Megváltozott a háborúk jellege, és ez új stratégiákat, taktikákat és az azokhoz szükséges fegyverek kidolgozását tette szükségessé. Bár a hidegháború korszaka lezárult, a nagyhatalmak változatlanul készülnek egy világháború kitörésére, bármennyire valószínűtlennek látszik ez a közeljövőben.
A 2013-as év előrelépést hozott az ötödik generációs vadászgépek terjedésében. Az F-22 Raptor amerikai nehéz vadászbombázó a világ első ötödik generációs harci repülőgépe, amely az F-117 Nighthawk lopakodót váltja fel. Kiemelkedőek a képességei és az ára is, legalább 120 millió dollárba kerül darabja, de mivel várhatóan csak mintegy 180 készül belőle, ez a háromszorosára emelkedik. Bár már 2005 végén hadrendbe állították, még mindig nem látszik kinőni gyermekbetegségeit. A következő új generációs amerikai vadász az F-35 Lightning II egy hajtóműves könnyű vadászbombázó, amely nemzetközi együttműködésben készül, és egyszerre több régebbi típust vált le, ezek az F-16 Fighting Falcon, az F/A-18 Hornet, a Harrier és az F-117 Nighthawk. Legjobb esetben is csak 2015-ben állhat szolgálatba mindhárom alaptípusa. Már tavaly megérkezett alapváltozata, a hagyományosan fel- és leszálló F-35A az amerikai légierőhöz, az F-35B rövid fel- és leszállópálya-igényű tengerészeti változat a tengerészgyalogságé, a helyből felszálló F-35C pedig repülőgép-hordozókra kerül. A gép minden szempontból lényegesen gyengébb az F-22-eseknél.
Orosz vetélytársuk, a Szuhoj PAK FA (T-50) méretre a vele leváltani kívánt MiG-29-es és Szu-27-es közé esik. Ötödik prototípusa sok éves késéssel tavaly októberben repült először, és még több évi tesztelésre vár. Az orosz hagyományoknak megfelelően erős fegyverzettel rendelkezik, azonban csak 2017-re lehet számítani szolgálatba állítására, vagyis jelentős késésben van az amerikai vetélytársaihoz képest.
A védelem első vonalát a vadászgépek alkotják az orosz légvédelemben, ezek ellenőrzik a rakétarendszerek hatótávolságán kívüli térséget. Az S-300PM, és az amerikai Patriotoknál jobbnak tartott S-300V4-es és S-400-as légvédelmi rakéták az 50-400 kilométer közti sávban lépnek akcióba. A legfontosabb célpontokat rövidebb távokon a Vityaz (120 kilométerig) és a Buk (30-70 kilométer) rendszerek védik. Az ennél rövidebb közelharcba száll be a Pantsir-S1, amellyel fokozatosan látják el 2010 óta az egységeket. Az új fegyverek közül a világon egyedülállónak tartják a Pantsir-S1-t, amely hatékonyan használható repülőgépek, rakéták, drónok, sőt földi célpontok ellen is 20 kilométeres távolságon belül, 15 ezer méteres magasságig, 12 kétlépcsős légvédelmi rakétájával, gépágyúi 4000 méteres távolságig és 3 kilométeres magasságig hatásosak. A 90 kilogrammos rakéták 20 kilós robbanófejet hordoznak, két 30 mm-es dupla csövű gépágyújához ágyúnként 700 lövedékkel rendelkezik. Az ágyúk tűzgyorsasága egyenként 2500 lövés percenként.
Ugyan 2012-ben vált sztárrá az izraeli Iron Dome (Vaskupola) védelmi rendszer, de fejlesztése és gyártása a sikeres bemutatkozása után felgyorsult. Bevetése óta több mint 500 rövid és közepes hatótávolságú, Izraelre kilőtt rakétát semmisített meg, a célba vettek több mint 90 százalékát. Az oroszhoz hasonlóan az izraeli légvédelem is három lépcsős – az első a kis és közepes hatótávolságú rakéták és drónok ellen szolgáló Vaskupola, a második a Dávid Parittyája, a harmadik a Nyíl (Arrow). A rakétavédelmi programot az Egyesült Államok anyagilag támogatja, és részt vesz benne a Boeing és a Raytheon vállalat, amelyek az izraeli Rafaellel, a rendszerek gyártóival működnek együtt.
