Az ENSZ meghatározása szerint a nők elleni erőszak bármely olyan, a nőket nemük miatt érő erőszakos tett, amely testi, szexuális vagy lelki sérülést okoz vagy okozhat nekik, beleértve az effajta tettekkel való fenyegetést, valamint a kényszerítést és a szabadságtól való önkényes megfosztást, történjen az a közéletben vagy a magánszférában. Füri Judittal, a NANE (Nőkért Együtt az Erőszak Ellen) Egyesület önkéntesével vettük sorra, hogyan lehet felismerni a bántalmazásra utaló jeleket.
Azért ütlek, mert szeretlek
„Nem volt olyan nap, amikor ne bántott volna. Éveken át kínosan ügyelt arra, hogy változatosan alkalmazza az általa csak megérdemelt büntetésnek nevezett fenyítéseket. Hol egy pofon, hol egy hasba rúgás, hol csupán egy obszcén jelző volt, amit kaptam tőle. Kedves szó vagy hitvesi csók a mi otthonunkban soha nem fordult elő.”
Juci éveken keresztül olyan párkapcsolatban élt, ahol nem csupán a fizikai erőszakot kellett nap mint nap elviselnie, hanem küzdenie kellett az őt ért számos lelki megaláztatás ellen is. Az évekig tartó mérgező kapcsolatban az önbizalmát és magabiztosságát is elvesztette, akárcsak később a barátait és a munkahelyét.
A nők ellen irányuló erőszak
Hazánkban megközelítőleg a nők húsz százalékát éri testi erőszak, ez pedig azt jelenti, hogy Magyarországon minden ötödik nő él vagy élt bántalmazó kapcsolatban. Egy másik statisztikai adat – az FRA 2012-es kutatása – arra mutat rá, hogy a nők több mint felét érte már súlyos lelki vagy szóbeli erőszak partnere részéről. Ezen adatok alapján kikövetkeztethető, hogy a nők elleni erőszak szinte minden esetben párkapcsolaton belül következik be. De vajon hogyan jut el egy kapcsolat odáig, hogy megjelenjen benne az erőszak?
Minden kapcsolatban volt már legalább egy olyan szituáció, amikor az egyik fél megbántotta a másikat. Lehetséges, hogy ez a megbántás csupán a felgyülemlett stressz eredménye volt, de az is elképzelhető, hogy a személyiségbeli különbségek miatt következett be. Egy azonban biztos. Ha jól működő, harmonikus párkapcsolatban élünk, az efféle bántásokat meg tudjuk egymással beszélni, és ennek van eredménye, értelme. A bántalmazás ezzel szemben más. Egyik jellemzője ugyanis, hogy a bántás egyirányú, az idő múlásával pedig egyre gyakoribbá, súlyosabbá válik. A bántalmazásnak több szembetűnő ismertetőjegye is van, amelyeket a kívülállók, de a bántalmazást átélt személyek is könnyen felismerhetnek.
„Az első ismertetőjegy az egyirányúság. Ez azt jelenti, hogy mindig az egyik fél bántja úgy a másikat, hogy a bántalmazott szorong, fél, retteg a partnerétől. A másik gyakori felismerhető jegy a ciklikusság. A fokozódó feszültséget, az egyre gyakoribb bántalmazásokat követő egyre durvább esetet általában egy nem őszinte bocsánatkérés, szerelmi vallomás, megbánás követhet, ez az úgynevezett mézes hetek. Ez ebben formában ugyan kitart egy kis ideig, de ahogy múlik az idő, a bántalmazó félben egyre inkább felgyülemlik a feszültség, az agresszivitás, és újból megüti, újra megfélemlíti, bántja a partnerét. A ciklikusságnak az a lényege, hogy amikor a bántalmazott felet olyan bántás ér, ami után nagy esélye lenne annak, hogy kilépjen a kapcsolatból, akkor jönnek a „mézes hetek”, ami teljesen elbizonytalanítja, és újra reménykedni kezd, hogy még minden jóra fordulhat. A harmadik gyanúra okot adó jel az, ha a bántalmazó elszigeteli a barátaitól, családjától, így nincs kitől segítséget kérnie. A bántalmazó olyan függőségi viszonyt alakít ki, amelyben a bántalmazott személy egyenlőtlen félként szerepel. Ezzel éri el a lelki uralmat, és ez vezet el az első lökdösődéshez, pofonhoz. Innentől kezdve alakulnak ki a rendszeres verések, a szexuális erőszak és szélsőséges esetben a gyilkosság” – mondja Füri.
