Szakértőnk, Wagner Péter biztonságpolitikai elemző a februári koppenhágai merényletekről készített helyszíni riportot, mély részletességgel feltárva a dániai terrorcselekmények körülményeit, lehetséges okait és következményeit. Elemzésünk első részében a terrortámadást és a hatóságok reakcióit tekintjük át dán sajtó alapján.
Február 14-én, egy álmos szombati délutánon Koppenhágára lecsapott a terror. A közvélemény egyfajta skandináv nyugodtsággal fogadta az eseményeket és utána is hasonlóan hideg fejjel próbálta megérteni, hogy mi is történt. A nagy vihart kavart párizsi terrortámadás óta még egy hónap sem telt el, így a kérdés ott volt a levegőben, hogy új típusú terrorhullámmal állunk-e szemben? Lehet-e kapcsolat a párizsi és a koppenhágai támadások és elkövetők között? Az Iszlám Állam vagy az al-Kaida áll-e az események mögött?
Gyilkosság a „Lőporos hordónál”
Az események 2015. február 14-én szombat délután, az FC Kobenhavn stadionja mögötti parkban kezdődtek, ahova Omar Abdel Hamid el-Hussein, a későbbi elkövető egy, a dán hadsereg által rendszeresített gépkarabéllyal a kabátja alatt érkezett. Bár már szinte percről perce lehet ismerni a terrorcselekmény utáni eseményeket, az a mai napig kérdés, hogy a majd egy méter hosszú M/95 gépkarabélyt (a fegyver az M-16 kanadai változata, amely 2010-ig volt rendszeresítve, azóta csak tartalékosok használják), miként tudta el-Hussein feltűnés nélkül magával vinni Koppenhágában.
A terrortámadás célpontja a Krudttønden (Lőporos hordó) kávézó volt, amely egy nagyobb, közművelődési központként működő épületegyüttes részét képezi külön utcai bejárattal. A kávézóban aznap egy kulturális rendezvény volt, amely a „Művészet, istenkáromlás és a szólásszabadság” címet viselte. Bár az esemény szűk körű volt, a néhány héttel korábbi párizsi terrortámadások miatt nagy érdeklődésre tartott számot. Így jelen volt a francia nagykövet, számos ismert európai művész, és a főelőadó Lard Vilks. A svéd karikaturista nevéhez számos, az iszlám vallást és Mohamedet profán módon ábrázoló alkotás köthető, korábban már számos fenyegetést kapott szélsőséges szervezetektől. Az eseményt a rendőrség egy járőrrel biztosította az épület bejáratánál, de rajtuk kívül legalább még egy dán civil ruhás rendőr, Vilks saját, a svéd rendőrség által biztosított testőrei is a teremben voltak, és valószínűleg a francia nagykövettel is voltak személyvédők.
A térfigyelő kamerák képei szerint el-Hussein a beszélgetés kezdete után mintegy fél órával érkezett a helyszínre, először a közösségi komplexum különböző bejáratain próbált bejutni, ám ezeket zárva találta. Nem volt más választása, frontálisan kellett támadnia. Délután 15.33-kor lövés dörrent, az előadók és hallgatóság összerezzentek, Irina Sevcsenko, a neves ukrán feminista félbeszakítottaa előadását. Utólag kiderült, hogy el-Husseint a kijárat felé tartva megpróbálta feltartóztatni Finn Nørgaard dán filmrendező, aki maga is a hallgatóság tagja volt, de akkor épp az utcán tartózkodott (dohányzott vagy telefonált). Az elkövető egyetlen lövéssel leterítette Nørgaard-t, aki a vállán ért a lövés, és még perceken át haldoklott.
Alig egy-két másodperc telt csak el és El-Hussein a Krudttønden bejáratához ért. Felrántotta az ajtót és tüzelni kezdett az előcsarnokba.
A helyszínről készül fényképek alapján valószínűsíthető, hogy el-Hussein az ajtóból néhány lépést hátrált és kvázi az utcáról adta le a lövéseket. A BBC rádió hangfelvétele 15-16 másodpercnyi tűzpárbajt rögzít, ez idő alatt 35 lövés hangját lehet megszámolni. A dán rendőrség későbbi kivizsgálása megállapítja, hogy ennyi idő alatt el-Hussein 28 lövést adott le egyeslövésre állított gépkarabélyából, míg három dán és két svéd szolgálati fegyver lövésnyomait találták meg dán és svéd pisztolyokból. A hüvelyek vizsgálata alapján dán szolgálati fegyverekből hat lövést adtak el. Az események tehát másodpercek alatt játszódtak le, a rendőröknek és a személybiztosítóknak alig maradt ideje a reagálásra, az öt fegyverből összesen hét lövést tudtak leadni.