A rendfenntartás nem halálos fegyverei
A nem halálos fegyverek korábban hagyományosan a rendfenntartó erők eszközei voltak, mint a sokkolók, a könnyfakasztó gázok, gumilövedékek, vízágyúk, azonban ezek gyakran nem voltak elégségesek feldühödött tömegek oszlatására, emellett a gyakorlatban ezek is okozhattak halált szív és keringési rendellenességek, légzőszervi betegségek esetén. Ezért egyrészt veszélytelenebb, ugyanakkor hatásosabb eszközökre van szükség, így ebbe az irányba tartanak a fejlesztések. Új vonás azonban, hogy már nemcsak a rendőri erők, hanem a hadseregek is igényelnek nem halálos fegyvereket. Ezek közül az egyik legérdekesebb az amerikai hadsereg számára fejlesztés alatt álló Active Denial System. Az irányított elektromágneses sugárfegyver égő érzést kelt a bőrön, fájdalmat okoz és menekülésre készteti a láthatatlan sugár által eltalált embert. Jellegzetessége miatt a rendszert „hősugárnak” is nevezik. A most kifejlesztett modell 95 gigaherzes sugarat lő ki – a mikrohulláma sütők 2,45 gigaherzének sokszorosát. Ennek ellenére csak néhány milliméterre hatol be a bőrbe és nincs utóhatása. A sugárfegyvernek egyelőre csak a járműre szerelt változata készült el, amit az amerikai hadsereg kísérletképpen be is vetett Afganisztánban. Bár a fegyvert később kivonták onnan, fejlesztését folytatják. Már majdnem a jelen fegyvere az az akusztikus eszköz, amit az izraeliek egyszer már bevetettek. A Sikoly olyan hanghullámokat bocsát ki, amelyek másodperceken belül szédülést és hányingert okoznak, egyensúlyzavart, de a hosszabb kitettség halláskárosodással járhat.
Az új tömegoszlató fegyverek közé tartozik az MK19-es típusú automata gránátvetőből sorozatban kilőhető „gumilövedék”. Ez egy üres, 40 milliméter átmérőjű műanyag henger, tűzgyorsasága hat golyó másodpercenként, és a hatótávolsága 100 méter. Az oroszok is az USA-hoz hasonló harceszközt dolgoztak ki. A Volenomjot tollaslabda-szerű lövedékeket lő sűrített levegővel a randalírozókra. Már megrendelték a teherautókra telepített fegyvert – írta a Komszomolszkaja Pravda. A pneumatikus szerkezet percenként 60 lövést képes leadni az 5 és 30 gramm közötti lövedékekből. A súly attól függ, hogy megtöltik-e és mivel a golyókat, a lehetőségek között szerepel a festék és a borspor is. Az üres labda ütése a RIA Novosztyi szerint „atyai pofon” erősségű, de legsúlyosabbé már olyan, mint egy lórúgás.
Ugyancsak a tömegoszlatásban lehet hatásos a hangpajzs, amely a rohamrendőrök pajzsába beépített akusztikus rendszer, ez olyan mély frekvenciás hangot bocsát ki, amire rezonál az emberi légzőszerv-rendszer. Ezzel légzési nehézséget okoz, aminek erőssége szabályozható, a kellemetlen érzéstől az embert „időlegesen cselekvőképtelenné” tevőig – vagyis az ájulásig. A hanghullámok valóságos falat alkotnak a pajzs előtt, ezzel lehetetlenné teszik a testközeli támadást.
A nem halálos fegyverek utáni kutatás különös eredményeket szül. Ezek közül a legújabb a görényfegyver, amelynek feladata az amerikai kísérleti programban elsősorban az alanyok kiűzése zárt térből. A bűzbomba az amerikai védelmi minisztérium szerint nem tartozik a vegyi fegyverek nemzetközi konvenciójának szabályai alá, amely még az olyan, a rendőrségek által világszerte használt eszközök, mint a könnygáz katonai használatát is tiltja. E fegyvert a hadsereg kézigránát és gránátvetőből kilőhető lőszer formájában alkalmazná. A General Dynamics kifejlesztett egy 155 milliméteres ágyúból kilőhető lövedéket is, amely jelentős területet képes beszórni apró bűzbombákkal.
Izrael egyike annak a nyolc országnak, amely nem írta alá a nemzetközi vegyifegyver-megállapodást, az izraeli hadsereg (IDF) már használ egy bűzfegyvert, a Skunkot (Görény), amit általában a palesztin tüntetők ellen vetettek be.
A korszerű hadviselésben és a terroristák elleni harcban egyaránt jelentős a mikrohullámú fegyverek kidolgozása. A Boeing Phantom Works már sikerrel próbálta ki a világ első, az elektronikus eszközöket, így adatbankokat használhatatlanná tevő, nagy erejű mikrohullámokkal romboló rakétáját (Counter-electronics High-powered Microwave Advanced Missile Project – CHAMP), amely sem az emberekben, sem az épületekben nem okoz kárt, de minden elektronikus szerkezetet tönkre tesz. Ez a nem halálos fegyver új korszakot nyit a modern hadviselésben, mivel használhatatlanná teszi az ellenség elektronikus és adatrendszereit még az első repülőgépek vagy csapatok érkezése előtt. Az Army Technology szerint azonban főleg a különleges erőknél égető szükség van egy olyan hordozható és könnyen bevethető eszközre, amely az ellenségnek csak a kommunikációs képességét szünteti meg. Az izraeli Netline Communications Technology előállt a válasszal: ez a JMP, egy 1,25 kg-os kézigránát, amely képes blokkolni az előre meghatározott kommunikációs csatornát, így például az improvizált robbanószerkezetek indításához általában Irakban és Afganisztánban használt mobiltelefonokat. Használat után egyszerűen újra fel lehet tölteni akkumulátorát és az igénynek megfelelően új hullámhosszra programozni.