Juci házasságában az első pofont egy előléptetés váltotta ki. „Boldogan értem haza, és örömmel meséltem a férjemnek, hogy előléptettek a munkahelyemen. Ő egyáltalán nem örült ennek, és úgy vélte, hogy szexuális ajánlattal értem el, hogy vezető lehessek. Ezt nem hagyhattam szó nélkül. A válasz azonban nem egy veszekedés, hanem egy pofon volt. Persze bocsánatot kért, én pedig hittem neki. Ekkor még nem sejtettem, hogy életem szerelmét már rég elvesztettem. Pedig akkor észre kellett volna vennem, hogy milyen emberhez mentem feleségül.”
Felismerhető a bántalmazó
Jucinak igaza van, hiszen egy bántalmazó férfi esetében több olyan ismertetőjegy is felfedezhető, amely segítségül szolgálhat nemcsak a bántalmazott, de egy kívülálló számára is. Ezzel pedig elérhető, hogy minél előbb felismerhetővé vagy elkerülhetővé váljon a nők ellen irányuló erőszak. A korai figyelmeztető jelek – amelyeket a NANE Egyesület gyűjtött össze – a bántalmazó férfi viselkedésében a következők:
• féltékeny: féltékenységéért a partnerét hibáztatja, és elvárja, hogy az beszűkítse az életterét és korlátozza a kapcsolatait;
• kontrollál: szabályozza partnere szabadidejét, öltözködését, baráti körét, étrendjét, pénzét (később akár ürítkezését, alvási idejét is);
• korán elköteleződik: akár a második randevún megkéri a nő kezét, és a közös életüket tervezgeti;
• irreális elvárásokat támaszt: egy nő mindig legyen ápolt és szép, mindig legyen szexuálisan elérthető, az általa vezetett háztartás legyen mindig példás;
• elszigetel: partnere nem tarthat szabadon kapcsolatot a családjával, barátaival vagy munkatársaival;
• saját problémáinak forrását másokban keresi: nem vállal felelősséget sem a cselekedeteiért, sem az érzéseiért. Erőszakos viselkedése vagy önuralma elveszítése miatt hajlamos másokat vagy a partnerét hibáztatni;
• a vitákat merev elzárkózással vagy befolyásolással zárja le;
• túl érzékeny: apró ingerre is támadóan reagál, vagy mindig az ő érzéseivel és problémáival kell foglalkozni a kapcsolatban;
• kierőszakolja vagy büntetésképpen megtagadja a szexet;
• sértegeti a partnerét, bántó, megalázó dolgokat mond neki;
• a szexuális erőszak és a nők elleni erőszak témáit viccesnek tartja;
• mereven elkülöníti a női és férfi szerepeket: úgy véli, hogy joga van a nőket és gyerekeket „nevelni” vagy „büntetni”. Úgy gondolja, hogy a nők csak háztartásvezetésre, gyerekszülésre és szexre valók;
• viselkedése „Dr. Jekyll és Mr. Hyde” jellegű: idegenek előtt teljesen más, mint kettesben: csak akkor viselkedik bántalmazó módon, amikor kettesben van az áldozattal, kívülállók előtt pedig kifejezetten kedves, vagy éppen ellenkezőleg: csak társaságban durva (ez utóbbi főként a serdülő fiúkra jellemző).
