A NATO elrettentő képességei szempontjából „áttörésnek” minősíti a varsói csúcsot a Rzeczpospolita lengyel napilap főszerkesztője. Boguslaw Chrabota úgy látja: az atlanti szövetség, döntve a katonai erő telepítéséről a korábbi szovjet érdekszférában, „legyőzte azt a tehetetlenséget, melyet a Szovjetunió örökösei iránt tanúsított”.
A Gazeta Wyborcza lengyel napilap kommentátora megállapítja: a NATO-csúcs után Lengyelország és a balti államok az eddigieknél nagyobb biztonságban érezhetik magukat. Pawel Wronski úgy értékeli: a keleti szárnyon rotációs rendszerben telepítendő, mintegy négyezer fős négy zászlóalj „nem állítja meg a 850 ezer fős orosz hadsereget,” mindazonáltal a jelenlétük „véget vet az azon való töprengésnek, hogyan is működjön a washingtoni szerződés 5. cikkelye,” vagyis a kollektív védelem elve.
A bukaresti lapok szerint Románia számára nem volt éppen kudarc a varsói csúcs, de ünneplésre sincs sok oka. A jobboldali Evenimentul Zilei rámutat: a NATO „nehéz fiúi” (az amerikaiak, angolok, kanadaiak) a keleti szárny északi felének védelménél, Lengyelországban és a balti államokban „zsúfolódnak” össze, míg délen, a beígért romániai NATO-hadosztályt Romániának magának kell felállítania lengyel és bolgár segítséggel.
A másik román célkitűzésről, a Fekete-tengeri flotta kialakításáról, az Adevarul azt írja, Románia csak egy gyenge ígéretet kapott arról, hogy októberben még előveszik a témát. A Romania Libera szerint Varsóban kiderült: Románia több védelmet remélhet az orosz fenyegetéssel szemben az Egyesült Államokkal ápolt stratégiai partnerségétől, mint a NATO-tól.
