Újabb lépcsőfokot indított el a szövetség a mostani szerződéskötéssel, melytől védelmi képességeinek jelentős bővülését várják. A meglévő nemzeti kapacitásokra alapozva azok integrációja valóban regionális védelmi rendszerré forrhat össze.
Június 20-án a párizsi repülőnap keretein belül került sor a 136 millió euró értékű megállapodás aláírására, mely a NATO legdrágább, a tagok által közösen finanszírozott védelmi beruházása az idei évben. A megrendelő fél konkrétan a NATO Communication and Innovation Agency, mely a szervezet technológiafejlesztési projektjeinek lefolytatásáért felelős. Ezen ügynökség igazgatója, Koen Gijsbers hangsúlyozta, hogy ez a beruházás nem csupán a rakéták elleni biztonságot szolgálja, hanem összességében a térség légterének ellenőrzését, forgalmának és védelmének hatékonyabb irányítását is előmozdítja. A nyertes pályázó a felerészben francia, felerészben amerikai tulajdonban levő ThalesRaytheonSystems vállalat, mely már korábban is fontos partnere volt a szövetség rendszerintegrációs programjainak, a cég transzatlanti háttere mind technológiai, mind politikai szempontból igen fontos tényező.
A mostani megbízás az elvárt képességek megteremtésére szól, ezzel magában foglalja új elemek gyártását, beépítését és a rendszerbe kapcsolását is, ezt a fővállalkozó egy 15, európai és amerikai vállalatokból álló partneri hálózat segítségével valósítja meg. A beruházás legfőbb célja a kis és középhatótávú (kb. 3500 km-es hatósugarú) ballisztikus fegyverek időben való észlelésének és megsemmisítésének elérése. A tervek szerint 2015-re kell megvalósítani a programot, mely a már kiépített és újonnan létesítendő földfelszíni, hajófedélzeti légtérfigyelő rendszereket, műholdakat és rakétaelfogó egységeket egy gyors adattovábbító hálózatba fogja össze, mindez lehetővé teszi a mostaninál sokkal pontosabb rakétapálya számításokat és a hatékonyabb megsemmisítési műveleteket.
Az ezredforduló körül fogalmazódott meg először legmagasabb szinteken egy NATO-együttműködés keretében kibontakozó rakétavédelmi pajzs létrehozásának gondolata. Az első mérföldkő elérését 2012 májusában jelentette be a szövetség, miután megvalósult egy korlátozott képességű, ballisztikus lövedékeket felderítő és megsemmisítő rendszer sikeres tesztje és bevezetése. A hálózat központja a németországi Ramsteinben lévő ACCS (Air Command and Control System) központ, maga a rakétavédelmi program is ennek a rendszernek egy képességbővítő fejlesztéseként értékelhető, annak szerves részét képezi. Az ACCS egy európai szintű homogenizációs program eredménye, ma már 17 létesítmény rendelkezik a modern és egységes légtérellenőrző berendezésekkel, repülőeszközök követését és esetleges megsemmisítését elősegítő közvetlen adattovábbító és elemző csatornákkal. 2016-ra a kontinens összes 24 NATO tagországának legalább egy ilyen központtal kell rendelkeznie. Magyarországon Veszprémben található a hálózat tagjaként működő hazai irányító központ.
Ha minden a tervek szerint alakul, akkor 2020 körülre lehet teljes a rakétavédelmi pajzs, amikor a közös légtérfigyelő és elfogó hálózat az európai NATO tagországok teljes légtér lefedettségén túl az Észak-Amerika felé irányuló, öreg kontinens felett átívelő támadások elhárítására is képes lesz. Az elfogást az észak-lengyelországi Redzikowo és a romániai Deveselu települések mellé tervezett SM-3 légvédelmi rakétaütegek és a Földközi-tengeren cirkáló, Aegis rakétarendszerrel felszerelt négy amerikai hadihajó biztosítja majd.
Az egymásra épülő projektek révén apránként előrehaladó pajzs ügye azonban nem mentes a bizonytalanságoktól. A Pentagon egy tavalyi jelentése komoly kételyeket fogalmazott meg azzal kapcsolatban, hogy a pajzs milyen hatékonyságot érhet el az Iránból az Egyesült Államok ellen indított rakétákkal szemben. Az új, mérsékelt és reformisták által támogatott iráni elnök, Hassan Rohani megválasztásától remélt enyhülés szintén nem kedvez a már így is több milliárd dolláros projekt mihamarabbi végigviteléhez.
Forrás: Biztonságpiac.hu
Szerző: Török Ádám
