Dr. Kajó Cecília LL.M. igazgatásszervező, jogász, adatbiztonsági és adatvédelmi valamint mesterséges intelligencia és technológiai jogi szakjogász; Gaál János igazgatásszervező, mediátor; mindketten a Magyar Birtokvédelmi Szövetség (MABIV) szaktanácsadói, társszerzői az ORAC Kiadónál 2023-ban megjelent Birtokvédelmi kézikönyvnek.
Sokéves munkájuk során számtalan olyan esettel találkoztak, amelyek vagy egyáltalán nem tartoztak a jegyző birtokvédelmi hatáskörébe, vagy bár jogilag alátámaszthatóak voltak birtokvédelmi szabályokkal, a választott jogi besorolás alkalmatlansága a végrehajtás során ütközött ki. Az emberek, illetve leggyakrabban jogi képviselőik gyakran tévesen gondolják egy-egy felmerülő problémáról, hogy az birtokvédelmi természetű, mert gyorsan, olcsón helyben elérhető eljárás, illetve a tapasztalatok azt mutatják, hogy ebben sokszor a különböző hatóságoknak is szerepe van, amelyek előszeretettel küldenek bármely típusú problémával ügyfeleket a települési jegyzőkhöz. Többek között a lakosság körében terjedő téves, félrevezető információkról és a lehetséges megoldásokról is beszélgettünk a szerzőpárossal.
Mi volt a Birtokvédelmi kézikönyv megírásának fő motivációja?
Dr. Kajó Cecília (K.C.): Úgy szoktunk fogalmazni, hogy bár a borítón két szerző neve áll, ezt a könyvet együtt írtuk a kollégákkal, akik az évek során hozzánk fordultak az ország számtalan pontjáról kérdéseikkel, kételyeikkel, anonim jogeseteikkel, majd a meghozott döntésekkel. Amikor mi kezdtük a pályát, még nem volt semmilyen elérhető szakirodalom Bisztriczki László cikkein kívül, és nagyon jó lett volna, ha van bármihez nyúlni, ami elmagyarázza a nulladik lépéstől az ügy lezárásáig bezárólag az ügyintézés csínját-bínját. A könyv több mint tíz éves birtokvédelmi jogalkalmazói tapasztalat összefoglalása, amely akár a polcról levéve, akár online módon elérhető a kollégák számára.
Gaál János (G.J.): A birtokvédelmi témájú szakmai napokon a jegyzők rendre megfogalmazták a gyakorlati képzés, a rendszerezett és egymás között megosztható tudásanyag iránti igényt. A birtokvédelmi ügyintézőknél rengeteg gyakorlati tapasztalat halmozódott föl az évek során, de az egyes ügyek megítélése mégis eltérő volt. Az elméleti tudás gyakorlatba történő átültetése az alacsonyabb ügyszámok mellett nagy kihívás a birtokvédelmi területen dolgozók számára. A jegyzők számára egy polcról levehető, instant kézikönyvre volt szükség. Ezzel a könyvvel tulajdonképpen ezt az igényt elégítjük most ki. Illetve a könyv célja az is, hogy bátorítsuk a döntéshozókat arra, hogy merjenek beleállni egy-egy döntésbe, legyen az elutasító vagy helyt adó.
Kiknek nyújt segítséget a könyv?
K.C.: A könyv főleg a jegyzői birtokvédelmi eljárást tekinti át, így elsősorban jegyzőknek, birtokvédelmi ügyintézőknek szól, de az eljárásba bekapcsolódó ügyvédek számára is értékes információkat tartalmaz, továbbá az összehasonlító és elhatároló fejezetek révén segítséget nyújt más jogterület jogalkalmazói, így például a szabálysértési hatáskör gyakorlói számára a rendőrségen, de éppenséggel állatvédelmi szervezetek képviselői is haszonnal forgathatják, mivel egy külön fejezet foglalkozik az állattartással járó zavaró hatások megoldása kapcsán az állattartási hiányosságok hatósági felszámolása kérdésével is.
