Az elmúlt évek terrorcselekményei nyomán a biztonságtechnikai berendezések evolúciója is felgyorsult. Solymár Zoltánt, a Z&Z Biztonságtechnika Kft. üzletfejlesztési igazgatóját a fejlesztések irányairól és a várható trendekről kérdeztük.
— Hogyan követte a személyvizsgáló eszközök evolúciója a 2000-es évek óta felmerült és az elmúlt esztendőkben egyre intenzívebbé váló biztonsági kihívásokat?
— Egyértelművé vált, hogy új megközelítéssel működő eszközöket kell rendszerbe állítani. A kiemelt biztonságú objektumokban korábban alkalmazott csomagvizsgáló röntgenek és fémdetektorok már nem teljesítik az elvárt biztonsági szintet. Az utóbbi évek terrorcselekményei pedig még inkább a figyelem középpontjába állították azokat a személy-, csomag- és szállítmányátvizsgáló eszközöket és megoldásokat, amelyek segítéségével megelőzhetők a terrortámadások és csökkenthető a terrorfenyegetettség. A korábbi berendezések alkalmazása mellett ma már úgynevezett testszkennerek bevetésére is szükség van.
— Átalakulás, hangsúlyváltás érezhető a hazai keresletben is?
— Igen, ez a cégünk által forgalmazott két legelterjedtebb biztonsági eszközcsoport értékesítési adataiból is pontosan kimutatható. Az élet elleni támadások megakadályozása érdekében manapság nagyobb számban vásárolnak csomagvizsgáló röntgeneket és fémdetektor kapukat, míg a vagyonvédelem megerősítéséhez alkalmazott ugyanezen biztonságtechnikai eszközök aránya csökken. Érezhetően nőtt az érdeklődés a modern és hatékony személyátvizsgáló eszközök iránt, ezek egyike a testszkenner. Cégünk kínálatában megtalálható például a Smiths Heimann cég által gyártott „eqo” elnevezésű berendezés, amely röntgensugarak helyett terahertzes tartományú elektromágneses hullámokkal működik.
— Mennyivel tud többet az eqo testszkenner a hagyományos berendezéseknél?
— A fémdetektoros kapuk és kézi fémkeresők csak a fémet tartalmazó tárgyak és eszközök felderítésére alkalmasak, az eqo viszont képes kimutatni a ruházat alá rejtett bármilyen anyagból készült tárgyat, eszközt, fegyvert, robbanóanyagot vagy -szerkezetet. A detektálandó anyag lehet akár polikarbonátból, kerámiából vagy például kompozitalapú anyagból készült tárgy, de természetesen a berendezés kimutatja a hagyományos anyagból készült késeket, szúró- és tűzfegyvereket, tehát minden veszélyes eszközt. Gyakorlatilag mindent láthatóvá tesz a képernyőn, ami az átvizsgált személy ruhájában vagy az alatt van elrejtve.
— Hogyan érvényesül a személyiségi jogok védelme, ha a berendezést kezelő operátor „meztelenül” látja az átvizsgált személyt?
— Ezt a problémát nagyon ügyesen oldották meg a fejlesztők (német és ír mérnökök). Az átvizsgálás során készült képet semmilyen módszerrel nem lehet sem rögzíteni, sem kinyomtatni. A rendszert egyébként két személy kezeli, egyikük egy távoli munkahelyen figyeli a monitoron megjelenő képet. A monitorképet figyelő biztonsági személy headset segítségével áll kapcsolatban a helyszínen átvizsgálást végző munkatársával, akinek elmondja, hogy a ruházat alatt hol van elrejtve a veszélyes eszköz, fegyver vagy robbanószerkezet. Ugyanakkor a testszkenner átkapcsolható egy úgynevezett pálcikaember-üzemmódra is, ilyenkor az átvizsgált személyről csak egy rajzszerű, leegyszerűsített képet kap az operátor, azonban ez semmiképpen sem megy az elrejtett tárgyak felismerésének rovására, mert azok továbbra is jól elkülönülnek az átvizsgált személy testrészeiről készült vázlatrajztól.
Az ezredforduló után ugrásszerű fejlődésnek indult a személy- és csomagvizsgáló eszközök piaca. Az evolúciónak jelentős lendületet adott, amikor 2009 karácsonyán egy merénylő a ruházata alá rejtett plasztikbombával jutott át az amszterdami repülőtér biztonsági ellenőrzésén, majd helyet foglalt a Northwest Airlines légitársaság Airbus A330-asának fedélzetén. A gépen 278 utas volt, a merénylő a detroiti landolás közben szándékozott működésbe hozni a pokolgépet. A repülőtéren (Schipol) megfelelő módon végezték el biztonsági ellenőrzést – közölte az eset után a kivizsgálást vezető biztonsági cég szóvivője, majd hozzátette: nem zárható ki, hogy olyan tárgyak is a fedélzetre jutnak, amelyeket a jelenlegi biztonsági technológiával, például fémdetektorokkal nem lehet kimutatni.
(Cikkünk nyomtatásban 2016 februárjában jelent meg a Biztonságpiac Évkönyvben. A -szerk- megj.)
