A martfűi rém történetéhez nem lehetett „kisasszony-zsebkendővel” hozzányúlni – hangsúlyozta hétfőn Budapesten Sopsits Árpád filmrendező, akinek a sorozatgyilkosságból forgatott zsigeri thrillerét november 10-től vetítik a magyar mozik.
Sopsits a sajtóvetítést követően elmondta: noha gyilkosságok, valamint a hosszú ideig sikertelen nyomozás részleteinek ábrázolásakor az eredeti jegyzőkönyvekre és peranyagra támaszkodtak, mégis elsősorban fikciót készítettek.
Nem azt tartom fontosnak, hogy mennyi a valóság és a fikció a filmben, hanem az, hogy a néző el tudja-e fogadni a vásznon látottakat működő valóságként – fűzte hozzá. Elmondása szerint az 1970-es években találkozott először a történettel, amikor a rádióban mint Magyarországon egyedi bűncselekmény-sorozatról beszélt a per védőügyvédje.
Mint fogalmazott, elsősorban az elhallgatások keltették fel a figyelmét, azok a részletek, amelyeket a műsor érezhetően igyekezett kerülni. Akkor persze nem lehetett filmben feldolgozni a magyar igazságszolgáltatás végzetes hibáját is magába foglaló történetet, ma már viszont hozzáférhető az ügy dokumentációja.
A Magyar Nemzeti Filmalap összesen több mint 530 millió forintos támogatásával készült A martfűi rém valós eseményeken alapul. 1957-ben brutálisan megöltek egy nőt a Szolnok-közeli településen. A gyilkosságért elítéltek egy férfit, pár évvel később azonban újra megrázó halálesetek történtek. Egy frissen végzett ügyész rájön, hogy a börtönben ártatlan ember bűnhődik, ám az 1956-os forradalom utáni politikai tébolyban nehéz megtalálni az összefüggéseket és újra felvenni a nyomozás fonalát.
A fővárosi Puskin Moziban rendezett sajtóbemutatót megelőzően néhány nappal a gyilkosságok helyszínén, Martfűn is levetítették a filmet. Sopsits Árpád elmondta, nagy visszaigazolásként élte meg, hogy a helyiek – akik között többen saját emlékeket őriznek a bűnügyről – elfogadták a vízióját a történtekről. Hozzátette azt is: az első gyilkosságért ártatlanul elítélt Kirják János leszármazottai megköszönték a filmet, úgy érezték, valamilyen szinten rehabilitációt jelent az alkotás a férfi számára, akit a hatóságok sosem kárpótoltak a börtönben eltöltött évekért.
Ehhez a történethez nem lehet „kisasszony-zsebkendővel” hozzányúlni, azt akartuk, hogy a néző érezze a gyilkosságok borzalmát – hangsúlyozta a rendező, aki három évet dolgozott az elsőként a 32. Varsói Nemzetközi Filmfesztiválon október elején bemutatott filmen. Sopsits Árpád az általa ismert „legszelídebb színésznek” nevezte a sorozatgyilkost alakító Hajduk Károlyt, akit elmondása szerint ezért választottak a szerepre.
Hajduk Károly, aki első alkalommal a hétfői vetítésen látta a kész filmet, úgy fogalmazott, hogy a legbrutálisabb jeleneteket látva is elsősorban „praktikus emlékek” idéződtek fel benne a forgatásról. Mint például, hogy mennyiszer kellett felvenni egy jelenetet, mire a kés úgy csillant, ahogy azt elképzelte a rendező és az operatőr.
Ugyanakkor a film egyik legmegrázóbb jelenete, amelyben egy 13-14 éves lány meggyilkolását játszották el, igazi „kínszenvedés” volt – fűzte hozzá.
Sopsits kitért arra is, hogy nagyon büszkék a film éjszakai jeleneteire, amelyeken nagyon sokat dolgoztak Szabó Gábor operatőrrel. Mivel úgy látták, hogy a közeli képek alkalmatlanok az atmoszféra megteremtésére, nagytotálokkal dolgoztak, ez azonban nagyon felszerelés- és időigényes módszer. A martfűi forgatás 49 napjából 35 ezekre az éjszakai jelenetekre ment el.
Szabó Gábor úgy fogalmazott: mivel nem digitális technológiával, hanem hagyományos, a digitálisnál jóval kevésbé fényérzékeny filmre forgattak, szükség volt többek között elővilágosító stábra is, de így sokkal jobban kézben tudták tartani a film noir stílusú vizuális világot.
