Elégedett lehetne Nádas Mihály, a Vagyonvédelmi Szakszervezetek Szövetségének (VSZSZ) elnöke, a Magánbiztonsági Ágazati Párbeszédbizottság (MBÁPB) társelnöke, hiszen éveken át szélmalomharcot vívott a vagyonőrök kötelező kamarai tagságának megszüntetéséért. Most, hogy a vagyonvédelmi törvény 2012. január 1-jétől hatályos módosítása megszüntette a kötelező tagságot, a szakszervezeti vezető mégis elégedetlen: mint azt a Biztonságpiac.hu-nak adott interjúban kifejtette, a vagyonvédelmi kamarát kellett volna megszüntetni.
– Az elmúlt hónapban több cikkben, interjúban foglalkoztunk a magánbiztonsági piac problémáival. Ön szerint mi lenne üdvözítő megoldás a foglalkoztatási szabálytalanságokra, a rossz árazási metódusokra, illetve hogyan lenne javítható az adótörvények betart(tat)ása?
– Elsősorban a magánbiztonsági piacon a munkáltatóknak kellene megegyezni az általános vállalási árszínvonalban, ezután pedig a reprezentatív szervezeteknek kell megállapodást kötni. Az ágazatban három meghatározó szervezet van, ebből kettő tekinthető reprezentatívnak a Magánbiztonsági Vállalkozások Munkaadói Szövetsége (MBVMSZ), a Vagyonvédelmi Szakszervezetek Szövetsége (VSZSZ) és a nemzetközi testőrszövetség (IBSSA). Hiába külföldi bejegyzésű szervezet az IBSSA, a magyar szekcióban magyarországi munkáltatók ülnek, véleményem szerint az eddigieknél sokkal aktívabban részt kellene venniük az ágazati párbeszédbizottság munkájában. Sőt, továbbmegyek, a vagyonvédelmi törvény módosításában is komolyan részt kellett volna vállalnia a testőrszövetségnek. A módosításhoz ugyanis se az MBVMSZ, se a Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamara (SZVMSZK) nem adott be értékelhető véleményezést, ezek a szervezetek bizottságok megalakításával voltak elfoglalva. A kötelező kamarai tagság eltörlését egyébként elsőként és egyedül én kezdeményeztem még 2005-ben, a vagyonvédelmi törvény kihirdetése után. A 2005. évi CXXXIII. törvényt egyébként létre sem lehetett volna hozni, mert ellentétes volt az uniós alapelvekkel. A vagyonvédelmi törvény tulajdonképpen soha nem adott a kamarának olyan lehetőséget, hogy az ágazatot érintő gazdasági, szociális és foglalkoztatási kérdésekkel foglalkozzon. Az SZVMSZK csak bizonyos szakmai tevékenységekre kapott jogosítványt, de tízéves működése alatt a kamara lényegében csak beszedte a vagyonőröktől a tagdíjat (tisztességtelen nyomást gyakorolva ezzel a vagyonőrökre, ugyanis aki nem fizetett tagdíjat, attól a rendörséggel bevonatták a vagyonőri igazolványt, így gyakorlatilag másfél-két évig eltiltatták a foglalkozásától az utcára kerültek, munkanélkülivé váltak), és eközben a szakma érdekében szinte semmit nem tett. A 2009. évi LXXIV. (ágazati párbeszédbizottságokról szóló) törvény pedig egyértelműsíti, hogy az egyes ágazatot érintő gazdasági, szociális és foglalkoztatási kérdések az ágazati párbeszédbizottsághoz tartoznak.
– A szakszervezet jelenleg mekkora részét képviseli a magánbiztonsági ágazatban dolgozóknak?
– A számokkal óvatosan kell bánni, mert a tagsági létszám önmagában fals adat lehet. Abból kell kiindulni, hogy Magyarországon a vagyonvédelmi cégek nagy része nem jelenti be az alkalmazottait. A mintegy 5700 magánbiztonsági vállalkozás 20,9 ezer vagyonőrt jelentett be a KSH-nál 2010-ben, a VSZSZ-nek jelenleg 3600 szakszervezeti tagja van. De hozzáteszem, azt sem tudni pontosan, hogy hány vagyonvédelmi cég van az országban. Például az ország második legnagyobb, vagyonvédelemmel foglalkozó cége nem vagyonvédelmi cégként van nyilvántartva. (A HM EI Zrt. alkalmazotti létszámának túlnyomó részét a vagyonőrök teszik ki, viszont a társaság bevételeinek csupán kis része származik ebből a tevékenységből. – a szerk.) A Group 4 és ennek a cégnek az árbevétele adja a magánbiztonsági piac éves árbevételének nagyjából a harmadát.
