Vagyonvédelmi kollektív szerződés: fordítva ülünk a lovon?

A Magánbiztonsági Ágazati Párbeszéd Bizottság ülése, 2012. március 29. (fotó: Biztonságpiac.hu)

Elhibázottnak tartják a magánbiztonságban alkalmazott szolgáltatási rezsióradíj bevezetésének metódusát az ágazati párbeszédbizottság társelnökei. Bár a vagyonvédelmi szakma már régóta szorgalmazta a minimális szolgáltatási díj bevezetését, most a kollektív szerződés kiterjesztése látja a kárát annak, hogy nem „alulról jövő” rezsióradíj-kihirdetési módszert alkalmaztak.

Mint arra Mandrik István, a Magánbiztonsági Ágazati Párbeszédbizottság (MBÁPB) munkáltatókat képviselő társelnöke a Biztonságpiac.hu érdeklődésére felhívta a figyelmet, a szolgáltatási rezsióradíjról szóló rendelet a „feje tetejére” állította a rendszert. A szakértő szerint mindennek nem kellett volna így történnie, hiszen a szervezetnek korábban egy javaslatot is kidolgozott erre. A „normál” ügymenet szerint a munkáltatói és munkavállalói érdekképviseletet tömörítő MBÁPB-nek kellett volna egyeztetnie a kollektív szerződésről, és amint erről megegyezés megszületik a bizottságon belül, akkor azt kiterjeszthették volna az egész ágazatra és egyidejűleg meghatározták volna a szolgáltatási rezsióradíj minimális mértékét. Az ágazatért felelős minisztertől, vagyis Pintér Sándor belügyminisztertől ezt követően kérhették volna az ágazati rezsióradíj kihirdetését.

Mindez azonban tavaly éppen fordítva történt: kormányrendeletben kihirdetésre került a díjrendeletet, a Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamara (SZVMSZK) pedig ezt követően azzal kereste meg a munkavállalói szövetségeket, hogy velük együtt kössenek kollektív szerződést. Mandrik lapunknak kijelentette: a kamarának nincs ilyen jogosítványa, illetve feladata. A szakértő szerint csupán a szakmai kamara sokadrendű feladataként határozták meg a kamaráról szóló törvényben, hogy a szervezet vegyen részt a rezsióradíjról szóló javaslat kialakításában.

Mindezt az MBÁPB „különutas és rendbontó” lépésként értelmezte. Lapunk érdeklődésére Mandrik jelezte, nem értik, hogy a kamara miért nem azzal foglalkozik, ami egyébként a dolga lenne, jelesül a munkaadóknak és munkavállalóknak szóló szakmai protokollok, irányelvek, etikai normák kidolgozásával. (A párbeszédbizottság társelnöke szerint e tekintetben teljes mértékben nyitottak a kamarával való együttműködésre). Ráadásul, ha lenne ilyen kamarai anyag az komoly előrelépést jelenthetne a szakmai oktatásban, a vagyonvédelemben dolgozók értékelésében a megbízók, fogyasztóvédelmi védettségében, és a tevékenység minősítésében.

Hasonlóan nyilatkozott a Biztonságpiac.hu-nak a párbeszédbizottság munkavállalókat képviselő társelnöke is. Nádas Mihály megkeresésünkre kifejtette: jelenleg hiányoznak a vagyonvédelemben azok a szabványok, műszaki leírások, amelyek kidolgozása egyébként a szakmai kamara feladata lenne.

Nádas kitért arra is, hogy a kollektív szerződésben kell tisztázni valamennyi, a vagyonvédelmi ágazatot érintő munkajogi kérdést, mert ez lehet alkalmas például a piacot jellemző, nagy arányú feketefoglalkoztatás visszaszorítására. Ugyanígy a kiterjesztett kollektív szerződésnek kell szabályoznia a munkaerő-kölcsönzést és a – törvényi erővel voltaképpen megszüntetett, a gyakorlatban mégis még létező – vállalkozói láncokat. Ez utóbbi kapcsán Nádas szerint tisztázni kell azt is, hogy egy megbízás során mely vállalkozó mely partnerért és milyen mértékben vállal felelősséget. (A törvényi szabályozás szerint a vagyonvédelemben jelenleg csak a megbízó engedélyével vehet igénybe alvállalkozót egy magánbiztonsági szolgáltató cég.

Nagy szükség van arra, hogy munkaadó és munkavállaló együtt tevékenykedjen, a munka világának a szabályozására. Mint azt Mandrik felidézte: azt korábban a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) munkaerőpiacért és képzésért felelős államtitkára, Cseresnyés Péter is megerősítette, hogy a „szakma világát” kellene megerősíteni, és ezekről a kérdésekről a párbeszédbizottságban kell döntést hozni, nem lenne szabad kivinni mindezt az utcára.

A Biztonságpiac.hu-nak a párbeszédbizottság társelnökei egyaránt megerősítették, hogy az MBÁPB ezt az utat kívánja követni a jövőben. Az ugyanakkor kérdéses, hogy a munkaadói és munkavállalói delegáltak egyetértése mellett a kiterjesztett kollektív szerződést a piaci vállalkozások milyen mértékben tartják be, hiszen – mint Nádas Mihály fogalmazott – minden rendelet és jogszabály annyit ér, amennyit betartanak, illetve betartatnak belőle.

A vagyonvédelmi szakma vitás kérdéseinek teljes körű rendezéséhez szükség van egy új ágazati törvényre is, amit az MBÁPB társelnökei szerint magának a szakmának, konszenzusos úton kell megalapoznia. A szervezet az új vagyonvédelmi törvény megalkotásához mankót, iránymutatást adhat, azzal, hogy felhívja a figyelmet a szakmai problémákra. Az elmúlt években módosult többek között a Büntető törvénykönyv (Btk.), valamint a Munka törvénykönyve (Mt.) is, változtak a bérezéssel kapcsolatos jogszabályok (egyebek mellett a garantált bérminimum vonatkozásában), mindez pedig a kollektív szerződés aktualizálását teszi szükségessé. Az MBÁPB-n belül ez a munka egyébként már tavaly decemberben megkezdődött: a bizottság kérésére a Belügyminisztérium delegált is egy munkajogászt az MBÁPB számára, hogy olyan kollektív szerződés születhessen, amely egyaránt megfelel a jogszabályoknak és a modern kor elvárásainak is.

Kapcsolódó cikkeink

Leave a Comment