Azonnali figyelmeztető jelek, melyek alapján biztosan tudható, hogy a fizikai erőszaktól sem visszariadó bántalmazóval állunk szemben:
• a másik jelenlétében fenyegetően tárgyakat dobál vagy tör össze;
• testi erőszakkal fenyegetőzik, vagy a testi erőszak akár csak lehetőségként is felmerül a kapcsolatban;
• általában durva vagy türelmetlen a gyerekekkel és az állatokkal. Az együttélés során bántja a háziállatokat vagy társállatokat;
• tudható, hogy korábbi kapcsolatában bántalmazta a partnerét.
Egy párkapcsolat elején nem feltétlenül derül fény az említett esetekre, hiszen ilyenkor mindenki igyekszik a legjobb, legkívánatosabb formáját nyújtani újdonsült partnerének. Az idő előrehaladtával azonban egyre többször kerülnek terítékre az előbbi jellemzők. Szakértőink szerint ilyenkor kell egy nőnek megfontolnia, hogy szeretné-e továbbra is folytatni a kapcsolatot, vagy inkább kilép belőle. A statisztikai adatok alapján azonban hiába zárja le a kapcsolatot a bántalmazott nő, átlagosan hétszer mégis visszatérnek bántalmazójukhoz.
Vajon mi lehet ennek az oka?
„Nagyon sok esetben a hagyományos, konzervatív szerepek miatt mennek vissza partnerükhöz a bántalmazáson átesett nők. Biztos hallotta már mindenki azt a kifejezést, hogy egy nőnek a férj mellett a helye. A társadalmi elvárások még mindig nagy befolyással vannak a nők életére. Sokszor előfordul az is, hogy a bántalmazott nőnek nincs is hova mennie, nem kap valódi támogatást az ellátórendszertől – igazságszolgáltatás, szociális rendszer –, így visszakényszerül korábbi otthonába, bántalmazója mellé. Gyakran az ismerősök, rokonok is elfordulnak, hárítanak, ha segítséget kér tőlük a bántalmazott, és így tényleg magára marad. A félelem egy másik fontos tényező, ami miatt a bántalmazott visszatér a volt partneréhez. Sok nő jogosan fél attól, ha elhagyja partnerét, a bántalmazó még veszélyesebbé válik, és már nemcsak rá, hanem gyermekére is nagyobb veszélyt jelenthet, ugyanis a bántalmazók gyakran fenyegetőznek erőszakkal, öngyilkossággal vagy a gyerek elperlésével. A nők időnként szemet hunynak a durvaságok felett, mert hisznek a szerelem javító erejében, noha ez nincs hatással a bántalmazóra. Gyakori a szégyenérzet, a bűntudat amiatt, hogy mi zajlik az otthonukban. Az anyagi függőség és az érzelmi zsarolás szintén nagy befolyással bír a bántalmazott nő döntésére” – mondja Füri.
Hogyan vehető észre?