– Milyen szervnek, szervezetnek lenne lehetősége a piaci anomáliák eredményes kezelésére?
– A magánbiztonsági szakma ágazati szintű együttműködése lenne szükséges, ennek a mechanizmusát azonban részletesen ki kellene dolgozni. Az ezzel kapcsolatos feladatokat csak a magánbiztonsági piac tényleges szereplői – vagyis a munkaadói oldal, ennek szervezetei, valamint a szakszervezetek – tudják megoldani. Annak nem sok értelmét látom, hogy unatkozó nyugdíjas rendvédelmisek által létrehozott egyesületek szóljanak bele a magánbiztonsági piac kérdéseibe, nevetséges dolog, amikor kiáll egy ilyen szervezet egyik vezetője és arról beszél, hogyan kell megszervezni a pénzszállítást. Ezek az emberek akkor álltak legközelebb a pénzszállításhoz, amikor elment mellettük egy értékszállitó autó. Nagyon jól tudjuk, hogy egy magánbiztonsági cég vezetése elsősorban gazdasági, pénzügyi és humán képzettségeket igénylő feladat, és csak ezt követően jelennek meg a szakmai szempontok. A rendőrségtől, rendvédelmi szervektől a magánbiztonságba átigazolók a szakmai szempontoknak lehet, hogy megfelelnek, egy objektum védelmét lehet, hogy meg tudják szervezni, de egy cég vezetésére alkalmatlanok. A tapasztalatok szerint például a rendőrségtől egyre kevesebben érkeznek a magánbiztonságba, vagyonőrnek ma már főleg a fiatalok jönnek. Azok, akik kikerülnek egy iskolából, és nem találnak munkát, a munkaügyi központokban ma már szinte alap, hogy elküldik egy vagyonőri tanfolyamra. Persze nem fogja betegre keresni magát egy ilyen állásban, de azoknak a fiataloknak, akik még a szüleikkel laknak és nem kell saját családot fenntartaniuk, ez egy élhető bevételi forrást jelent.
– A szakszervezet is osztja azokat a véleményeket, amelyek szerint túlkínálat van a vagyonőri piacon?
– Nem az aktív dolgozó vagyonőrből van sok, hanem azokból az emberekből, akiknek vagyonőri képesítése van. Nem biztos az sem, hogy ennyi őrzési területnek kell lenni, vagy azt ennyi emberrel kellene ellátni. Nem osztom azt a véleményt, hogy kétszer annyi vagyonőr dolgozik a piacon, mint kéne. Úgy gondolom, legfeljebb 15-20 százalék lehet a létszámtöbblet. A vállalási árakkal kapcsolatban pedig a valódi probléma ott van, hogy nem a tenderek kiíró mondják azt, hogy 650 forintért köteles egy cég elvállalni a munkát: az árverseny közepette maguk a vagyonvédelmi cégek szorítják le ennyire az árakat. Ezzel kezdtük a beszélgetést…
– Az viszont kivitelezhetetlennek látszik, hogy egy versenypiacon a szereplők (a vagyonvédelmi cégek) kijelentsék: nem ígérnek egymás alá. Igaz, az SZVMSZK-nak van egy ajánlása a vállalási árakra, a magánbiztonsági szolgáltatások minőségi alapú versenyére még valószínűleg várni kell.
– Az SZVMSZK-nak semmilyen jogosítványa nincs arra, hogy a magánbiztonsági piac gazdasági kérdéseivel foglalkozzon. Az ajánlott árat pedig először 1998 januárjában a párbeszédbizottság adott ki, a kamara pedig némileg átfogalmazva, de ezt a modellt vette át. A magánbiztonsági cégek egymás alá licitálása egyébként felveti azt a kérdést is, hogy „nincs túl sok vagyonvédelmi cég a piacon”? Nézzünk néhány külföldi példát: Ausztriában vagy Szlovákiában nincs kétszáz vagyonvédelmi vállalkozás, a nyolcvanmilliós népességszám ellenére Németországban nincs annyi cég, mint Magyarországon. Úgy vélem, hazánkban bőven elegendő lenne kétszáz vagyonvédelmi cég, szemben a mostani mintegy 3,7 ezer vállalkozással.