Büszkék vagyunk arra, hogy bíróktól, egyetemi oktatóktól is elismerő visszajelzéseket kapunk, a tavalyi év során több jogi kar és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem polgári jogi tanszékeire is meghívást kaptunk a könyv bemutatására. A szakmai oldal mellett a bőséges jogesettár miatt akár a különböző szomszédvitás ügyek megítélése iránt érdeklődő laikusok számára is használható. Igyekeztünk arra törekedni, hogy nyelvezete is alkalmas legyen arra, hogy könnyen érthető legyen bárkinek, akit érdekel a birtokvédelem (vagy éppen érdekelt benne valamilyen oknál fogva).
Össze tudnátok foglalni, mit tartalmaz a könyv, milyen részekből épül fel?
K.C: A könyv egy átfogó módszertan a különböző birtokvédelmet igénylő helyzetek kezeléséhez az alapeljárástól a végrehajtási szakaszon át a sikeres lezárásig. Végigkövethető a teljes eljárás lépésről lépésre, a kérelem jegyzőhöz történő beérkezésétől egészen a döntéshozatalig. Összehasonlító fejezetek segítik az elhatárolást a birtokvédelem és más konkuráló szakterületek között.
G.J.: A könyvhöz feldolgoztuk és felhasználtuk a beérkezett és elutasításra került ügyek statisztikáját is, ami azért nagyon érdekes, mert látleletet ad az országban zajló birtokvédelmi eljárásokról. Egy jogesettár segíti az egyes típusú ügyek gyakorlatban történő megítélését. Rengeteg érdekességet is talál az olvasó, sok izgalmas és abszurd esetet bemutatunk. A jegyzők napi munkáját iratmintatár segíti.
Mit lehet tudni a statisztikákról?
G.J.: Az országos gyakorlat nagyon eltérő. Vannak olyan vármegyék, ahol 30%-ban helyt adtak a kérelmeknek, ami számomra megdöbbentő volt. Nálam a kérelmeknek csak jóval kevesebb, 4-5%-a bizonyul alkalmasnak arra, hogy helyt adó döntés szülessen.
Csak 4-5%?
G.J.: Igen. A lakosság manapság mindenbe belelátja a birtokvédelmet, és sajnos egyes szakhatóságok sokszor aládolgoznak ennek azzal, hogy mindenféle szomszédvitára a birtokvédelmi eljárást ajánlják, akár olyan komoly esetekben is, ahol tettlegesség, bántalmazás történt, tehát egyértelmű a büntetőjogi minősítés. A jegyzői eljárás ügyfelek előtti felülreprezentáltságának ez az egyik oka. A birtokvédelem tágnak tűnő köntöse azonban egy szakszerű elhatárolás (különböző jogágak közötti összevetés) után szűk búvárruhához hasonlítható, amelybe csak a dolog fölötti hatalomgyakorlás sérelme fér bele végül.
Ha jól értem, akkor a birtokvédelmi eljárások nagy részének nincs is köze a birtokvédelemhez?
K.C.: Átlagosan 6000-8000 ügy indul évente, ebből 4000 automatikusa elutasításra kerül, mert nem birtokvédelmi természetű vitát tárt a jegyzők elé. A maradék 2000 helyt adó döntéssel kapcsolatban átlagosan évente 500 végrehajtási eljárás indul a hatósági statisztika tanúsága szerint, vagyis átlagosan évente 1500 helyt adó döntést a felek önként teljesítenek. A helyt adó döntések között előfordul, hogy a jegyző rövid távon egy pozitív döntéssel „kedvére szeretne tenni” a hozzá forduló kérelmezőnek, bár akár saját meggyőződése szerint sem feltétlenül birtokvédelmi természetű a probléma, a feketeleves aztán sajnos a végrehajtás során jön, amikor a másik fél nem hajlandó az önkéntes teljesítésre, így végrehajtási bírsággal vagy mással kell a döntést kikényszeríteni.
Mennyire lehet ügyfélbarát a jegyző egy birtokvédelmi eljárás során?
