Korábbi évkönyveinkben a magán- és a közbiztonsági ágazat 188 kiváló képviselőjét interjúvoltuk meg, volt, akikkel többször is készítettünk interjút. A Biztonságpiac.hu létrehozásának tízéves évfordulóján kézenfekvő volt, bár a terjedelmi korlátok nem engedték meg, ha nem is mindenkit, de jónéhányukat megkérdezzünk az eltelt évtized tapasztalatairól.
Egy váratlan helyzet – mint 2020-ban a koronavírus-járvány – kikényszeríti az alkalmazkodást, ha meg akarjuk óvni egészségünket, munkavégző képességünket. A változás sokakat nyitottabbá tehet az olyan ismeretekre, eszközökre, amelyek az otthoni, munkahelyi biztonságot szolgálják. Kérdés, hogy a veszélyhelyzetből egy magasabb szintű biztonságtudatossággal, felkészültséggel kerülünk-e ki? A válasz korántsem egyértelmű. Szabó Gyulát, az Óbudai Egyetem docensét kérdeztük.
— Mit tapasztalt, hatott a munkavédelem megítélésére a koronavírus-járvány?
— Hogyne, a védekezési lehetőségeken, védőeszközökön keresztül felkeltette az emberek természetes érdeklődését a munkavédelem iránt. Ugyanakkor a szakterület és a járványhelyzet számos – egészségügyi, gazdasági – vetülete körül igen nagy kommunikációs „zaj” alakult ki, ami nagyon megnehezítette a tájékozódást a valós veszélyekről, intézkedési lehetőségekről. Sajnos az ezzel foglalkozó intézmények hitelessége is csorbát szenvedett, épp a tájékoztatás sokféleségéből, változásaiból fakadóan, amik inkább növelték a bizonytalanságot. Üdítő kivétel talán az Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség (EU-OSHA), amely nyitott volt arra a felvetésünkre, hogy ha már adott az organikus érdeklődés, akkor érdemes volna egyértelmű és jól használható információkat kiadni a témában. Így indult az Állítsuk meg a járványt! elnevezésű kampány.
— Az információk, az újfajta veszélyhelyzet változtatott a szakemberek, munkavállalók magatartásán?
— Két, egymással ellentétes viselkedést tapasztaltunk. Az emberek alapvetően nem akarnak maguknak rosszat, így a kötelező intézkedéseket igyekeztek betartani. Az első hullám elteltével viszont a „járványos” információktól, hírektől már mindenki besokallt, a személyes veszélyérzet lecsökkent, és egyre kevésbé vették komolyan például a munkavédelmi szakemberek aggályait, javaslatait. A védelmi intézkedések sok esetben „alibi” jelleget öltöttek – szimbólum erejű példa erre az állon hordott maszk –, így a védelem a gyakorlatban megszűnt. A látszatvédekezés, de még inkább annak elfogadása egy nagyon rossz irányt jelentett. Pozitívum, ha a megelőzés lényege, jelentősége, ez a fajta gondolkodásmód megmarad bizonyos fejekben, de az általános biztonságkultúrára gyakorolt tartós hatást nem látom.
— Az alkalmazkodóképesség, a fejlődés irányainak kérdése már felmerült egy régebbi, 2016-os beszélgetésünkben, amelyben az infokommunikációs eszközökben rejlő lehetőségekről és ártalmakról volt szó. Négy év ezen a területen már soknak számít. Átszűrődött ez a fejlődés a munkavédelem világába?
— A munkahelyi biztonság oldaláról nézve nem egy vadonatúj eszköz képe sejlik fel számomra, sokkal inkább a munkavédelem egyik alapdokumentumának, a kockázatértékeléseknek egy lehetséges változata. Hagyományosan ez a dokumentum határozza meg, a veszélyek azonosításával, a munkavédelmi intézkedéseket. Úgy látom, hogy az új technológiák a kockázatértékeléseket távolabb helyezik, „elemelik” a mindennapi munkavégzéstől, hiszen a közvetlen fizikai biztonságot felügyelő funkciókat fokozatosan átveszik az elektronikus eszközök, rendszerek, a „beépített biztonság”. A kockázatértékelésnek egyre inkább e rendszerek megfelelőségének dokumentálásában lesz szerepe, így a folyamatok, rendszerek auditjának irányába mozdul el. Az egyes berendezésekből kinyerhető adatok nagyon nagy számban állnak rendelkezésünkre, ám az információk fogadásának, feldolgozásának emberi korlátait már elértük. Ha a beérkező adatok közül megfelelően választjuk ki azokat, amelyek veszélyhelyzetre utalnak, akkor nagyon pontos képet kaphatunk a veszély jellegéről, mértékéről, a veszélyeztetettek köréről. Például egy ipari robot működéséből kinyert adatok között a leállások, beavatkozások, a működés közbeni kiemelkedő hőmérsékleti, rezgés-, energiafogyasztási értékek mind utalhatnak biztonsági problémára, egyértelműen jelzik, mi igényel figyelmet, hol kell beavatkozni.
Nyilván van, ahol közvetlenül, a napi munkánkban is előkerülnek a high-tech eszközök. A képek, hangok rögzítése, továbbítása, feldolgozása sokkal gyorsabb, egyszerűbb a kutatás, oktatás számos területén. De azért lássuk be, egy ergonómiai elemzést ugyanúgy el lehet végezni egy húszéves videotechnika segítségével, mint most egy 4K felbontású készülékkel, hiszen a lényeg az ötletekben, a módszerekben van. Az elvárás az eszközökkel szemben változatlan: segítsék a gondolkodást, azt ugyanis nem lehet megspórolni.
