A líbiai és az iraki diktatúrák példáját követve Alekszandr Lukasenko belarusz államfő átfogó katonai reformot hajt végre – egy második hadsereget állít fel, amely az úgynevezett területvédelmi csapatokból áll, és háború esetén 120 ezer felfegyverzett és egy éven belül kiképzett polgárt képes bevetni. Mint az utolsó európai diktátor közölte, erre azért van szükség, mert a második világháború óta először fenyegeti veszély az országot, és ezúttal is Nyugatról.
Az új rendszer hatékonyságát ellenőrző grodnói parancsnoki hadgyakorlaton az elnök újságíróknak kifejtette, hogy a pénz nem számít, ha a nemzet biztonsága a tét, és bírálói láthatólag nem támogatják eltökélt szándékát az ország sértetlenségének és függetlenségének megvédésére.
„Én vagyok az államfő, és önök választottak meg engem. Ezért én döntöm el, szükség van-e ilyen magas katonai kiadásokra” – jelentette ki. Azokat a találgatásokat illetően, hogy a hadgyakorlat célja a NATO megijesztése, elárulta, hogy a NATO – amelyet potenciális riválisnak minősített – nagyra értékeli a belarusz haderő képességeit.
Szabadságharcra készül Lukasenko
Mint a minszki Telegraf beszámolt róla, Lukasenko elmondta, hogy a területvédelmi erők átfogják az egész országot és lakóit, és szükség esetén kész hatalmas összegeket költeni rájuk. Az elnök tábornoki rangot adományozott a minszki városi tanács elnökének és Belarusz mind a hat körzete kormányzóinak, akik ezentúl nemcsak a közigazgatás, de területük védelmének is a parancsnokai lettek. Be akarja vonni a programba a helyi üzletembereket, mint alegységek parancsnokait, akik már – túlélésük érdekében – amúgy is egyre jobban összefonódnak az államigazgatással, és nyilván sokaknak közülük tetszene, ha gazdasági hatalmuk és politikai befolyásuk mellé saját magánhadsereget kaphatnának. Az, hogy a kormányzók és a helyi üzletemberek fegyveres hatalomhoz is jutnak, erősíti az állam széthullásának folyamatát – írja a Telegraf.
Az ország militarizálása, Lukasenko híveinek felfegyverzése nem csak a képzelt NATO-agresszió elhárítását szolgálja. Mint nyilatkozataiból kitűnik, az államfő legalább annyira aggódik egy felkelés lehetősége miatt. Az „arab tavasz”, ami Lukasenko több diktátor-szövetségesét megbuktatta, a gazdasági összeomlás és az elnyomás miatti egyre gyakoribb tüntetésekkel párosulva arra indította, hogy felkelések elleni és tüntetés-leverési hadgyakorlatokat tartsanak. Már évek óta azzal vádolja az ellenzéket, hogy a Nyugat pénzeli és szervezi a rezsimje ellen lázadókat. A napokban felszólította a KGB-t és a rendőrséget, hogy ne a jó modorral törődjenek, és legyenek hatékonyabbak. Pedig nehéz jó modorral vádolni azokat a szerveket, amelyek képesek voltak letartóztatni egy félkarú embert azzal a váddal, hogy tapsolt – a néma tüntetéseken ugyanis a résztvevők tapssal fejezték ki tiltakozásukat, amíg azt is be nem tiltották.
A katonai szakértők úgy vélik, hogy bár Lukasenko szerint a területvédelmi erők szorosan együtt fognak működni a reguláris hadsereggel, ezt még a világon sehol sem sikerült jól megoldani. Ráadásul a diktátornak ez az új játékszere nyilván a hadsereg költségvetését is meg fogja nyírbálni.
Forrás: Biztonságpiac.hu/
Szerző: Barabás T. János