K.C.: Mivel itt két fél érdekei ütköznek, ezért nem lehet szó ügyfélbarátságról, mert az szükségszerűen ahhoz vezet, hogy az egyik oldalnak előnytelenül kedvezünk és hozzásegítjük ahhoz a döntéshez, melyet neki kell önállóan bizonyítékokkal alátámasztani, illetve magát a kérelmet úgy benyújtani, hogy az alkalmas legyen az eljárás megindítására. A bíróság sem segít a felperesnek benyújtani a keresetlevelet, vagy nem gyűjt helyette bizonyítékot, és ez a hasonlat azért is nagyon passzol ide, mert a jegyzői birtokvédelmi eljárás is egy magánjogi jogvita, csak közigazgatási szabályok (és nem a perrendtartás) szerint megoldva. A jegyző tehát, mint egy kicsike bíróságon elnöklő bíró, arra kell törekedjen, hogy kellő tárgyilagossággal és távolságtartással tisztességes eljárást folytasson le és minden tájékoztatást megadjon a feleknek, de ne segítse túl egyiket sem. Az „ügyfélbarátság” ebben ki kell, hogy merüljön. A birtokvédelmi eljárás ezért is kakukktojás az átlagos hatósági ügyek között, ahol nem mellérendelt felek jogvitájában kell dönteni, hanem az állam-ügyfél alárendelt jogviszonyában a hatóság „ad” valamit: engedélyt, segélyt vagy mást.
Találkoztatok olyan esetekkel, ahol kifejezetten nehéz volt kezelni az ügyfelet vagy a helyzetét? Van erre vonatkozóan esetleg valamilyen útmutatás, amihez lehet nyúlni?
K.C.: A pszichológiában ismert a paranoia egy változata, a kverulátoros (perlekedési) téboly. Az ilyen perlekedési tébolyos ügyfél harcban áll a világgal, vélt vagy valós igazáért a végsőkig elmegy, az adott döntés elleni jogorvoslati út mellett a döntéshozó felettesénél is panaszt tesz, fegyelmit vagy mást kezdeményez, egy örökös harc az élete mindenkivel szemben. Ilyen ügyféllel birtokvédelmi-szomszédjogi ügyfélkörrel rendelkező jogalkalmazó vagy ügyvéd már biztosan találkozott. Az ilyen ügyek megoldása 50%-ban igényel jogi ismereteket és 50%-ban pszichológiát. A könyvben szenteltünk is ennek egy külön fejezetet, amelyben sokan ráismerhetnek a saját ügyfeleikre, vagy akár szomszédjukra is.
Erkölcsi dilemmát okozhat még a jogalkalmazóknak az, ha valaki olyan típusú problémára kér birtokvédelmet, amikor a szomszédja ufó, és sugarazza őt, amikor az űrhajó bekapcsolásakor mozog a padló, vagy más, nyilvánvalóan nem valós jelenségre, és nincs is erre igazán jó válaszunk nekünk sem: rezzenéstelen arccal befogadni a kérelmet, lefolytatni az eljárást, és a végén megállapítani, hogy bizonyíthatatlan volt az ufó sugarazása így a kérelmet el kell utasítani, vagy rögtön az elején jelezni kell az ügyfélnek, hogy a pszichiátriai szakrendelés hol és mikor elérhető (amikor a populáris pszichológiai magazinok cikkeiből tudni lehet, hogy a pszichés betegséggel rendelkező, különböző dolgokat hallucináló embereknek ritkán van betegségtudata).
G.J.: Minden ügy nagyon egyedi, hiszen az ügyfelek más-más személyiséggel érkeznek elénk. Ebben mindig vannak és lesznek nehezebb esetek, de nagy igazság, hogy az embereket valójában nem az zavarja, amit tapasztalnak, hanem az, amit ők maguk beleképzelnek. A birtokvédelmi eljárás két fél indulattól fűtött „összecsapása” a jegyző előtt. Nyilvánvalóan nem kellemes az érzelmek, indulatok kereszttüzében lenni, ezért alapvetően helyes testtartás az ügyintézőtől, ha kerüli a bevonódást, és megtanul nem félni a döntéshozataltól.