Új veszély és lehetőség – a nyomtatott fegyverek
Bár katonai célokra nem használhatók, rendkívüli biztonsági veszélyforrást jelentenek a tavaly megjelent, háromdimenziós nyomtatóval készített műanyag fegyverek. Ezeket a fémdetektorok nem mutatják ki, csupán a hozzájuk való töltényeket, de ezek viszonylag könnyen álcázhatók, és azt sem lehet kizárni, hogy hamarosan elkészülhetnek a műanyag lövedékek is, amelyek ugyan csak kis távolságon belül, de halálosak lehetnek.
Az Egyesült Államok úgy tűnik, nem hajlandó elismerni a helyzet veszélyességét. A többségi vélemény, hogy indokolatlan pánikot keltett a hír, hogy sikerrel próbálták ki a világ első, három dimenziós nyomtatóján gyártott kézi lőfegyverét. Cody Wilson, a Defense Distributed alapítója Liberatorának tervrajzát feltette az internetre – ahonnan gyorsan leparancsolták a hatóságok, de addigra már több mint tízezren töltötték le maguknak. A fegyver nevét a második világháborús FP-45 Liberatorról másolták, arról a primitív egylövetű fegyverről, amit az ellenállóknak készítettek az USA-ban és dobtak le tömegével a nácik által megszállt Európában.
A veszélyt növeli, hogy egyre csökken a 3D-s nyomtatók ára, már 1500 dollár körül hozzá lehet jutni – sőt most jelent meg a piacon egy 655 dolláros változat. Ezen kívül csak egy számítógép és némi műanyag szükséges a gyártáshoz, és egy óra elég hozzá. A pisztoly csupán 15 műanyag és két fém alkatrészből – az elsütő szegből és egy csavarból áll. A cső cserélhető, így a legkülönbözőbb kaliberű hagyományos lőszerrel tüzelhet.
Az Egyesült Államokban 1988, a kimutathatatlan fegyverekről hozott törvény óta illegális olyan lőfegyvert gyártani, amit a fémdetektorok nem tudnak felfedezni, és mivel hatálya lejárt, az ügy 2013 végén újra a parlament elé került. A republikánusok azonban ismét megakadályozták a törvény szigorítását, csupán annak tíz évvel való meghosszabbításába mentek bele, annak ellenére, hogy Tim Murphy, az FBI igazgató-helyettese is elismerte, a legtöbb fémdetektor képtelen felfedni ezeket a fegyvereket. Európa egészen másképp reagált a veszélyre – Nagy-Britannia például már betiltotta a 3D-s nyomtatóval készített fegyverek és -alkatrészek engedély nélküli előállítását, eladását, megvásárlását és tartását.
A 3D-s nyomtatás azonban nemcsak veszélyeket, de óriási lehetőségeket is hordoz, egyebek mellett forradalmasíthatja a hadseregek logisztikáját. Az Institute for Defence Studies and Analyses elemzése rámutat arra, milyen új távlatokat nyit meg ez a technológia, különösen ahol hosszúak és veszélyeztetettek az utánpótlási vonalak. Például a harci övezetből egy műszakis egy páncélozott harcjármű javíthatatlanul elromlott alkatrészét beszkenneli és e-mailben elküldi a legközelebbi 3D-s nyomtatóra, és akár perceken belül a kezében lehet a szükséges darab. Ez forradalmi változást hozhat, mert minimalizálja a harci övezetben a szállítási és raktározási igényeket. Az utánpótlási problémákat így radikálisan csökkenteni lehet, számos kritikus alkatrész digitális „raktározásával”. Az amerikai hadsereg már megkezdte kísérleteit a 3D-n alapuló logisztikával.
A természeti katasztrófák utáni mentőakciókat is leegyszerűsítheti ez a technológia – sátrak és egyéb, az elemek ellen védelmet nyújtó ideiglenes épületek a segítségével a helyszínen hozhatók létre.
Forrás: Biztonságpiac.hu
Szerző: Barabás T. János
(A cikk a Biztonságpiac 2013 évkönyvben jelent meg 2014 februárjárban.)
