire lengyelországi zsidót gyilkoltak meg a sobibóri, a treblinkai és a belzeci megsemmisítőtáborban. Az emlékek hiányossága főleg annak tulajdonítható, hogy kevés a túlélő, az elkövetők pedig sikeresen eltüntették bűneik nyomait. Azonban az is fontos, hogy sok esetről szinte egyáltalán nem maradt fenn képanyag.
Az úgynevezett Niemann-gyűjtemény viszont megalapozza a Reinhard-akció képi emlékezetét, a felvételek bemutatják a művelet számos helyszínét a megszállt Lengyelországban. Néhány sobibóri felvételen az őrszemélyzet csaknem hét évtizeddel később világszerte ismertté vált tagja, John – korabeli nevén Ivan – Demjanjuk is látható, akit 2011-ben egy müncheni bíróság elítélt, bűnrészesnek találva őt a láger 28 060 zsidó foglyának legyilkolásában. A 2012-ben elhunyt vádlott mindig is azt állította, hogy Sobibór közelében sem járt. Az egykori felettesének hagyatékából előkerült felvételek jelentik az első, teljességgel egyértelmű bizonyítékot ennek az ellenkezőjére, és ha már annak idején meglettek volna, bizonyára egészen másként zajlott volna le a bírósági tárgyalás.
A Demjanjuk-per fordulópont volt a náci háborús bűnösök németországi felelősségre vonásában. A vádlott aktív közreműködése a gyilkosságokban ugyan nem nyert bizonyítást, de a bíróság megállapította, hogy felvigyázói munkaköréből szükségszerűen következik, hogy köze volt foglyok halálához. Ez az ítélet szemléletváltáshoz vezetett a német igazságszolgáltatásban, időközben valamennyi még élő egykori náci lágerőr ellen eljárást indítottak, holott korábban nem foglalkoztak velük, mert úgy látták, hogy nincs esély elmarasztaló ítélet kiharcolására.
A Topographie des Terrors a náci rezsim történetének egyik legismertebb berlini kutató- és emlékhelye. A náci állambiztonsági szervek, köztük a Gestapo és az SS – a titkos politikai rendőrség és a náci párt fegyveres szervezete – egykori központi irodaépületének helyén, részben romjain épült intézményt évente több mint egymillió látogató keresi fel.