Arról tudnátok még mesélni egy kicsit, hogyan néz ki egy birtokvédelmi eljárás a gyakorlatban?
K.C.: Alapvetően két út létezik: vagy megjelenik az ügyfél ügyfélfogadási időben, előzetes tájékoztatást kér, ahol mi elmondjuk, milyen lehetséges kimenetellel számolhat, mik a határidők, mire jó az eljárás és mire nem. Vagy pedig előzetes egyeztetés nélkül, elektronikus vagy postai úton érkezik a kérelem. Ehhez vagy rögtön csatolnak bizonyítékot, vagy a későbbiekben rendelkezésre álló igen rövid idő alatt, összesen 15 nap áll rendelkezésünkre meghozni a döntést. A Ptk. szerint helyt adó döntésnél 3 napja van az ellenérdekelt félnek, hogy teljesítse a döntésben leírtakat. Ha ez nem teljesül, akkor a jogosult kérelmére elindulhat a végrehajtási eljárás. Mielőtt hozunk egy döntést, mindig gondolni kell arra, hogy önkéntes teljesítés hiányában a döntést a döntéshozónak kell majd végrehajtási eljárás során kikényszerítenie a másik félből, ez tehát előrevetíti azt, hogy egy pontatlanul meghatározott kötelezettség a későbbiekben folyamatosan vitát generál, hogy teljesítettnek tekinthető-e vagy sem, vagy pedig érdemes-e egyáltalán olyan döntést meghozni, amely bár elméletileg alátámasztható birtokvédelmi szabályokkal, csak éveken át tartó háborút jelent, de nem érdemi megoldást.
G.J.: Már beszéltünk az elhatárolásról, amikor az ügyfél jelenlétében arra keressük a választ, hogy az elénk tárt probléma megoldására mi a jog válasza. Azt szoktam erre mondani, hogy a birtokvédelmi elhatárolás – ha jól csináljuk – az ügyféltájékoztatás magasiskolája: olyan, a jegyzőnél rendelkezésre álló szakértelem és különböző hatósági hatáskörökre való rálátásból táplálkozik, amely máshol nem feltétlenül elérhető. Tehát nem elég a “nem.”: tájékoztatni kell az ügyfelet az indokokról és a különböző alternatívákról, mert így segíthetünk számára a megfelelő hatósági eljárás, vagy akár más út kiválasztásában. Az ágazati jogszabályok az egyes problémákra sokkal precízebb és hatékonyabb választ adhatnak. A minőségi tájékoztatás akár olyan részletességgel indokolja a kérelem elutasítását, hogy megmondja az indokolásban azt is, hogy pontosan melyik szervhez hova kell fordulni.
Amikor a jegyzők tanácsért fordulnak hozzátok egy olyan üggyel kapcsolatban, ami nem birtokvédelmi természetű, akkor mit szoktatok nekik javasolni? Automatikusan az elutasítást?
G.J.: Gyakran már azzal keresnek meg, hogy segítsek az elutasítás megindokolásában, de én ebbe az utcába nem szeretek csukott szemmel bemenni. Nagyon fontos, hogy minden ügyet egyedi ügyként kell kezelni, tehát minden esetben meg kell vizsgálni, hogyan adták be a kérelmet, mi szerepel rajta, mert lehet, hogy első látásra nem tűnik birtokvédelmi természetűnek egy vitás helyzet, de tartalmazhat olyan pontokat, amelyek viszont kezelhetők a birtokvédelmi eszköztárral. Ilyen esetekben például az eljárás lefolytatását javaslom az azonnali elutasítás helyett, hiszen volt már rá példa számtalanszor, hogy az ellenérdekű fél maga ellen szolgáltatott bizonyítékot.
