Amerikai tudósok olyan szintetikus bőrt fejlesztettek ki, mint a polipé vagy a tintahalé, amelyik álcázásul a környezetéhez hasonlóra változtatja a felületét, hogy elrejtőzzön.
A polip és a tintahal álcázási képességeinek csak egyike a színváltás, ezek a puhatestűek gyorsan és visszafordíthatóan változtatják bőrük felületét olyan struktúrájúvá is, mint a környezetükben lévő hínár, korall vagy bármilyen tárgy, ami a rejtőzéshez rendelkezésükre áll – számolt be a Science tudományos lap pénteki számában megjelent tanulmányról a Phys.org.
A Cornelli Egyetem mérnökei olyan anyagot fejlesztettek ki, amelynek textúrája programozható, így a polipéhoz és a tintahaléhoz hasonló „álcabőrré” válhat. A tudósok a lábasfejűek titkainak feltárásához Roger Halton biológus, a Woods Hole-i Tengerbiológiai Laboratórium munkatársa segítségét kérték.
James Pikul és Robert Shepherd kutatócsoportja a lábasfejűek bőrének „szemölcseit” vette alapul, amelyek a másodperc egyötöde alatt dudorodnak ki veszély esetén, majd simulnak el, amikor az állat elúszik a helyszínről, hogy ne növelje a víz ellenállását.
„Szemölcsei, mirigyei sok állatnak vannak, de nem tudják őket hirtelen kimereszteni és visszahúzni, mint a polip vagy a tintahal. Ezeknek a puhatestűeknek nincs háza, kagylója, elsődleges védekezésük az alak- és színváltó bőr” – mondta Hanlon, akinek kutatócsoportja elsőként írta le ezeknek a szemölcsöknek a szerkezetét és működését.
„A mérnökök a lágy, rugalmas anyagok felületváltoztatásának sokféle izgalmas módját dolgozták ki, ám mi olyan módszert akartunk, ami gyors, erőteljes és egyszerű. Lenyűgözött bennünket, milyen jól működik a lábasfejűek álcabőre: az ő izmaik inspirálták a mi fejlesztésünket” – magyarázta Pikul. Hanlon szerint a biológia inspirálta technológia klasszikus példája a szintetikus álcabőr.
Az új technológia például arra használható, hogy egy anyag hőmérsékletét befolyásolják: „kétdimenziósan” visszaverheti a fényt, háromdimenziós formájában elnyelheti azt – mutatott rá a biológus.
