Megváltozott a háborúk jellege, és ez új stratégiákat, taktikákat és az azokhoz szükséges fegyverek kidolgozását tette szükségessé. Bár a hidegháború korszaka lezárult, a nagyhatalmak változatlanul készülnek egy világháború kitörésére, bármennyire valószínűtlennek látszik ez a közeljövőben.
Oroszország rendszerbe állította új rakétahordozó tengeralattjáróit a hozzájuk kifejlesztett új interkontinentális rakétákkal, bár azok hatékonysága a sikertelen tesztek nagy száma miatt erősen kérdéses. Hosszú habozás után úgy döntöttek, mégis elkészítik új stratégiai nehézbombázójukat és egy olyan stratégiai nehéz interkontinentális rakétát, amely állításuk szerint képes lesz áttörni az amerikai rakétavédelmen. Az Egyesült Államok úgy tűnik, inkább a merőben új, hiperszonikus rakétafegyverek felé fordul, illetve olyan, rendkívüli robbanó erejű bombákkal kísérletezik, amelyek a mélyen a föld alá telepített üzemek és harcálláspontok megsemmisítésére képesek, mint az iráni nukleáris létesítmények.
Természetesen a hagyományos eszközök (harckocsik, ágyúk, aknavetők) fejlesztése is folyik, a cél a védettség erősítése (például új páncélzattal és aktív rakétavédelemmel), a haladási sebesség növelésével, a töltés automatizálásával, a lövedékek robbanóerejének, hatótávolságának és pontosságának fokozásával.
A 2013-as év harci cselekményei nem a valamikor elképzelt nagy összecsapás terepén – elsősorban az európai hadszíntéren – folytak, és nem reguláris hadseregek között. Afganisztán és Irak új leckéket adott fel abban, hogyan és mivel lehet hatásosan küzdeni a gerilla taktikát alkalmazó ellenséges erők, illetve a mindenütt jelen levő terroristák ellen. A civil társadalomnak a harcokhoz való hozzáállása is alapvetően megváltozott a korábbi háborúkhoz képest. A politikusok számára egyre elfogadhatatlanabbak a „járulékos veszteségek” és saját katonáik elvesztése is. Megdrágult az emberi élet a konfliktus mindkét oldalán. Jószerével minden egyes halott katonával el kell számolni a hazai közvélemény előtt, amely azt sem tolerálja, ha egy a helyi szokásoknak megfelelően az afgán esküvői menet résztvevői Kalasnyikovjaikból az égnek eresztett több száz lövedéke miatt egy amerikai helikopter támadást vélve tüzet nyit rájuk.
Az emberélettel való szükségszerű takarékosság minden korábbinál fontosabbá tette a felderítés hatékonyságának drámai növelését, a katonák védettségének fokozását és a lövedékek pontosságának eddig nem látott szintre emelését. Mindebben meghatározó szerepet játszottak a 2013-as év hadviselésének sztárjai, a robotok.
Drónok földön, vízen, levegőben
Az afganisztáni és iraki háború tapasztalatai megnövelték az igényt a robotizált felderítő, harci és aknamentesítő eszközök iránt. Az izraeli és az amerikai távirányított repülők, a drónok (pilóta nélküli légi járművek, vagy UAV-k) évek óta bizonyítottak, 2013-ban azonban felfegyverzett változataik már rendszeresen hajtottak végre harci cselekményeket. Ez a technológia azonban Európában nem honosodott meg. Ezért Európa három legnagyobb hadiipari vállalata felszólította a kormányokat: indítsanak közös programot az olyan drónok gyártására, amilyeneket jelenleg kénytelenek az Egyesült Államokból és Izraelből importálni.
A francia Dassault Aviation, az európai multinacionális EADS és az olasz Finmeccania szerint ezzel ki lehetne elégíteni az európai fegyveres erők igényeit, a kutatás és fejlesztés közös finanszírozásával pedig optimalizálni lehet a költségeket a nehéz költségvetési helyzetben. Céljuk egy közös európai MALE (medium-altitude, long-endurance – közepes repülési magasságú, hosszú repülési idejű) pilóta nélküli robotrepülőgép létrehozása, amely hatalmas területek felderítésére képes, több mint 24 órát töltve a levegőben. Ez azonban a távoli jövő, ezért például Franciaország 12 felderítő Reaper drónt vásárolt az Egyesült Államoktól 670 millió euróért. Ez az import problémát jelent az európai függetlenség szempontjából, ugyanis a drónoktól származó információkat felhasználóik az Egyesült Államokon vagy Izraelen keresztül kapják meg. A szabályozással is problémák vannak – Németország azért mondott le 4 EuroHawk vásárlásáról, mert attól tartott, hogy nem fogják megkapni a légügyi hatóságok engedélyét használatukra, s felhagytak a saját fejlesztéssel is, amire pedig már több száz millió eurót fordítottak. Róma közel két éve vár hiába Washington engedélyére, hogy a tőlük vásárolt Reapereit felfegyverezhesse, ezért elképzelhető, hogy Izraelhez fordul. Az USA viselkedését már csak azért is nehezményezik, mert Nagy-Britannia már arra is megkapta az amerikaiak engedélyét, hogy Brimstone rakétákkal, a Hellfire modernizált, tandem robbanófejes utódjával fegyverezze fel a Reapereit.
Valójában Tel-Aviv a technológia úttörője, UAV-jait világszerte használják. Izrael ma a világ legnagyobb drónexportőre, és több országban is leányvállalatot hozott létre gyártásukra. Ugyancsak Izraelben készült el a világ legnagyobb drónja, a Heron TP (egyéb nevei Eitan, vagy Heron 2.), amelynek legnagyobb felszálló súlya 4650 kg, 14 méter hosszú, több mint 1000 kilogramm hasznos teher – bombák és levegő-föld rakéták – szállítására képes, hatótávolsága lehetővé teszi, hogy elérje Iránt.