Ha már birtokvédelem a téma, talán néhány fogalmat érdemes lenne tisztázni, hogy azok is értsék, akik nem szakmabeliként olvassák ezt az interjút. Milyen ügyek tartoznak a birtokvédelembe, és mi az, ami egyértelműen nem? Tudnátok ezt megtörtént esetekkel illusztrálni?
K.C.: A birtokvédelem a tulajdonjog egyik részjogosítványának, a birtoklás sérelmének orvossága. Fontos, hogy a birtoklás a többi részjogosítvány előfeltétele: nehezen lehet használni valamit, rendelkezni valamivel, vagy a hasznait szedni, ha a birtoklás hiányzik. Ez az előfeltételként viselkedés vezet sokszor oda, hogy mindenre orvosságnak tűnik a birtokvédelem, de a használat sérelme, a rendelkezés kizártsága, a hasznok szedésében való akadályoztatottság jellemzően más eljárásokra tartoznak.
A birtoklás egy ingatlan vagy dolog hatalom alatt tartását, fizikai kontrollját jelenti. Jelentős leegyszerűsítéssel a lopás és a magánlaksértés büntetőjogi alakzatának polgári jogi oldalai. Nálam van egy dolog (nem feltétlenül tulajdonosként, de birtokosként, hiszen tényszerűen hatalmam alatt tartom), és ha azt valaki tilos önhatalommal elveszi vagy birtoklásában háborgat, birtokvédelem illet meg. Hatalmam alatt tartok egy ingatlant (nem feltétlenül tulajdonosként, de birtokosként, jellemzően bérlőként), ahonnan valaki kizár engem, vagy éppen fordítva, bezár, elrekeszti a bejutás lehetőségét, fizikai akadályt képez a kapu, a bejárat, a szolgalmi út előtt, birtokvédelem illet meg.
Ezek mind konkrét, megfogható fizikai akadályok, esztétikai jelenségekre, „idegesítő” jelenségekre, szubjektív dolgokra nem lehet birtokvédelmet adni. Az egyik fő szubjektív jelenség a zajhatás. A hangos kutyaugatásra nem adható birtokvédelem, hiszen a Ptk. szerint a döntés tartalma „az eredeti állapot helyreállítása” vagy a „magatartástól a jövőre nézve eltiltás” lehet. A kutyaugatásnál mi volt az eredeti állapot? A halkabb ugatás, vagy amikor még nem is volt kutyatartás? A jövőre nézve kit és mitől tiltunk el? Az ilyen két oldalon fennálló ellentétes jogok és érdekek méricskélést érdemelnek: a bíróság szomszédjogi perben vizsgálja, hogy a zavaró hatás (zaj, bűz stb.) még a tűrési kötelességbe tartozik-e vagy sem.
A birtoklás puszta tény, míg a tulajdonjog mögött konkrét jog áll. Birtokvédelmet mindig konkrét, megtörtént esetekre lehet alkalmazni, jövőbeli dolgokra nem, tehát ha még valami nem történt meg, de félünk tőle, kockázata lehet a bekövetkeztének, arra más jogi eszközt kell igénybe venni. Fontos kitétel továbbá, hogy ha a birtokháborítás több mint egy éve fennáll, már nem igényelhető rá birtokvédelem a jegyzőtől, csak bíróságtól.
G.J.: A birtokos és tulajdonos közötti különbség egy izgalmas kérdés. Jellemzően építtető és kivitelező közötti konfliktusoknál jön elő, amikor például a generálkivitelező kizárja az építtetőt a birtokról. Ilyenkor felmerül a kérdés, hogy ki a tényleges birtokos. Ezekben az esetekben a jegyző előtt föl kell ismerni, hogy a kivitelezői szerződésből adódó számtalan jogkérdést (és ezek közül csak egy az elszámolási vita) kell vizsgálni, amire a jegyző hatásköre már nem terjed ki. Alapvetően ilyenkor a birtokláshoz való jogról zajlik a vita.
