A Pásztázó Sas (ScanEagle) eredetileg halászhajókon szolgált a tonhalrajokat követve, de az amerikai haditengerészet kiváló eszközre lelt benne a tengeri csataterek megfigyelésére. A legfontosabb követelményeknek ugyanis eleve megfelelt – bírta a sósvízi környezetet, kicsi, húsz órán át képes a levegőben maradni, és automatizált minta alapján tudott repülési tervet végrehajtani.
A ScanEagle-el az Insitu Inc. szövetségre lépett a Boeinggel, és 2004-ben ahogy megjelent, az annak alapján gyártott Insight UAV piacvezető lett a maga szegmensében. Vannak olyan drónok az amerikai haderőnél, amelyek kisebbek, és kézből indíthatók, és nagyobbak is, de ilyen hosszan ekkora terheléssel egyik se dicsekedhet. Egy kis katapultról indítják, automatikusan száll le, ha visszahívják, ekkor egy fékező kábel állítja meg „égi horgába” akadva. Számtalan változatban létezik, az orvlövészeket felfedőtől az éjszakai felderítőig, sőt a tengeralattjáróról felbocsájthatóig – írta a Defense Industry Daily. Számos nehéz helyszínen bizonyított, nem véletlenül impozáns a felhasználó országok listája, amely az USA-n, Ausztrálián és Kanadán kezdve Lengyelországon és Hollandián át Kolumbiáig és Tunéziáig terjed.
Az UAV-k területén azonban gyilkos verseny folyik, így a Boeing Insitu részlege sem ülhet nyugodtan a babérjain, ezért kifejlesztették az RQ-21 Integratort (képünkön). Óriási előnye, hogy jelentősen megnövelt mérete és képességei ellenére elődje fel- és leszállító eszközeit használja. Ez a modell alaposan meghaladja elődje képesséeit: 20 helyett több mint 24 órát maradhat a levegőben, 6 helyett 23 kg hasznos teherrel. Szárnyainak fesztávolsága 3,1-ről 4,8 méterre, törzsének hossza 1,2-ről 2,1 méterre nőtt.
Forrás: Biztonságpiac.hu
Szerző: Barabás T. János