– Melyek a legnagyobb veszélyforrásai annak, hogy „túl sok az eszkimó” a magánbiztonsági piacon?
– Az ágazatra különösen jellemző például, hogy az alvállalkozói láncolatok alvállalkozói cégeit jellemzően bedöntésre alapítják és bizonyos összegű bírság felhalmozása után egyszerűen megszüntetik. A hivatalos hatósági (munkaügyi és adóhatósági) beszámolók és kimutatások szerint a biztonsági őrök sérelmére elkövetett szabálytalanságok jelentős része súlyos szabályszegésnek minősült. Számos munkaügyi szabálytalanság látható a piacon: a munkaszerződés és bejelentés nélküli foglalkoztatás, a részmunkaidősök teljes munkaidőben való foglalkoztatása, a garantált bérminimum elmaradása, és még sorolhatnám. Azokban az esetekben, amikor a hatóságoknak a törvényes munkabérek kifizetésének elmaradása miatt kellett fellépni, a szabálysértő cégek azzal védekeztek, hogy nem voltak tisztában a garantált bérminimum kifizetésére vonatkozó előírásokkal.
– A módosított vagyonvédelmi törvény alapján a kamarának vannak bizonyos jogosítványai egy minősítői rendszerrel kapcsolatban.
– A kamarának csak javaslattételi lehetősége van minderre, de a szervezet nem intézkedhet. Mivel a továbbiakban sem látjuk, hogy a kamara mit szeretne csinálni, már bánom, hogy a kötelező kamarai tagság eltörlését indítványoztuk: magát a kamarát kellett volna eltörölni. Jelenleg a magánbiztonsági ipar jelentéktelen cégeinek vezetői a kamara tisztségviselői. Egy néhány fős cégekből álló vezetői testület hogyan gondolja, hogy elkészíti egy több mint négyezer főt foglalkoztató Group 4 minősítését. Megjegyzem, a Group 4 multinacionális cégként világszerte mintegy hatszázezer embert foglalkoztat. Ha minősítésről van szó, erre kizárólag az ágazati párbeszédbizottság lenne jogosult.
– Az ágazati párbeszédbizottság kezdeményezője lehet a piac kitisztításának, de megoldhatja-e, kezelheti-e tartósan az anomáliákat?
– Ahhoz, hogy a piacot valamilyen formában rendezni lehessen, az MBVMSZ-szel közösen 2007 decemberében aláírtunk egy ágazati kollektív szerződést, majd 2008 januárjában egy bértarifa rendszert is elfogadtunk. Az ágazaton belüli káosz, és a fekete-, illetve szürkefoglalkoztatás visszaszorítása érdekében úgy gondoltuk, hogy a kollektív szerződést ki kellene terjeszteni az egész ágazatra. Erre 2010 tavaszán tettünk kísérletet, azonban a kamara és érdekkörei végül ezt megakadályozták. És ezen a ponton már el kell dönteni, hogy az SZVMSZK az eddigi „tevékenysége” alapján tulajdonképpen micsoda: munkaadói vagy munkavállalói szervezet?
– Mi a szakszervezet álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a megbízó cégnek is számonkérhetőnek kellene lennie, ha túlzottan alacsony áron vásárol vagyonvédelmi szolgáltatást?
– Magyarországon a vagyonvédelmi cégek többsége tisztességtelenül foglalkoztatja az embereket. Ha figyelembe vesszük a januártól érvényes bérminimumot és a rárakodó járulékokat akkor a 700-800 forintos vállalási árak nem fedezik azt. Az OMMF egyik nem túl régi jelentése szerint a feketefoglalkoztatás legjellemzőbb módon a vagyonvédelmi piacon van jelen. A Nemzeti Adó- és Vámhivatalnak (NAV) pedig szigorúan ellenőriznie kell a piacot. A vagyonvédelmi cégek ugyanis nem csak a munkavállalóval szemben, hanem egymással szemben is tisztességtelenül viselkednek. Az egész ágazatra kiterjesztett kollektív szerződés egyébként ennek is elejét vette volna.
– A párbeszédbizottság tesz még kísérletet a kollektív szerződés elfogadtatására?
– Természetesen, de erre idén már kicsi a lehetőségünk. 2012 év második felében lép hatályba az új Munkatörvénykönyv szabályai és ezen rendelkezéseknek megfelelően újra kell értelmezni a kollektív szerződést, ami új tárgyalásokat követel.
Novák Csaba – Radványi Róbert