Bár a legnagyobb visszhangot mindig a felfegyverzett UAV-ok akciói váltják ki, számuk elenyésző a felderítést végzőkhöz képest. Ezek a nagy méretű és nagy magasságból dolgozóktól a mindössze néhány kilós, csapatszintű felderítést végzőkig terjednek, amelyeknek jelentős szerepük van az áttekinthetetlen terepen a rajtaütések megakadályozásában. A Lockheed Martin már 2006-ban elkezdett kifejleszteni egy lopakodó drónt, a Stalkert, amit be is vetettek Afganisztánban. Szárnyainak fesztávolsága három méter, súlya mindössze hat kilogramm, így kézből indítható. Villanymotorja hangtompított, légcsavarja különleges, így a korábbiaknál is csendesebb, már nyolc méterről sem hallani a hangját. Specialitása az éjszakai felderítés, amit infravörös érzékelőkkel és fényerősítős kamerákkal végez.
A szárazföldi erők robotjai jelentős késéssel érkeztek meg a harcterekre. Az amerikai Army Technology felmérte, melyek a legjobb katonai robotok. A győztesek a PackBot, a TALON, a Wheelbarrow, a Recon Scout és a tEODor. Ezek a felderítéstől a robbanó szerkezetek ártalmatlanná tételéig számos feladatra alkalmasak anélkül, hogy katonák életét kellene kockára tenni. A 10 kilós PackBot sikerét bizonyítja, hogy több mint kétezer ilyen UAV szolgál Afganisztánban és Irakban, világszerte pedig több mint négyezret vásároltak meg katonai és civil védelmi szervezetek – például ilyenek hatoltak be elsőként a fukusimai atomerőmű területére a katasztrófát követően. Az akár 40 mm-es gránátvetővel is felfegyverezhető, 30 kilogrammos TALON-ból több mint 3000 van szolgálatban. A Wheelbarrow valamennyi tűzszerész robot nagyapja, míg a Recon Scout XT egy csupán 544 grammos felderítő, amely ledobható drónokról, átdobható egy fal fölött, hogy felderítse az ellenséget, sötétben aktiválja infravörös optikai rendszerét, és a video képet nyílt terepen 91 méteres távolságra képes továbbítani. A robbanószerkezetek hatástalanításának királya a furcsa nevű tEODor (telerob Explosive Ordnance Disposal (EOD) robot) már 41 országban szolgál. Hiányzott azonban egy nagyobb, erősebb szárazföldi robotjármű – erre az igényre válaszul dolgozta ki az amerikai hadsereg kutató központja a 75 kilós iRobot Warriort, amely térkép alapján navigálja önmagát, képes nagyobb súlyokat felemelni és mozgatni, s robotkarjával ajtókat kinyitni és becsukni – ami például a kommandós behatolások legkritikusabb eleme.
Az amerikai haditengerészet szállt be utolsóként a drón-versenybe. Egy autonóm tengeralattjáró-felderítő drón hajón dolgozik, valamint olyan eszközökön, amelyek a tengerfenéken pihenve akár évekig folytathatnak megfigyeléseket. Mivel 43 ország rendelkezik összesen mintegy 600 tengeralattjáróval, egyre nehezebb ellenőrizni ezek mozgását. Ebben segíthet az új drón felderítő hajó (Anti-Submarine Warfare Continuous Trail Unmanned Vehicle – ACTUV), amely elsősorban abban különbözik az operátorok vezérelte repülő drónoktól, hogy nem igényel emberi irányítást, csupán egy utasítást, hova menjen, melyik térséget derítse fel aktív és passzív szonárjaival. Ha bármi gyanúsat észlel, magától közelíti meg a célpontot, közben tartva magát a hajózási szabályokhoz, például elkerülve minden közeledő hajót. Gyanúját jelenti a központnak, és képes megszakítás nélkül akár három hónapig követni a leleplezett tengeralattjárót. Egyelőre nem tervezik ezeknek a drónoknak a felfegyverzését – bár ez a következő logikus lépés. Legalább ilyen fontos a vízi aknák felderítése, amelyekből 250 ezer van mintegy 50 ország arzenáljában. Az Unmanned Undersea Vehicle (UUV), vagyis vezető nélküli tenger alatti jármű-kategória legígéretesebb tagja a Knifefish. Az 5,8 méter hosszú, 800 kilós, lithium-ion akkumulátor hajtotta drón egyfolytában 16 órán keresztül képes cirkálni a tenger mélyén. Ez a robot mély vízben is képes lesz a kezelőkkel való kapcsolattartás nélkül az aknák felderítésére, tízszer ekkora utódaik pedig már fel is tudják majd robbantani azokat.
Természetesen az oroszok sem tétlenkednek. A moszkvai rádió szerint korán felismerték, hogy a víz alatti robotok jelentik a „varázspálcát” olyan helyzetekben, amelyekben az ember vezette eszközök használata túlságosan kockázatos, vagy technikailag lehetetlen. Ezért az orosz haditengerészet külön drón szállító hajókkal rendelkezik, a cél azonban, amit a miniatürizálás tesz lehetővé, a torpedó méretű, vagy annál is kisebb víz alatti robotok létrehozása, amit átalakítás nélkül használhatnak a hajók és a tengeralattjárók.
Forrás: Biztonságpiac.hu
Szerző: Barabás T. János
(A cikk a Biztonságpiac 2013 évkönyvben jelent meg 2014 februárjárban.)