K.C.: Klasszikus esetek a különböző zavarások, amiről már esett szó. Hangosan ugat a szomszéd kutyája, zajos a hőszivattyú, zavarja a települést a szomszédos repülőtér zaja – volt szerencsém több olyan településen is birtokvédelmi munkát végezni, amely a repülőtér mellett helyezkedett el, volt, aki nemes egyszerűséggel kérte Ferihegy áttelepítését Budaörsre, vagy a nemzetközi forgalmat biztosító légifolyosók megváltoztatását, esetleg a kifutópályák irányának megváltoztatását. Belátható, hogy egy települési jegyző közigazgatási hatalma nem tud kiterjedni egy évente több milliárdos bevételt produkáló repülőtér áthelyezésére a Duna másik oldalára (az fel sem merült a kérelmezőben, hogy az áthelyezéssel az ott lakókat fogja zavarni a zaj, illetve, mi a helyzet, ha a budaörsiek is benyújtanak egy kérelmet, akkor egy év múlva visszajön az egész létesítmény az eredeti helyére?).
G.J.: Sokakat zavar például, amikor a telkükre átlóg egy faág – ezt is a szomszédjog szabályozza, tehát birtokvédelmet nem lehet kérni rá.
K.C.: Érdekesek a „szomszéd kameráz” típusú kérdéskörök is, ha álkameráról van szó, akkor a bíróság szomszédjogi per keretében méricskéli, hogy kinek mihez van több joga-érdeke: a felszerelőnek a biztonságérzethez, amit a felrakott doboz nyújt, vagy a szomszédnak, akit ugyan az üres doboz nyilvánvalóan nem figyel meg – de megfigyeltség-érzetét szintén sérelmezheti a bíróság előtt. Ha működő rendszerről van szó, szintén szét kell szálazni: valós idejű megfigyelésre szolgál vagy rögzít is, netán továbbít felvételeket és azokat hova, saját szerverre vagy felhőbe, a felhőszolgáltatást uniós vagy 3. országbeli szervezet támogatja, ezek a finomságok mind-mind az adatvédelmi hatósági eljárásban lesznek fontosak a NAIH előtt, hiszen egy működő és rögzítő rendszer jogszerűtlen személyes adatkezelés, nem a birtoklást sérti. A kézikönyvben több izgalmas példa is olvasható, amelyekkel – reményeink szerint – helyretesszük a birtokvédelemhez kapcsolódó kérdéseket.
A szerzők
Gaál János 17 éve dolgozik a közigazgatásban Budapest Főváros XIII. kerület Polgármesteri Hivatalában, kezdetben önkormányzati hatósági jogterületen (okmányirodai csoportvezetőként), illetve 11 éve foglalkozik birtokvédelmi ügyekkel. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem felkérésére külső szakértőként vett részt a Pro Bono „Birtokvédelmi kisokos” e-learning képzés kidolgozásában. Folyamatosan tart előadásokat a közigazgatásban dolgozók és a birtokvédelem egyéb szereplői részére. A birtokvédelem országosan elismert szakértője. A birtokvédelem nemcsak a hivatása, hanem egyben a szenvedélye is
Dr. Kajó Cecília 30 éve dolgozik a közigazgatásban, ebből 20 évet töltött a XVIII. kerületi Polgármesteri Hivatalban képviselő-testület és bizottságai mellett, valamint hatósági jogalkalmazóként; majd 2 évig a Magyar Birtokvédelmi Szövetség főtitkára volt; ezután dolgozott az Agrárminisztérium Élelmiszerlánc-felügyeleti Főosztályán kodifikációs jogászként, a Józsefvárosi Polgármesteri Hivatalban törvényességi felügyeleti feladatokkal foglalkozott, az Üllői Polgármesteri Hivatalban szintén hatósági jogalkalmazóként dolgozott. Az ELTE-ÁJK adatbiztonsági és adatvédelmi szakjogász-képzése elvégzése után 2023-ban a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság Információszabadság Főosztályán dolgozott hatósági jogalkalmazóként, jelenleg a Magyar Birtokvédelmi Szövetség szaktanácsadója.
Gaál János, Dr. Kajó Cecília: Birtokvédelmi kézikönyv. Orac Kiadó, 2023.
