A fejlett technológiákkal, újabb és újabb berendezésekkel, modern minőségirányítási rendszerekkel dolgozó nagyvállalatok – a korszerű ismeretekkel, nyelvtudással rendelkező mérnökök mellett – egyre gyakrabban keresnek szakembereket a munkahelyi egészség, biztonság-, és környezetvédelem (EHS) feladatainak megtervezésére, ellátására, irányítására. Épp arra a területre, amelyre számtalan oktatási intézmény kínál közép és felsőfokú képzéseket. A hallgatók pedig beiratkoznak és sokan végeznek is. Akkor hol itt a hiba?
Már-már közhelynek számít, hogy hozzáértő burkolót, gáz-, víz-, villanyszerelőt, kőművest, nagyon nehéz találni, kellő elszántsággal is leginkább csak egy várólistára kerülünk fel. Aki azonban a munkahelyi egészség, biztonság területén akár csak kis kapcsolati hálóval is rendelkezik, vagy csupán figyelemmel kíséri e szakterület viszonyait, „mozgásait”, az egyre gyakrabban fut bele közösségi oldalakon, szakmai kommunikációs fórumokon olyan bejegyzésekbe, kérdésekbe, amelyekben munkavédelmi szakmérnököt, EHS szakembert, üzembővítésekhez, beruházásokhoz munkavédelmi koordinátort vagy szakterületi projektvezetőt keresnek. Jó munkavédelmi szakembert pedig, nem találnak könnyen. Miközben – szemben a cikk elején említett szakiparosokkal – a munkavédelmi szakemberképzésből évek óta érkeznek a munkaerőpiacra a mérnökök, technikusok. Több egyetem, képző központ hirdet és indít ilyen kurzusokat, amelyek műszaki, egészségügyi előképzettséggel elkezdhetők. Ráadásul, egy olyan szakmáról van szó, ami egyszerre képes elhivatottságot, változatos feladatokat, emberi interakciókat és jó érzéssel követhető célokat adni, miközben igencsak piacképes jövedelemszintet is biztosít, nem csak a nagyon befutott guruknak.
Az egyszerre jelenlévő – számosságában talán elegendő – képzési kimenet és a megfelelő szakembereket egyre csak kereső vállalkozások együttes létezése egy olyan patthelyzet, amelynek feloldásában sok vállalkozás, szolgáltató és szakember érdekelt.
Számos alkalommal hangzottak el kritikus vélemények a munkavédelmi képzés több formájával, szintjével kapcsolatban. Egy 2015-ben rendezett munkavédelmi konferencián szinte általános tapasztalatként említették meg, hogy a munkavédelmi szakképzésben az óraszámok súlyozása sok esetben nem igazodik a gyakorlati igényekhez, a tananyag „elméleti frázisokból” áll, nélkülözve az életszerű, praktikus megközelítést, ami nem független attól, hogy sokszor az előadók sem kellően felkészültek, sőt van, hogy képzetlenek. Ez törvényszerű következménye lehet a képzések kereteinek, hiszen bármelyik akkreditált szervezet folytathat ilyet, „beszállva” egy minőség rovására űzött negatív árversenybe.
Hallgatói visszajelzések is megerősítik, hogy a részletesebb, alkalmazható tudás megszerzéséhez túl gyorsak, sematikusak a tanfolyamok, egy-két oktatóra bízzák az összes tantárgy oktatását.
A munkavédelmi szakemberképzés fontosságára kitér a 2016-2022-es időszakra vonatkozó Munkavédelem nemzeti politikája is. Igaz, – optimista megközelítéssel – egy megfelelő alapokkal rendelkező szakembergárda létezéséből indul ki, és a már végzett munkavédelmi szakemberek kötelező rendszeres továbbképzését szorgalmazza csupán oly módon, hogy a továbbképzésen való eredményes részvétel feltétele legyen a foglalkozás folytatásának.
Hasonlóan lesújtó kép rajzolódott ki egy, a motivációra, a szakirány választására vonatkozó rögtönzött „minikutatás” eredményeként is. Géczi Rudolf vállalati munka- és környezetvédelmi szakember jellemzően harminc év feletti hallgatók körében végzett rögtönzött felmérése azt a megdöbbentő eredményt hozta, hogy jelentős részük csupán azért van ott, mert „küldték” őket. Ez sajnos egy régi, „átkos” beidegződés túlélését mutatja, vagyis a megfelelni akaró, esetleg még útkereső kollégákból próbálnak „munkavédelmist” faragni. Géczi szerint e megközelítés már eleve magában hordozza a kontraszelekció lehetőségét.
Többségük nem érzi a szakma vonzerejét, nem alakul ki bennük valódi hivatástudat. A kisebbséget viszont, akik elkötelezetten foglalkoznak a munkahelyek biztonságával, akik képzik magukat, hamar kudarcélmények érik, mivel sokszor lehetetlennek érzik összeegyeztetni a munkavédelmi elvárásokat az adott üzletmenet kihívásaival és túl gyakran kell szemlesütve nézniük, ahogyan döntéseket hoznak a fejük felett. A szakmai kommunikációt is tanító szakember szerint mindez a vállalatokon belül az munkahelyi EHS területének ellehetetlenüléséhez, majd a munkahelyi eredetű balesetek, megbetegedések számának növekedéséhez vezet.
Megoldás pedig volna. Először is, szakítani kell a jogszabályok „szajkózásának”, illetve azok sablonos számonkérésének gyakorlatával. Nem vitatom, hogy a szabályok ismerete alapvető fontosságú – hangsúlyozza Géczi – de a munkavédelem vállalati optimumát a szervezet vezetőjének elkötelezettsége, egy erős vállalatirányítási rendszer, egy hiteles, jól képzett munkavédelmi vezető együttműködése tudja csak megtalálni, megőrizni. A munkavédelmi szakembernek meg kell ismernie a szervezet minden egyes területét és folyamatát, ami csak a vállalati “vérkeringésbe” kapcsolva lehetséges.
A felkészültség, az innovatív, rendszerszemléletű gondolkodás fontossága létkérdés, a munkahelyi egészség, biztonság-, és környezetvédelem szakemberei és eszközrendszere – ágazattól függetlenül – kénytelenek lépést tartani az alapanyagok, a technológiák és az informatikai, termelésirányítási rendszerek fejlődésével.
E követelményeknek azonban csak egy olyan „új generációs” munkavédelmi szakembertől várhatók el, akik már a képzés idején szereztek korszerű gyakorlati tapasztalatokat és nem az első megbízásuk idején szembesülnek, mondjuk egy nagyvállalat belső működési sajátosságaival. Géczit és az Alemona Hungary Kft. szakmai közösség munkatársait is e felmerés vezette egy olyan képzési rendszer kialakításához, ahol a versenyképes tudás mellett adott a multinacionális vállalati környezetben megszerezhető gyakorlat, megismerhetők a legújabb – akár külföldi – vívmányok, szakmai újdonságok és úgy alakították ki a tananyagegységekre osztott képzés rendszert, hogy minél több gyakorló szakembert, sőt szakmai kiválóságot tudjanak bevonni a képzésbe.
Ha felidézzük a munkavédelmi szakembert kereső vállalkozások nehézségeit, talán ez – vagyis a munkavédelmi technikusi oktatás módszertani és tartalmi megújítása – egy lépéssel közelebb vihet a valós érdeklődéssel érkező hallgatók tanulás és karrierterveinek megvalósulásához és a munkavédelmi szakembergárda lassú megújulásához. Az egyre korszerűbb technológiákkal dolgozó gyártó-, feldolgozó-és szolgáltató szektor várja őket.
