Elbúcsúzott a Haditechnika felelős szerkesztője Hajdú Ferenc mérnök ezredes. Mint írja 18 és fél év, 107 lapszám, 8860 oldal után búcsúzik a Haditechnika (HT) olvasóitól, a munkatársaitól, a szerzőktől, a lektoroktól és a szerkesztőbizottságtól. Egy „nagykorúságnyi” küldetéstől búcsúzik.
2000 végén egy barátom kért fel, hogy vállaljam el a megüresedett Haditechnika főszerkesztői beosztást. Nem mondtam rögtön igen, mert úgy gondoltam, hogy a lapszerkesztés távol áll az elképzelt katonai pályafutásomtól. De a honvédelmi tárca legnagyobb, legolvasottabb folyóiratát vezetni akkora megtiszteltetés, amit nem tudtam visszautasítani. Olyan neves elődök munkáját folytatni, mint Nagy István György, Szentesi György és Amaczi Viktor borzongató kihívást jelentett számomra. Leköszönő elődöm Szabó Miklós alezredes úr nagy szeretettel fogadott és a mai napig segítette a munkámat, melyet soha nem tudok meghálálni. A lapnál a szerkesztő, Sárhidai Gyula képviselte az állandóságot. Beosztottam és tanítómesterem szakmaszeretetre és a Haditechnika iránti alázatra nevelt.
Büszke vagyok arra, hogy közös munkánk során a régi értékek és az új módszerek harmóniájában folyamatosan tudtuk fejleszteni a lapot. Több év alatt elértük, hogy olvasóink jó minőségű papíron, színesben nyomtatott – külsejében is friss kiadványt vehessenek kezükbe. Háromhavi periodikából kéthavi folyóirattá változtunk. Értékes különszámokat adtunk ki és (bár csak rövid ideig) Haditechnikai füzetek néven új kiadványt alapítottunk. Elindítottuk a Haditechnika internetes felületét, amely a folyóirat teljes archívumát tartalmazta, ugyanakkor aktuális hírekkel is ellátta az érdeklődőket. A napi kétezer látogató nagy siker volt, de három év után, gazdasági okok miatt, az akkori tulajdonosi jogokat gyakorló kiadó megszüntette. Az ismeretterjesztő funkció megtartása mellett elértük és folyamatosan tartjuk az MTA B kategóriás szakterületi minősítését. Erőfeszítéseink nyomán az archívum ma ismét elérhető a digitális térben, és lapunk immár saját Facebook oldallal is rendelkezik.
Kölyök koromban a nagykőrösi Szabó Károly könyvtárban találkoztam először a Haditechnika tengeralattjárókról, robotrepülőgépről, régi és új harci repülőkről szóló írásaival. E rendkívül izgalmas olvasmányélményeimnek jelentős szerepe volt abban, hogy a katonai pályát választottam. A lap küldetése azóta sem változott: bemutatni az újat, nem elfeledkezve az előzményekről, a lehető leghitelesebben, az értő olvasókat kiszolgálva.
De a világ halad és az új kor új követelményeket támaszt. Vitathatatlanul új módszerekre van szükség az értékek megtartása mellett. Úgy gondolom nem hoztam szégyent elődeimre és egy jól működő, sikeres lapot hagyok utódaimra. Új beosztásom mellett a felelős szerkesztői felelősséget már nem vállalhatom, és jó szívvel hagyom ezt a gyönyörű küldetést egy fiatalabb „harcosra”.
Sok új és érdekes kihívás vár a szerkesztőségre. A Zrínyi 2026 honvédelmi és haderőfejlesztési program haditechnikai elemeinek bemutatásában oroszlánrészt kell vállalnunk. A természettudományok szinte teljes vetületével érintkező haditechnikai ismeretek minden elemét meg kell mutatnunk a múlt a jelen és jövő idősíkjában, a világ minden országából, a tengerek mélyétől a világűr magasságáig. És a Zrínyi 2026 után is van élet. Kiemelt figyelmet kell fordítani azon kutatások bemutatására, amelyek a következő évtizedek Magyar Honvédségének haditechnikai képességeit hívatottak megcélozni. Ehhez kívánok Erőt, Egészséget, mély szakmai elhivatottságot, kitartást, a Szerkesztőbizottságtól sok támogatást.
Kedves Alkotótársaim!
Köszönöm azt a mérhetetlen bizalmat, amellyel kézirataitokat, mint lelketek egy darabját rám bíztátok. Mindig azzal a szándékkal vettem munkába műveiteket, hogy a megjelent publikáció kicsit több, kicsit jobb legyen, de semmiképpen ne rosszabb az eredetinél. Számtalan vitát indítottunk szerző szerkesztő lektor háromszögben ezzel a céllal. Hitem szerint lapunk kiváló tükre a közös munkának, megjelent anyagaink mindig a korrekt tájékoztatásra törekedtek. A szakmai együttműködések egy része napjainkra személyes barátsággá érlelődött.
Kedves Olvasó!
Köszönöm évtizedes figyelmét. Köszönöm azt a fanatizmust, amivel lapszámról lapszámra kikövetelte, hogy kedvenc témája a HT rovatszerkezetének része legyen. Köszönöm kritikáit, amelyekből mindig igyekeztem tanulni. Köszönöm a biztatását, mely nélkül nem tudtam volna 18 és fél éven keresztül felelősséggel szerkeszteni kedvenc Lapunkat. Higgyék el, élveztem minden percét!
Hajdú Ferenc mk. ezredes
a Haditechnika volt felelős szerkesztője