Hajsza Koppenhágában
A lövöldözés, amilyen váratlanul kezdődött, olyan váratlanul ért véget. Az elkövető, miután valószínűleg kifogyott a lőszer a M/95 tárából (a gépkarabélyt a sztenderd 30 lőszeres tárral használja a dán tartalékos haderő), menekülni kezdett. Maga mögött hagyta a szétlőtt kávézót, három sebesült rendőrt és a haldokló filmrendezőt. A francia nagykövet Twitterén azt írta: „Még mindig élve a teremben”.
El-Hussein a közeli főutca felé tartott, útközben ledöbbent futókat, bámészkodókat hagyott maga mögött. Kiérve egy forgalmas kereszteződéshez, feltartóztatott egy személyautót, kikényszerítette belőle a vezetőt, és elhajtott. A rendőrség később megtalálta az autót a helyszíntől mintegy 10 percnyi távolságra. Egy közeli iskola biztonsági kameráinak felvételei alapján, az elkövető jól azonosítható, éppen mobiltelefonál majd hamarosan egy taxi érkezik, amelybe beszállt délután négykor.
A taxi alig negyedóra múlva a főleg szegény bevándorlók lakta Mjølnerparken lakótelepre érkezett. Egy másik biztonsági kamera rögzítette, amint El-Hussein kiszállt a járműből, és eltűnt az egyik lépcsőház bejáratánál. Ugyanezen a felvételen látható az is, ahogy 16:37-kor az elkövető immár átöltözve elhagyta az épületet.
A következő, másnap hajnalban elkövetett merényletig eltelt időszak eseményeiről egyelőre nincs információ, ahogy azt sem lehet tudni, hogy az első támadásnál használt gépkarabélytól mikor vált meg az elkövető. Az M-95-öst másnap a lakótelep egyik kosárlabda pályájánál találták meg. A rendőrség és a dán titkosszolgálat, a PET, őrül hajszába kezdett a gyilkos mielőbbi kézre kerítése érdekében, a televíziók megszakították műsoraikat, ám ekkor még nagyon visszafogottan értékelték az eseményeket. Egészen addig, amíg a dán hatóságok ki nem jelentették, hogy terrortámadás történt, ám ezt csak az esti órákban mondták ki, a dán média pedig – valószínűleg önkorlátozás miatt – magam sem “ugrott” erre a következtetésre. Ezt a célpont megválasztása nyilvánvalóvá tenné, hiszen annak idején Dániából indult a Mohamed karikatúra-botrány, és a karikatúrista ellen többször kíséreltek meg támadást. A PET vezetője folyamatosan tájékoztatta a sajtót, a miniszterelnökasszony a helyszínre látogatott és nyugalmat kért, a hatóságok megerősítették a potenciális célpontoknak számító létesítmények védelmét.
A rendőrség először két férfit és egy fekete autót keresett, hamarosan kiderült, hogy a jármű a korábban eltérített autó volt, és nem volt második elkövető. A taxisofőr nem sokkal később jelentkezett a hatóságoknál, hogy ő fuvarozott egy olyan ruházatú férfit, aki a rendőrség által közétett első biztonsági kamerák által rögzített fotókon látható. A hatóságok figyelme a Mjølnerparken lakótelepre irányult, amelynek bandái jól ismertek kisebb bűncselekményekről. Egyben megindult az információgyűjtés, a bandatagok „szűrése”, a kapcsolatfelvétel informátorokkal. A rendőrség és a titkosszolgálat jobb híján civil ruhás rendőrökkel és ügynökökkel “szórta meg” a lakótelepet és a kerületet, hátha felbukkan az addig még ismeretlen elkövető.
Másnap, amikor Omar Abdel Hamid el-Hussein neve más ismerté vált, újságírók és kutatók hamar kiderítették róla, hogy a délután valahol internetet közelben töltötte. A gyilkosság előtt alig két héttel szabadult, utoljára 2013 szeptemberében használta a Facebookot azelőtt, hogy egy késelésért letartóztatták. Február 15-én az első gyilkosság előtt pár órával ismét belépett a Facebookra és különböző dzsihadista videoklipeket osztott meg. Hajnali 2:39 és 3:24 között, a második gyilkosság után, újból aktív volt a közösségi oldalon, ekkor tesz virtuális hűségesküt Abu Bakra al-Bagdadinak, a radikális Iszlám Állam vezetőjének.