Az imént említett bármelyik tényező gyakran olyan erős hatást gyakorolhat a bántalmazott nőre, hogy el sem jut odáig, hogy véglegesen kilépjen a párkapcsolatból. Ekkor lehet segítségére a család, a barátok vagy csupán a kívülállók, akik segítő kezet nyújthatnak szorult helyzetében. De vajon hogyan ismerhető fel egy bántalmazott nő? A NANE önkéntesei az alábbi esetekre hívják fel a figyelmet:
• rendszeres sérülések vagy olyan sérülések, amelyeket nehéz megmagyarázni. Esetleg több spontán vetélés – várandós nőknek gyakran a hasát rúgja vagy üti a bántalmazó, a testi erőszak sok esetben gyakran a várandósság idején kezdődik;
• rendszeres látogatások a kórházakban vagy a háziorvosnál nehezen megmagyarázható panaszokkal vagy erős félelemérzettel, látható testi sérülések nélkül. Pszichiátriai beutalás pánikbetegség, depresszió, öngyilkossági kísérlet, poszttraumás stressz miatt;
• az áldozat elszigetelése: elzárják a pénztől, telefontól, autótól és a közlekedés minden más formájától, családtól, munkájától;
• az érintett gyakran beszél partnere heves természetéről;
• az érintett retteg attól, hogy bármely hatósági befolyással rendelkező személlyel szóba álljon, mivel fél partnere bosszújától. Esetleg védeni próbálja a bántalmazót a hatóságokkal szemben;
• az áldozat félelmében tartózkodik attól, hogy partnere jelenlétében beszéljen vagy ellentmondjon neki;
• az érintett gyakran elmenekül otthonából;
• öngyilkossági kísérletek, gyógyszer-, alkoholfüggőség kialakulása a bántalmazott személynél;
• az elkövető testileg vagy lelkileg és/vagy szexuálisan bántalmazza a gyerekeket;
• az elkövető féltékenyen viselkedik, külső szexuális kapcsolatok fenntartásával vádolja partnerét;
• az elkövető azzal próbálkozik vagy fenyegetőzik, hogy partnerét pszichiátriai zárt osztályra viteti;
• az elkövető mások előtt megalázza partnerét, ugyanakkor az is gyakori, hogy kívülállók jelenlétében nyugodt, tiszteletre méltó magatartást mutat, ám tanúk nélküli helyzetben agresszív. Ha tehát valaki arról panaszkodik, hogy partnere bántalmazza, ön azonban „rendes” embernek ismeri, ne feltételezze, hogy az áldozat túloz. Az ilyen kettős viselkedés nagyon gyakori a bántalmazók esetében.
A fentebb említett esetek nem mindig utalnak nők ellen irányuló erőszakra, emiatt a szakértők azt tanácsolják, hogy amennyiben felmerül a gyanú az erőszakra, igyekezzünk minél tapintatosabban a témára terelni a szót, és szóra bírni az áldozatot. Fontos, hogy a bántalmazott nő azt érezze, hogy segíteni akarunk neki, nem csupán a magánéletében vájkálni. Hallgassuk meg, figyeljünk az intő jelekre, és biztosítsuk arról, hogy számíthat a segítségünkre. Foglaljunk egyértelműen állást: a bántalmazás bűncselekmény, és minden esetben a bántalmazó fél felelőssége.
Hová fordulhatnak?
Krízishelyzetben, amikor menekülni kell, a rendőrséget és az OKIT-ot (06/80-205-520) érdemes hívni. A bántalmazott nőknek 25 éve segít a NANA Egyesület kiadványaival és a segélyvonal (06/80-505-101) üzemeltetésével, hogy mielőbb kiléphessenek mérgező kapcsolatukból és újból egykori önmaguk lehessenek. Kapcsolati erőszak esetén jogi információkért a PATENT Egyesülethez lehet fordulni. Az újonnan kialakított krízisközpontokból hét található az országban. A legfontosabb, hogy az áldozatok elhiggyék, nem ők a hibásak, és nem is ők tehetnek arról, ami velük történik. A szakemberek támogató hozzáállással és valódi segítségnyújtással tegyék lehetővé, hogy az áldozatok merjenek beszélni és merjenek segítséget is kérni.
„Minden verés után azt mondta, hogy azért tette, mert túlságosan szeret. Az eltört állkapcsom után azonban azt éreztem, elegem van az egészből. Noha rettegtem, hogy megkeres és kioltja az életemet, mégis elhagytam. Ha nincs a támogatói csoport, lehet, hogy ma már nem is mesélnék a történetemről. Erőt adtak nekem azzal, hogy megláthattam: nem vagyok egyedül. Újból magabiztos, erős nő lettem, egy szerető anya és feleség – meséli büszkén Juci.”
(Cikkünk a Biztonságpiac 2019 évkönyvben jelent meg, tavaly februárban.)
