A kijevi felvételek még az Afganisztánban szolgált veteránokat is megdöbbentették. Fekete ruhás, maszkos „mesterlövészek” az épületek tetejéről és fedezékek mögül vették tűz alá a Maidan-téri tüntetőket.
A védtelen emberek reflexből megpróbáltak a rendőröktől zsákmányolt fémpajzsok mögé bújni, de a roncsolásra kifejlesztett, nagy sebességű lövedékek ellen ez semmilyen védelmet nem nyújtott. A sebesült, menekülni képtelen férfiak és nők testébe újabb lövedékek csapódtak. Ez nem önvédelem és nem tűzharc volt, hanem a legalattomosabb gyilkosság.
A fekete ruhás alakulat, bárkik is voltak, ölni, és megfélemlíteni akartak. Több mint két évtizedet szolgáltam katonaként majd rendőrként, de az első gondolatom az volt, hogy bárki is adta ezt a parancsot, azt meg kellett volna tagadniuk a fegyveres erők tagjainak. Nem ismerem az ukrán alkotmányt és a hadseregre, illetve a belügyminisztériumra vonatkozó törvényeket, de egy uniós országban a katonának vagy rendőrnek alkotmányos joga, sőt kötelessége megtagadnia egy olyan parancsot, amely ártatlan, fegyvertelen civilek életének kioltására utasít.
Ez háborús és az emberiség elleni bűncselekmény és közönséges gyilkosság, amely nem áll arányban a kialakult helyzettel. Jogállamokban be kell tartani a cél-eszköz relációt, ergo a bevetett eszközök és az intézkedés nem okozhat nagyobb kárt, mint amit elhárítani kell.
Fegyvertelen civil tüntetők ellen, még ha köveket dobálnak, vagy Molotov-koktélokkal támadnak is, nem alkalmazhatunk lőfegyvert. Az arányosság elve alapján, a könnygáz, a vízágyú, vagy enyhébb kényszerítő eszköz – például gumibot – vethető be. Lőfegyvert csak jogos önvédelem vagy védelem esetében használhatunk, ha a támadók nagy intenzitással, veszélyes tárgyakkal, mint baseballütő, vascső, kés, vagy más hasonló eszközzel támadnak és a tűzfegyver az egyetlen sansz a túléléshez vagy más életének megmentéséhez. Ezt nem csak törvények szabályozzák, hanem a normális gondolkodás is függetlenül vallástól és világnézettől.
Aki képes orvul nyakon lőni egy fiatal lányt, aki vöröskeresztes mellényben sérülteket lát el az nem méltó az egyenruhára, hanem más köztörvényes bűnözőkkel együtt börtönben a helye.
Nagyon nincs rendben az a hadsereg vagy rendőrség, ahol a „kommandósok” parancsra, a saját népükre tüzet nyitnak. Az első, amit nekünk a főiskolán tanítottak, hogy egyenruhás állampolgárok vagyunk, akikben az emberek megbíznak, és akiktől védelmet remél. Ez jogos, hiszen a feladatunk az ő védelmük. Ez nem mindig egyszerű, hiszen nemcsak a szeretteinket és a rendes embereket kell védeni és szolgálni, hanem a társadalom egészét, amiben benne vannak a drogosok, az ingyenélők, a bűnözők is, tehát a társadalom egészére esküszünk fel. A legrosszabb, ha a fegyveres erők egy politikai pártot vagy egy elnököt szolgálnak. Ez nem más, mint a diktatúra. Viktor Janukovics pedig megtestesítette az igazi diktátorokról alkotott képünket. Harácsolás, az ellenzék megfélemlítése, bebörtönzése és tömeggyilkosság koronázta meg elnökségét. A parlament az utolsó pillanatban váltotta le, mivel napvilágra kerültek titkos dokumentumok, amelyek szerint az ex-elnök vérfürdőre készült. Az interneten is elérhető tervek szerint 22 ezer rendőr és kétezer kommandós vette volna körül a tüntetőket majd „mesterlövészek” tüzet nyitottak volna a Maidan-téren tartózkodókra.
A Janukovics villájában megtalált tervek azért kerültek ki a nyilvánosság elé, hogy bemutassák a diktátor igazi arcát és növeljék a nyomást az átmeneti kormányon, hogy minél előbb kerítsék kézre a még mindig bujkáló ex-elnököt. Janukovics megpróbálta, mind Oroszország, mind az Arab Emirátusok fele elhagyni Ukrajnát, de gépe sehol nem kapott leszállási engedély ezért állítólagosan Ukrajna keleti részén rejtőzködik, ahol a legnagyobb a támogatottsága. Ám ha visszaemlékszünk Szaddam Husszeinre vagy Kadhafi líbiai elnökre, sejthető, hogy Janukovics is előbb utóbb kézre kerül. Ha szerencséje van, akkor „csak” a hágai törvényszék előtt kell majd felelnie tömeggyilkosságra való felbujtásért. Remélhetően a lövészek kilétére is fény derül és ők sem kerülik el a bíróságot.
Szerző: Georg Spöttle biztonságpolitikai szakértő
Forrás: Biztonságpiac.hu