Gyilkosság a zsinagógánál
A közvélemény és a sajtó tanácstalanul fekszik le, nem lehet az esti órákban még tudni, hogy ez a támadás pontosan mi volt. Hány elkövető van, akarnak-e további támadásokat végrehajtani, lesz-e következő célpont, vagy már el is menekültek az elkövetők? A hírek csak annyit árultak el, hogy valahol a belvárosban és az északi városrészekben folyik hajsza, a rendőrök repeszállóban és MP-5-ös géppisztolyokkal keresik az elkövetőt, aki bárhol felbukkanhat. Furcsa így lefeküdni aludni.
A másnap reggeli hírek egyszerre szomorúak és megnyugtatók. Éjjel másodszorra is lecsap El-Hussein, ezúttal a belvárosban, a Nagyzsinagógánál. A keskeny utcában található 19. századi, kerítéssel körülvett masszív épület előtt két PET ügynök és Dan Uzan, a helyi zsidó hitközség önkéntese őrködött. Uzan feladata az épületben tartott bar miczvóra meghívott vendégek beléptetése.
Nem sokkal éjfél után, 00.43-kor egy férfi dülöngélt végig a Krsytalgade-n, erősen öklendezett, egy alkalommal hányt (vagy legalábbis ezt imitálta). Az ügynökök nem fogtak gyanút, szombat éjjel gyakori látvány a bárokkal és éttermekkel zsúfolt belvárosban. A férfi elhaladt a rendőrök előtt, majd a zsinagóga hátsó kertkapujához érve odaérve fegyvert rántott és fejbelőtte az önkéntest. Az ügynökök a meglepetéstől alig tudtak reagálni, El-Hussein őket is leterítette mindkét kezében egy-egy pisztollyal. Az ügynököket a lábukon és mellükön érték a lövések, életüket a repeszálló mellényük mentette meg. A tetthelyen az elkövető összesen kilenc lövést adott le, kettőt egy 7.65 mm-es pisztollyal, hetet egy 9 mm-es pisztollyal. A sebesült rendőrök egyes sajtóhírek szerint mindössze egyetlen lövést tudtak leadni, hiába volt velük az MP-5-ös géppisztolyuk. A támadó ezúttal is sikeresen, sebesülés nélkül tudott meglépni.
A rendőrség és titkosszolgálat még nagyobb készültségben volt, a támadót már senki sem veszi félvállról. Biztosra veszik, hogy nem valamelyik kisstílű városi bandatag hősködött, hanem egy elszántabb és hidegvérűbb elkövetővel volt dolga a hatóságoknak. A koppenhágai rendőrség felszólította az embereket, hogy ne mozduljon ki senki, hagyjanak fel a biciklizéssel, akik szórakozóhelyen vannak, azok ne menjenek ki az utcára. A zsinagóga elleni támadás után a rendőrség lezárta és evakuálta a főváros egyik legforgalmasabb elővárosi metrómegállóját, de csak általános magyarázatot adott rá.
Hajnali 4:50-kor az állomástól alig egy saroknyira egy lesötétített ablakú furgonból egy magányosan sétáló férfira lett figyelmes két civilruhás nyomozó. A Svanevej 1 szám alatti három emeletes házat a hatóságok már korábban megfigyelés alá vonták, mert az első gyilkosság után indított nyomozás kiderítette, hogy az elkövető a Mjølnerparken lakás elhagyása után itt is megfordult. A nyomozók furgonja a kapualjjal szemben parkolt, onnan szólították meg férfit, aki egyből tüzelni kezdett. A kibontakozó tűzpárbajban az akkor még csak feltételezett elkövető több halálos lövést kapott, a furgon oldalát több lövés érte, a rendőrök sértetlenül úszták meg a lövöldözést. Sajtóhírek szerint el-Hussein két lövést tudott csak leadni, amit rendőrök mintegy harminc, géppisztolyból és pisztolyból leadott lövéssel viszonoztak.
Cikkünk folytatásában a terrorcselekmény körülményeit és általánosabb összefüggéseit elemezzük majd.
Forrás: Biztonságpiac.hu
Szerző + fotó: Wagner Péter biztonságpolitikai szakértő
