A német kormány szerint a NATO-nak nem kell katonai segítséget nyújtania Törökországnak az Iszlám Állam (IÁ) nevű dzsihadista szervezet elleni küzdelemhez.
Georg Streiter helyettes kormányszóvivő hétfői berlini tájékoztatóján azt mondta, hogy „messze nem áll fenn a kollektív védelem esete” (vagyis amikor az észak-atlanti szerződés alapján a NATO-nak valamely tagország segítségére kell sietnie, mert támadás érte, amit a szövetség valamennyi tagállama a saját országa elleni támadásnak tekint).
Törökország vasárnap az Észak-Atlanti Tanács összehívását kérte, hivatkozva a szerződésnek a kollektív védelemről szóló cikkére.
Berlin üdvözli, hogy Ankara csatlakozott az IÁ elleni, Washington vezette nemzetközi koalícióhoz, de óva int a török kormány és a kurd gerillák közötti konfliktus békés megoldását célzó folyamat megakasztásától – ezt még vasárnap este fejtette ki Angela Merkel kancellár Ahmet Davutoglu török miniszterelnöknek, akivel telefonon beszélt.
A kancellári hivatal közleménye szerint Merkel arra kérte az ankarai vezetést, hogy „ne adja fel a kurdokkal kezdett békefolyamatot, hanem minden nehézség ellenére tartson ki mellette”.
Ezt kérte Frank-Walter Steinmeier külügyminiszter is, aki hétfői közleménye szerint Mevlüt Cavusoglu török külügyminiszterrel telefonon folytatott megbeszélésén kifejezte Németország megértését azzal kapcsolatban, hogy Ankara fellép az utóbbi napok „rettenetes terrortámadásainak” felelősei ellen, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy nem állhat le a békefolyamat, mert az csak „tovább nehezítené az eleve nagyon összetett helyzetet”.
Ebben az ügyben, és az IÁ elleni „közös erőfeszítések” ügyében Berlin és Ankara továbbra is „szoros kapcsolatban” marad – tette hozzá Steinmeier, kiemelve, hogy közös érdek az IÁ további térnyerésének megakadályozása.
Törökország a 32 halálos áldozattal járó suruci öngyilkos merénylet után négy nappal, pénteken kapcsolódott be az IÁ ellen Szíriában és Irakban folytatott harcba, és engedélyezte a szíriai határ térségében fekvő Incirlikinél lévő légi támaszpont használatát a nemzetközi koalíciónak, amit elemzők stratégiai jelentőségű fejleménynek értékelnek, rámutatva, hogy a koalíciós erők az eddiginél jóval előnyösebb pozícióból indíthatnak légitámadásokat a dzsihadisták ellen. A török harci gépek azonban csapásokat mértek a Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) nevű törökországi kurd lázadó gerilla szervezet észak-iraki állásai ellen is, ami azzal fenyeget, hogy megakad a kormány és a PKK évtizedes konfliktusának rendezésére irányuló folyamat.
