Az Európai Unió közös védelmi és biztonságpolitikájának megerősítését, a tagállami törekvések uniós szintű összehangolásának e területre történő fokozatos kiterjesztését, egyfajta Európai Védelmi Unió kialakítását javasolja a Javier Solana által vezetett munkacsoport, amelynek a jelentését hétfőn ismertették Brüsszelben.
Az Európai Politikai Tanulmányok Központja (CEPS) és a német szociáldemokrata Friedrich Ebert Alapítvány által közösen szervezett kerekasztal-beszélgetésen a szakértői munkacsoport tagjai hangsúlyozták: javaslatuk nem arról szól, amit Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke a Welt am Sonntag című vasárnapi német lapnak adott interjújában megpendített, miszerint az Európai Uniónak közös hadsereget kellene létrehoznia ahhoz, hogy komolyan vehető külpolitikai szereplővé váljon.
Solana, az EU volt kül- és biztonságpolitikai főképviselője, a NATO korábbi főtitkára, még korábban Spanyolország külügyminisztere a CEPS és a Friedrich Ebert Alapítvány megbízásából egy nemzetközi szakértői csoportot vezetett az EU kívánatos biztonságpolitikai jövőjének áttekintése feladatával. Ennek tagja volt többek közt Vaira Vike-Freiberga, Lettország volt államfője, és tanácsadóként járult hozzá a munkához Jaap De Hoop Scheffer, aki egy időben szintén NATO-főtitkárként ténykedett, a mostanit megelőző főtitkár, Anders Fogh Rasmussen hivatali elődjeként.
A munkacsoport három „kosárba” gyűjtötte ajánlásait. Az első kosárba azok az elképzelések kerültek, amelyek az unió stratégiai gondolkodásának az átalakítását célozzák. Eszerint az EU-nak – mintegy a NATO-törekvéseket kiegészítő tényezőként – törekednie kellene a területvédelem szavatolásához való hozzájárulás növelésére, ugyanakkor pedig arra is, hogy autonóm módon képes legyen műveleteket végrehajtani az unió határain kívül.
A területvédelem klasszikus, és a korábbi években jócskán háttérbe szorult szempontja annak nyomán „szerezte vissza polgárjogát” a nyugati stratégiai gondolkodásban, hogy az oroszok – sajátos „hibrid” hadviselést folytatva – lényegében megszállták Ukrajna egy részét
A Solana-munkacsoport a stratégiai cél elérése érdekében intézményes változtatásokat is javasol – ezek kerültek a „második kosárba”. Ennek jegyében úgy véli, hogy az uniós országok csúcsvezetőinek legalább kétévenként át kellene tekinteniük a védelmi politikát, a védelmi minisztereknek az eddiginél jóval sűrűbben – akár havonta – kellene értekezletet tartaniuk, és az Európai Parlament biztonsági és védelmi albizottságát is teljes értékű EP-bizottsági rangra kellene emelni. Emellett Brüsszelben létre kellene hozni az unió állandó katonai parancsnokságát, valamint bővíteni kellene az EU-műveletek közös finanszírozási forrásait.
A munkacsoport szerint – és ezt Solana a keddi rendezvényen nyomatékkal hangsúlyozta – az EU jelenleg érvényes Lisszaboni Szerződésében adottak azok a jogi keretek, amelyek lehetővé teszik a szorosabb együttműködést pártoló, hasonlóan gondolkodó tagországok számára a fokozott védelempolitikai kooperáció elmélyítését. A jogi lehetőséget nem kell most alapszerződés-módosítással külön kivívni, csupán a ma is létező lehetőségeket kell politikai akarattal megtölteni – mondta az európai közélet nagy tapasztalatú veteránja.
A „harmadik kosár” egyfelől olyan elképzelést tartalmaz, hogy miként a nemzeti gazdaságpolitikák összehangolásakor minden évben beépítik a költségvetési tervezési folyamatba az „európai szemesztert”, úgy a védelempolitikában is meg kellene ezt tenni – azzal a különbséggel, hogy egyelőre nem lenne szó a védelmi költségvetések kötelező összehangolásáról, ám szó lenne a kormányok közötti teljes transzparencia biztosításáról védelmi vonatkozásban. Másfelől szintén a „harmadik kosárba” került a kormányok és a hadiipari vállalatok fokozott konzultációjának, a technológiai fejlesztési elképzelések összehangolásának az igénye.
A Solana-munkacsoport azt indítványozza, hogy az Európai Külügyi Szolgálat támogatásával hozzanak létre olyan bizottságot, amely tervet dolgozna ki ezen elképzelések fokozatos megvalósíthatóságát, annak ütemezését illetően.
